A jogi végzettség megszerzése után, 1834-ben alszolgabíró, 1837-től a Pápai járás főszolgabírója. 1843-tól Veszprémben megyei főügyész, 1848-ban főjegyző. 1848 májusától az iszkázi nemzetőrség kapitánya, júniustól a somlóvásárhelyi választókerület országgyűlési képviselője. Nem követte a nemzetgyűlést Debrecenbe, hanem Pesten a Habsburgok szolgálatába állt. Mandátumát üresnek tekintették, helyére Kun Sándort választották. 1949. október 3.-án Veszprém vármegye polgári biztosának, 1850. augusztus 1-jén megyefőnöknek nevezték ki. Tevékeny részese volt a neoabszolutizmus kiépítésének, ezért királyi tanácsosi címet kapott. 1865-ben ismét a somlóvásárhelyi kerület országgyűlési képviselőjének választották, de a választási panaszok miatt a mandátumát megsemmisítették. A somlóvásárhelyi alapítványi uradalom tisztjeként tevékenykedett. A kiegyezés után Pápára költözött, ügyvédként dolgozott. Iszkázon temették el.
Irodalom: HUDI József: Országgyűlési képviselőink 1848–49-ben. = Megyeházi Tudósítások, 2000. márc.