1881-ig Lip Károly néven ismert. Pápán végezte a középiskolát, majd külföldön és Budapesten egyetemi hallgató, 1885-ben a budapesti tudomány-egyetemen filozófiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1888-ban Munkácsy Bernáttal együtt tanulmányutakat tett a vogulok és osztjákok földjén, néprajzi kutatásokat és antropológiai vizsgálatokat végzett. Rossz anyagi helyzete és betegsége miatt csak részben tudta feldolgozni a gyűjtött gazdag anyagot. Szibériai nyelvi, néprajzi és antropológiai jegyzeteit, valamint kéziratos palóc néprajzi gyűjtéseit a Néprajzi Múzeum kézirattára őrzi. Szibériából való hazatérése után a palócokkal, valamint a Csepel-sziget néprajzi kérdéseivel kezdett foglalkozni. A Néprajzi Társaság egyik megalapítója. Munkássága nemzetközi jelentőségű, a finnugor összehasonlító embertan első művelője.
Művei: Csepel sziget és lakói. Bp., 1890. – A Karancs és a karancsalji palóczok. = FrK.,, 1891. – Déli osztják szójegyzék. (– gyűjtése nyomán összeáll.: MUNKÁCSI Bernát.) Bp., 1896. – A vogulok- és osztjákoknál. Bp., 1890. – A finnugor őshaza nyomában. (Szerk.: ifj. KODOLÁNYI János.) Pozsony–Bp., 1973.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.