Szegény szülők gyermekeként először a Pápai Református Főiskolán tanult, majd a Keszthelyi Georgikonban gazdasági szakismereteket szerzett, később Székesfehérvárott nevelő. Az 1848-as szabadságharcban először a honvédség számára toborzó munkát végzett, amiért őrmesteri rangot kapott. A megalakuló Hadügyminisztériumban fogalmazóként dolgozott. Világos után bujdosott, majd Mihályházán, később Csigi-pusztán és Győrben tanított. 1858–1859-ben a Győri Közlöny munkatársa, de írásait közölte a Napkelet és a Délibáb is. 1860. július 1-jén indította a Debreceni Közlönyt, amelytől 1862-ben kellett megválnia. Több vállalkozásba is belekezdett, amelyek megbuktak. Debrecenből Pozsonyba ment, ahol jogot tanult és bírói vizsgát tett. Egészsége megromlott, kórházi kezelésre szorult, adományokból tartotta el magát. Publicisztikai írásait és verseit az említett folyóiratok közölték.
Művei: Élettapasztalati jegyzetek. (v.) – Vezérfonal az élet ösvényén. (v.)
Irodalom: DeK.,, 1860. 43. sz. - M. Sajtó, 1862. 184. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.