1962-ben kandidátusi, 1986-ban doktori címet szerzett. Az Eötvös-kollégium tagjaként, 1946-ban kapott tanári oklevelet. Kecskeméten, majd 1946–1947-ben Pápán tanított. 1949–1950-ben osztályvezető a NÉKOSZ központban, majd docens a Budapesti Pedagógiai Főiskolán. 1955 után a szegedi, majd a budapesti egyetemen tanított. Leíró és történeti névtudománnyal, nyelvműveléssel foglalkozott.
Művei: Kis magyar nyelvtan. Bp., 1959. és 1990. – A magyar nyelv következményes mondatai. Bp., 1963. – Anyanyelvi nevelésünk korszerűsítéséről. Bp., 1975. – A belehallás jelenségéről. Bp., 1992.
Irodalom: MÁRKUS Zoltán: A nyelvtudomány vesztesége. Dr. ~ (1922–1992). = N., 1992. nov. 20. – HÁMORI Antónia: ~. = M. Nyelvőr, 1993. 1–2. sz. – KISS Jenő: Búcsú ~től. = M. Nyelv, 1993. 1. sz. – TUNGLI Gyula: ~. = Új Ped. Szle, 1993. 11. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.