Sarudy Ottó testvére. A középiskolát Székesfehérvárott járta, majd beiratkozott a budapesti egyetemre, de anyagi okok miatt nem tudta befejezni tanulmányait. 1888-ban, Sopronban tanított, egy évig ismét egyetemi hallgató, 1894-ben pedagógiából szakvizsgát tett. Közben Rimaszombatban és Nagyszalontán, 1895 után Pápán, a Református Kollégiumban tanár. Aktívan működött közre a pápai Petőfi Kör munkájában, írásai jelentek meg a kör évkönyvében. A klasszika-filológia mellett Rákóczi Ferenc korával is foglalkozott. A fejedelem hatkötetnyi emlékiratait franciából magyarra fordította. A magyar helységnevek eredetét is kutatta. Tanulmányai olvashatók a Szalontai Lapokban, az Irodalomtörténeti Közleményekben és a Pápai Lapokban is.
Művei: Horatius methodikájának tervezete. Pápa, 1897. – Kőműves Kelemenné mondája. = ItK, 1898. – Görög lyrai antológia középiskolák számára. Bp., 1902. – Alkman női kardala. Bp., 1902. – Pápa várának visszafoglalása a töröktől 1597-ben. Pápa, 1927.
Irodalom: Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
