Sarudy György öccse. Gimnáziumba Sátoraljaújhelyen járt, a tanítóképzőt Sárospatakon végezte. Budapesten polgári iskolai tanítói, két évvel később tanári oklevelet szerzett. Előbb az Érsekújvári, majd az Alsólendvai Polgári Iskolákban tanított. A tanári diploma megszerzése után előbb Znióváralján, majd 1898-ban Pápán tanítóképző-intézeti tanár. 1908-tól a Dévai Tanítóképző igazgatója, később Kolozsvárott tanított. 1921-ben Pápán igazgató, egy év múlva tankerületi főigazgató és nyolc éven át az állami tanítóképző intézetek országos felügyelője. Írásai a Pápai Lapokban és a Magyar Tanítóképzőben jelentek meg. Sírja a pápai Alsóvárosi temetőben van.
Művei: A Pápai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézet értesítői. 1898–1907. (Szerk.) Pápa. – Zsoltárok a dicséretek. Bp., 1902. – Magyar énekiskola. 1–3. r. Bp., 1903–1904. – Magyar stilisztika és a közéleti fogalmazványok. Bp., 1903. – Magyar énekiskola, tanítóképzők számára. 1–3. Füz. Bp., 1904. – 100 magyar férfikar. Bp., 1904.
Irodalom: Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
