Sárospatakon, 1655–1658-as években külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve Pápán lelkész, 1669-től dunántúli ref. püspök. 1674-ben a pozsonyi vésztörvényszék halálra ítélte, mivel nem volt hajlandó vallását megtagadni. Nem végezték ki, hanem egy ideig börtönben tartották, majd a nápolyi hajóhadnál volt gályarab. 1676-ban De Ruyter holland admirális szabadította ki még életben lévő társaival együtt. Németországba majd Svájcba utazott. 1677-ben hazatért és haláláig Pápán lelkészkedett. Kéziratban maradt Zürich városához írott köszöntő beszéde (magyar fordítása megjelent a Figyelőben, 1881-ben) és Teleki Mihályhoz írott levele. Pápán utcanév, a ref. templom és a ref. gimnázium falán Kocsi Csergő Bálinttal együtt tábla őrzi emléküket. A templom falán lévő tábla Mikus Sándor alkotása.
Művei: Temetőkert. (Halotti beszédek.) Várad, 1655. – Útitárs. (Alkalmi beszédek.) Várad, 1657.
Irodalom: RÁCZ Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.