A Pápai Református Kollégium jogi fakultásán tanult, az önképzőkörben kezdett verseket írni. Ígéretes tehetségnek indult, verseit rendszeresen közölték a megyei és dunántúli lapok. Devecserben törvényszéki jegyző, majd Tordán, Komáromban és Budapesten közigazgatási tisztviselő. Gyakran visszatért a Balatonhoz Balaton-kenesére áttelepült édesanyját látogatva. Öngyilkos lett, kívánsága szerint Balatonkenesén temették el. 1927-ben a Balatoni Szövetség a balatonkenesei Magas parton obeliszket állított emlékére. Nevét viseli a település körüli hegyek egyike.
Művei: Tépett felhők. Bp., 1889. – Balatoni partok alól. Keszthely, 1900.
Irodalom: VÁTH János: Balatoni emberek. Dombóvár, 1920. – Kenesei partok alól. (Képek Balatonkenese múltjából és jelenéből. 5. Füz.) Balatonkenese, 1939. – KECSKÉS József: A Balaton poétája. (Kézirat a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Adattárában.)
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.