Az első budapesti református esperes. Pápán 1914-ben fejezte be teológiai tanulmányait. Később Bázelben és Budapesten bölcsészetet hallgatott, hosszabb tanulmányutat tett Hollandiában és Németországban. 1914-től Pápán, majd Révkormáromban segédlelkész. 1918-tól Budapesten ref. lelkész, később esperes. 1951-ben tisztségét elveszítette és 1952-től haláláig Bujon volt lelkipásztor. Szerkesztette az Olajág, az Egyházi Értesítő és a Presbiter c. lapokat, főmunkatársa az Igazság és Élet c. periodikának. Cikkei az egyházi lapokban jelentek meg.
Művei: A pápai ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulat története 1891–1912. Pápa, 1913. – Nyitott ajtó. Bp., 1937. – Magyar sorskérdések. Bp., 1938.
Irodalom: Szabó Imre. = ReÉ.,, 1937. 20. sz. – ReE.,, 1952. 2. sz. – Az Út, 1955. 5. sz. – FEKETE Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–1973. Bp., 1975.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.