A középiskolát és a teológiát Sopronban végezte. Celldömölkön és Pápán segédlelkész, majd Bokod és Gyékényes községekben lelkész. 1918-tól nyugállományba meneteléig, 1953-ig lelkész Lovászpatonán. Verseket, katonadalokat írt. Színdarabjait a falu műkedvelő fiataljai mutatták be. Ifjúsági egyesületet, értékesítő szövetkezeteket (Hangya Szövetkezet, Hitelszövetkezet, Tejszövetkezet) szervezett a községben. Hét évig Harangszó címmel szerkesztette az evangélikusok lapját. – Lovászpatona község temetőjében nyugszik.
Művei: Guszti – Vidám képek a diákéletből. 1911. – Nótaszó a tábortűznél. Húsz katonanóta. Csurgó, 1916. – A kétféle út. (Egyházi beszédek.) – Nagy országúton. (Versek.) – Mit köszönhetek a reformációnak? 1918.
Irodalom: BARTHÁNÉ BORSÓ Katalin: Lovászpatonának szeretettel. I. Lovászpatona, 2012.