Eredetileg Jenőfi Lajos néven ismert. Selmeci diákkorában tanulótársa volt Petőfinek, akivel 1845-ig baráti viszonyban volt. Pozsonyban teológiát, 1844-től Pápán jogot tanult. Tavasz c. zsebkönyvében a költő engedélye nélkül megjelentette néhány diákkori zsengéjét, majd amikor ő tiltakozott az eljárás ellen, a Hírnök munkatársaként több személyeskedő cikkben megtámadta. 1846-ban Pestre költözött, ahol 1848-ban Jenőfi álnéven megjelentette a Forradalmi szikrák c. verseskötetét. A szabadságharc bukása után internálták. 1851-ben Békéscsabára száműzték, szerkesztette a Néptanítók Könyve és az Iskolai Lap c. folyóiratokat. 1857 után Makón, Szegeden és Pozsonyban lelkészként szolgált.
Művei: Búvirágok. (v.) Pest, 1848. – Magyar olvasókönyv a tót ifjúság számára. Pest, 1848. – Politikai szónoklattan. Pest, 1849. – Néhány év Petőfi életéből. Szeged, 1861.
Irodalom: FALAKY Károly: ~. = Figyelő, 1877. 2. Köt.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.