A Pápai Református Főiskolán és az írországi, belfasti egyetemen tanult teológiát. Hazatérve az első világháború idején előbb tanár Pápán, majd lelkész Somogyban. Nagyatádi Szabó István oldalán bekapcsolódott a politikai életbe, 1930-ban részt vett a Független Kisgazdapárt megalakításában és annak ügyvezető alelnökévé választották. Az 1931. évi választásokon nem került a Parlamentbe, de 1936-tól 1944-ig országgyűlési képviselő. 1932 és 1945 között a szeghalmi ref. egyház lelkésze. 1944-ben csatlakozott az antifasiszta Magyar Fronthoz. 1945-től a FKgP elnöke és országgyűlési képviselője.
1945. nov. és 1946. febr. között miniszterelnök, majd 1948-ig köztársasági elnök. Veje ellen koholt vádak alapján hazaárulási pert indítottak, ezért lemondott és házi őrizetbe vették. 1956-ban Nagy Imre kormányában államminiszter, amiért később 6 évi börtönbüntetésre ítélték, de 1959-ben szabadlábra helyezték.
Művei: Jézus feltámadása. Pápa, 1916. – A boldog és igaz élet útja. Kaposvár, 1920. – Lesz még dicsőbb jövőnk nekünk. Tahitótfalu, 1924. – A nagy föld. Tahitótfalu, 1930.
Irodalom: CSÉRI Dezső: ~. Bp., 1946. – VIGH Károly: ~ életútja. Békéscsaba, 1991. – IZSÁK Lajos: Magyarország miniszterelnökei 1848–1990. Bp., 1993. – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944–1945. Bp., 1994.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.