A Debreceni Református Kollégiumban teológiát tanult, ugyanott 1893-tól segédtanár és könyvtárnok. 1799-ben, Bécsben, Teleki Sámuel házánál nevelősködött. Egy évig Göttingenben gyarapította ismereteit. Széleskörű irodalmi munkásságáért 1834-ben a göttingeni egyetemen a teológia doktora oklevelet kapta. 1801-től a Pápai Református Kollégiumban hittanár, 1916-tól a Pápai Református Egyházkerület főjegyzője. 1817-től Pápán lelkész, 1823-ban esperes. 1827-től a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.
A pápai kollégiumban jogi tanszéket és nyomdát alapított. Jelentős teológiai és egyháztörténet-írói tevékenységet végzett. Megírta és kiadta a pápai ref. egyház, a magyarországi és erdélyi protestáns egyházak történetét, a dunántúli és tiszántúli ref. püspökök életrajzát. Több iskolai tankönyv is a nevéhez fűződik. Szakok szerint rendezte a pápai kollégium könyvtárának állományát, jelentősen fejlesztette a múzeumi és levéltári gyűjteményeket. Az 1820-as években megszervezte a Pannonica Bibliotheca kézirattárat. – A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.
Művei: Homiletika. Győr, 1802. – Keresztyén hittudomány. Győr, 1804. – A pápai református szent eklésiának rövid históriája...Komárom, 1808. – Keresztyén erköltstudomány. Pest, 1817. – Templomszentelési predikatzió Balatonfüreden. Pest, 1830.
Irodalom: LISZKAY József: ~ dunántúli superintendens. = Nagy papok életrajza. Bp., 1877. – KISS Ernő: A pápai főiskola története. Pápa, 1896. – BENEDEK Sándor: ~ gyakorlati theológiája. 1933.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
