1937-ben a soproni Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karán lelkészi oklevelet szerzett. 1936 őszén a Sopronkőhidai Fegyintézetben kántori és igehirdetői szolgálatot (IV. éves teológusként) vállalt. Az 1936–1938-as években segédlelkész Nagygeresd, Újmalomsok, Porrogszentkirály és Csurgó ev. gyülekezeteiben, és az Evangélikus Harangszó című, Győr megyei egyházi lap terjesztője Nógrád és Pest megyében. 1938-tól 1941-ig segédlelkész, 1941-tól 1992-ig lelkipásztor, 1994 és 1995 között nyugdíjasként helyettes lelkész Mezőlakon (11 községben és hat uradalmi majorban). Tagja volt a községi vezetőségnek, a Vöröskereszt elnöke, a földműves-szövetkezet alapítója, egyházi konferenciák szervezője. Rendszeresen jelentek meg írásai a (győri) Harangszóban és az Evangélikus Életben, valamint a Bakony–balatoni kalendáriumban.
Művei: A Gecsei Evangélikus Gyülekezet története. Mezőlak, 1997. (Sokszorosítás). – Készülőben volt a 10 éves lelkészi szolgálatról szóló, Életem útja Kegyelem” c. munkája.