Sárospatakon végezte a gimnáziumot és a Református Teológiai Akadémiát, majd a Kolozsvári Egyetemen szerzett tanári, 1915-ben bölcsészdoktori oklevelet. Németországban (Berlinben, Marburgban és Lipcsében) ösztöndíjas. Miskolcon és Kunszentmártonban is tanított, 1917-től a Pápai Református Kollégium magyar– német szakos tanára, 1929-től a Teológiai Akadémián bölcsészetet és nevelés-tudományt tanított. 1951–1962 között a Dunántúli Református Egyházkerület levéltárosa. 1941-ben Szathmáry Lajossal megszervezte a Pápai Népfőiskolát. A magyar újkantiánus iskolához tartozott. Több középiskolai magyar nyelvtankönyvet írt. Számos írása jelent meg egyházi, társadalomtudományi és pedagógiai folyóiratokban.
Művei: Humboldt Vilmos nyelvbölcselete. Kolozsvár, 1914. – A modern gimnázium. Pápa, 1924. – Mándi Márton István tudományos munkássága. Pápa, 1931. – Kálvin művelődéstörténeti jelentősége. (ford.) Pápa, 1932. – Bölcseleti bevezetés. Pápa, 1934. – Bölcselettörténelem. Pápa, 1939. – A felvilágosodás első nyomai a dunántúli ref. egyházkerületben. Bp., 1958.
Irodalom: DÉKÁNY Endre: ~ emlékkönyv. (Társszerző.) Pápa, 1995.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.