1947-ben a Pápai Állami Tanítóképzőben, 1952-ben a Budapesti Állami Pedagógiai Főiskola magyar–történelem szakán végzett. 1947 és 1954 között tanító, tanár a Veszprémi 2. Számú Általános Iskolában. 1954–1955-ben tanulmányi felügyelő a Veszprémi Járási Tanácson, 1955 és 1977 között tanulmányi felügyelő, osztályvezető a Veszprémi Városi Tanácson. 1977-től 1982-ig a Veszprém Megyei Továbbképzési és Nevelési Tanácsadó Központ vezetője. 1982 és 1987 között igazgatóhelyettes a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetben. 1962-től 1968-ig a Pécsi Tanárképző Főiskola veszprémi konzultációs központjában oktató. 1982 és 1996 között a Megyei Pedagógiai Körkép szerkesztőségének tagja.
Írásai jelentek meg a Veszprém Megyei Művelődésügyi Szemle, Megyei Pedagógiai Körkép c. periodikákban.
1967-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1974-ben a Vajda Péter-díj, 1981-ben a Kiváló Munkáért kitüntetéseket kapta. – A Vámosi úti temetőben nyugszik.
Művei: Szerkesztője: Neveléstörténeti tanulmányok. Vp., 1977. (Veszprém megyei pedagógiai kiskönyvtár 16.)
Irodalom: N., 1979. febr. 21. – Napló, 1987. febr. 9. – Nnapló, 1987. márc. 10. – KOVÁTS Sándor: ~ emlékére. = MPK., 2005. 1. sz.
Forrás: Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 2001.