1934-1942 között a pápai Szent Benekek rendi Szent Mór Gimnázium tanulója, itt is érettségizett, majd 1947-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorrá avatták. Egyetemi hallgatóként aktívan tevékenykedett a demokratikus ifjúsági szervezetekben, majd a FKgK-ben, később a Magyar Függetlenségi Pártban. 1947-ben néhány hónapig Pfeiffer Zoltán irodájában ügyvédjelöltként dolgozott, októberben letartóztatták, a Népbíróság 1948. február 16-án szabadlábra helyezte.
1948 novemberében kémkedés és összeesküvés vádjával ismét bíróság elé. Kétévi fogva tartás után a recski táborba került, ahonnét 1953-ban (a tábor felszámolása után) szabadult. Budapestről kitiltották, és rendőri felügyelet alá helyezték. 1953–1956-os években, a Győri Vagongyárban segédmunkás.
1956 novemberében Bécsbe emigrált, ahova családja csak 1963-ban követhette. Bécsben a nyugatra menekült fiatal magyarok támogatásával foglalkozott, 1962-től tanulmányi vezető, 1966-tól 1970-ig igazgató a bécsi Európa-Házban.. Tagja volt az Osztrák-Magyar Nemzeti Bizottságnak és a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanácsnak. 1971 és 1984 között Bécs város kultúrhivatalában a tudománytámogatás referátumának vezetője.
Tudományos előadásokat tartott és tanulmányokat publikált Kelet-Közép-Európa politikai történetéről. 1965 és 1980 között kilenc német nyelvű tanulmánykötetet szerkesztett vagy adott ki. Magyarnyelvű írásai az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Bécsi Naplóban jelentek meg. Aktív részt vállalt a bécsi Európa-ház megalapításában, 1962-től annak tevékenységében. Kilenc tanulmánykötet megjelenése után németül írta meg a Bűnös nemzet vagy kényszerű csatlós c., nálunk is ismert művét. Középiskolás diákként kitűnt szülőfaluja és környéke regéinek és népmondáinak gyűjtésével. Egyik szerkesztője volt a Jövőnkért c. iskolai évkönyvnek. Hatvannál több tanulmány és cikk szerzője, melyek német és magyar nyelvű folyóiratokban jelentek meg. 1984-ben nyugalomba vonult. Sírja németországi Süd-West temetőben található.
Díjak, kitüntetések: 1972-ben Ausztria államelnöke professzori címmel tüntette ki. 1994-ben Külsővat díszpolgárává fogadták.
Művei: Universität–Wissenschaft–Bildung. Wien, 1965. – Donauraum-gestern, heute, morgen. Wien, 1967. – Sozialismus in Europa. Wien, 1967. – Aufgaben der kleinen Völker und Sinn ihrer Existenz heute. Wien, 1969. – Europas Neuorientierung. Wien, 1972. – Demokratie in Wandel. Wien, 1974. – Bűnös nemzet vagy kényszerű csatlós? Adalékok Magyarország és Duna-medence kortörténetéhez. 1–2. Köt. Bp.,–Vp., 1991–1992.
Irodalom: Gaál Zoltán: Életpályák- életművek, Győr, 1987.
Forrás: Varga Béla: Veszprém Megyei Életreajzi Lexikon, Veszprém, 2014.
