Dunántúli református nemesi családból született. Ifjú korában áttért a katolikus hitre. Előbb Esterházy Károly egri püspök támogatásával Pesten tanult, majd 1791 és 1793 között Egerben jogot végzett. 1793-tól a királyi tábla jurátusa volt Pesten. 1796-ban ügyvédi vizsgát tett. Pápán és Egerben a líceumban tanított. 1800-ban betegsége miatt lemondott tanári állásáról és ezt követően Pápán telepedett le és folytatott ügyvédi gyakorlatot. Háromévi jövedelmét (kb. 1000 ezüstforintot) ajánlotta fel a felállítandó akadémia javára. 1801-ben Veszprém vármegyei ügyész, 1802-től Esterházy Miklós devecseri uradalmainak ügyésze, 1804-ben táblabíró. Állandó kapcsolatot tartott Kazinczy Ferenccel, Kisfaludy Sándorral, Péteri Takács Józseffel. Vármegyei megbízásból könyvet írt a hivatalos nyelv magyarosítása érdekében. Az első magyar rendszerező irodalomtörténetünknek is Ő a szerzője. – Síremléke a pápai Alsóvárosi temetőben van. Felsőörsön, a Fő u. 26. sz. házon tábla őrzi emlékét.
Művei: 1805-benVeszprém vármegye megbízta őt a hivatalos nyelv megmagyarosítására teendő javaslat kidolgozásával. A javaslat e címen jelent meg: Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra és törvénykezésre való alkalmaztatásáról (Veszprém, 1807).; Takács József sürgetésére sajtó alá rendezte egri irodalmi előadásait: A magyar literatura esmérete két részben (Veszprém, 1808), amely azért nevezetes, mert az első rendszeres magyar nyelvü irodalomtörténet. Sírja aPápai Alsóvárosi temetőben található.
Irodalom: ifj. Szinnyei József: A magyar irodalomtörténetírás ismertetése (Bp., 1878); Badics Ferenc: Az első magyar irodalomtörténetíró (Irod. tört. Közl. 1897); Hungler József: P. S. (Veszprémi Szle, 1957. 1. sz.); A Pallas nagy lexikona; Magyar életrajzi lexikon IV.: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
