Apja Bárány László pápai evangélikus hitoktató lelkész, édesanyja Lenk Zsófia a pápai evangélikus templom kántora volt közel félévszázadon át. Négy leánygyermekük született, utoljára az ikrek: Estilla és Délibáb. 1962-ben érettségizett a pápai Petőfi Gimnáziumban. Paplányként esélye sem volt, hogy felvételizhessen bármely felsőoktatási intézménybe, így érettségi után a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár munkatársa lett. Rövid időn belül felvették az Országos Széchenyi Könyvtár középfokú könyvtáros szaktanfolyamára, ahol 1966-ban tett sikeres államvizsgát. A pápai könyvtárban főként olvasószolgálati és módszertani munkát végzett. 1968-ban férjhez ment és Tapolcára költözött. Mivel férje a Tapolcai Városi és Járási Könyvtár igazgatója volt, az esetleges összeférhetetlenségi problémák miatt a sümegi könyvtárba került megbízott vezetőként. Két gyermekük született: Délibáb(1969) és Balázs(1974). A GYES után a napi utazgatást már nem tudta vállalni, ezért 1971-től a tapolcai Alsófokú Oktatási Intézmények Gondnokságán helyezkedett el. Gondnoki teendői ellátása közben 1977-ben államháztartási könyvelői vizsgát tett. Ekkor beiratkozott a Szombathelyi Tanárképző Főiskolára, ahol 1980-ban államvizsgázott. Eközben bibliográfusi munkára adta a fejét. Hosszú kutatómunka után állította össze Egry József és Udvardy Erzsébet festőművészek teljességre törekvő bibliográfiáját, amelyek könyv-formátumban 1981-ben és 1982-ben jelentek meg. Mindkét munka szakmai sikert hozott számára melyek citátumai a legnevesebb művész-monográfiákban tűntek fel. 1979-ben a tapolcai mozi üzemvezetője lett. 1980-ban letette a mozi-üzemvezetői szakvizsgát is. Itt dolgozott 2005-évi nyugdíjba vonulásáig. Működése idején épült és újult meg a moziépület és sokak véleménye szerint ő volt „Aki a mozit kulturális intézménnyé tette” (Új Tapolcai Újság, 2005. december /NHE/) Kutatásai és feldolgozása nyomán megírta és a Tapolcai Városszépítő Egyesület kiadásában, a Tapolcai Füzetek sorozatában 1996-ban megjelentette a Mozi Tapolcán c. munkáját. Kulturális érdeklődésétől vezérelve feldolgozta a tapolcai filmkultúra szociográfiai, technikatörténeti, személyi stb. vonatkozásait, pl. Tapolca némafilmes korszakát. Kezdettől fogva részt vett a tapolcai evangélikus közösség életében. Nyugdíjas éveiben nagy kedvvel kertészkedett Szent György-hegyi szőlőjükben, ahol szeretettel nevelgette öt unokáját. Harmonikus életet élt, amelyet kisugárzott környezetére is. Szerethető természete, kötelességtudata, élet- és munkaszeretete, szorgalma rendre átsegítette az élet nehézségein. 2019-ben gyermekei hívására Budapestre költözött. Itt kielégíthette érdeklődését a főváros gazdag kulturális kínálatában. Sokat olvasott, emellett rövid időre részmunkaidős elfoglaltságot vállalt a Hungária Nostra Város és Faluvédők Szövetségénél. Alkatából eredő segítőkészsége, széleskörű érdeklődése sokféle szellemi kalandra vezette. Érdekes kutatási projektekben vett részt nagy örömmel és aktivitással. Összefogta és szeretettel sugározta be a szűkebb és tágabb családot. Örült az életnek, amely adatott neki. Éppen egy családi találkozóra készülődve 2022. szeptember 9-én érte a súlyos stroke. A teljeskörű, bizakodva-segítő gondoskodás ellenére hullámzó egészségügyi állapota november közepén válságosra fordult és a Szent János Kórház Kardiológiai Osztályán november 18-án elhunyt. Értékes, teljes életet élt. Változatosan megélt 78 éve alatt mindvégig jó gyermek, testvér, gondoskodó feleség, anya, nagymama, és rokon volt. Harmóniát sugárzó életútja elgondolkoztató példa és tanulság mindannyiunk számára.
Díjak, kitüntetések: 1984 – Kiváló Munkáért. 1997 – Tapolca Közművelődéséért.
Adatközlő: Kertész Károly 2022.
Forrás: Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 2001.