Szülei: Tungli Károly földműves, Gyürü Ida.
Nős, felesége Söptei Ilona pedagógus.
Tanulmányait 1938-42. Római Katolikus Elemi Népiskolán, Izsákfán, 1942-46. Gyömörei György Polgári Fiúiskolán, Celldömölkön, 1946-50. Gábor Áron Gimnáziumban Celldömölkön kezdte, majd Budapesten 1953-ban Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán,1955-ben ELTE BTK, magyar szakán, 1958-ban történelem szakán végezte. 1976-ban magyar nyelvészetből doktorált, disszertációját „Pápa földrajzi nevei” című értekezésével védte meg.
Vas megyében 18 éves koráig élt. Kemenesalján már diák korától kezdve foglalkozott szülőföldje történetével és népnyelvével.
1952-53 között Mezőlak Általános Iskolában tanárjelölt, 1955–1958-ig az Ajkai Gimnázium magyar szakos tanára volt. 1958 és 1983 között a pápai Türr István Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, 1973-74 között a Nyitrai Főiskola Magyar Népköztársaság Csehszlovákiai lektora volt. 1983-tól 1992-ig a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusa, docense volt. 1992-93-ig Veszprémi Egyetem, teológia fakultás pedagógia tanára. 2003-2004-ben – nyugdíjba vonulása után – történelmet tanított a pápai Batthyány Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában.
1958 óta vett részt az ismeretterjesztésben. Névtant, művelődéstörténetet, helytörténetet kutatta. 1962 és 1992 között honismereti szakkört, speciálkollégiumot vezetett. Számos tudományos társaságnak (Magyar Nyelvtudományi Társaság, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Pápai Művelődéstörténeti Társaság) tagja volt.
1970-ben Pápán megtartott II. Diák honismereti Konferencia főrendendezője volt. 1973-ban lektorként – Tőzsér Árpád költővel együtt – Petőfi-kiállítást rendezett, melyet 6000 szlovák és magyar diák tekintett meg. 1982-ben életre hívta a Kemenesaljai Baráti Kört és 1988-ban a Pápai Művelődéstörténeti Társaságot. Győrben is végzett magyarságkutató tevékenységet. Részt vett a Veszprémi Akadémiai Bizottság néprajzi és neveléstörténeti tagozatának munkájában. 1992 és 2012 között Pápán folytatta honismereti munkáját. Tevékenyen dolgozott a Várostörténeti és az Ipartörténeti Körben. Aktívan részt vett a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület munkájában és az Országon Honismereti Akadémiák Veszprém megyei delegációjának tagja volt.
1969-ben a Művelődési Minisztérium felkérésére egyik szerzője volt a „Honismeret az iskolában” című kiadványnak. 1970-ben jelentette meg a „Hűség” című szakkör folyóiratát. 1987-ben jelent meg a „Pápai járás földrajzi nevei” című dolgozata, majd 1995-ben „Izsákfa évszázadai” munkája. Főszerkesztője az 1997-ben megjelent Pápai Pedagógus Lexikonnak. 1999-ben jelent meg „Szülőföldünk Kemenesalja” című könyve. 2002. után került kiadásra a Pápai Pedagógus Lexikon II. kötete: „A Pápai Járás Pedagógusainak Adattára” és a „Pápai Krónika” című munkája. Nagy gonddal szerkesztette a Pápai Művelődéstörténeti Társaság füzeteit. 2009 októberében jelent meg „A pápai névtani konferencia előadásai”című kiadványa. Több mint 400 cikket publikált különböző lapokban, folyóiratokban.
Maradandó értéket tárt fel a tudományos élet és az irodalom területén. Évtizedek óta három megyében tevékenykedett a helytörténeti munkában.
Kiemelkedő közművelődési és kulturális munkásságáért, helyi és országos tudományos életbe betöltött szerepéért, valamint egy életen át tartó pedagógiai munkájáért: 1971-ben, 1978-ban és 1987-ben „Veszprém Megyéért”, 1988-ben Csűry Bálint-emlékérem és díj, 1992-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem, 1998-ban Pro Cultura, 2000-ben Celldömölk város jubileumi ezüst emlékérem kitüntetésekben, 2008-ban az „Oktatási Miniszter Elismerő Oklevele” díjban részesült.
Végső nyughelye Celldömölk-Alsósági temetőben található.
