Szülők: Ughy István, Pálfi Kovács Ilona.
Nős, felesége Balogh Annamária szallagvezető, gobelin-festő.
Gyermekei: Miklós 1968, Barna 1978.
Tanulmányok: 1957 – Képzőművészeti Középiskola, Marosvásárhely. 1963–1964 – „Ion Andreescu” Képzőművészeti Főiskola, festő szak, Kolozsvár.
Élete: 1963 és 1990 között Szilágysomlyón népművelőként, Szászrégenben rajztanárként, Székelykeresztúron régészeti rajzolóként kiállítás-rendezőként ill. festőként tevékenykedett. 1990-ben Pápára települt át családjával, és a Gr. Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeumban grafikusként, kiállítás-rendezőként, és a képzőművészeti anyag kezelőjeként dolgozik. Régészeti és néprajzi kutatásokban is érdekelt. 1964-től folyamatosan szerepel kiállításokon. Előbb Romániában, Erdélyben megyei és országos tárlatokon, majd több alkalommal Pápán, Győrben, Ajkán, Sárváron, Veszprémben, Budapesten, Szombathelyen, Balatonalmádiban, Tihanyban és Tapolcán. Külföldön: Losonc (Szlovákia), Sibenik (Horvátország), Schwetzingen (Németország), Campen (Hollandia), Leonding (Ausztria).
Társadalom, közélet: tagja a Magyar Alkotóművészek Egyesületének, a veszprémi Művész Céhnek, Magyarok Világszövetsége Veszprémi csoportja elnökségének.
Művek: Csontkarcolatok, porszaruk rajzai. (Társszerző.) Csíkszereda, 1975. – Székelykeresztúri kályhacsempék. (Társszerző.) Bukarest, 1984. – A Kárpát-medence régészete. (Tankönyv régész hallgatóknak.) (Társszerző.) Szombathely, 1995.
Szerkesztések: írásai jelentek meg évkönyvekben, folyóiratokban: Pápai Múzeumi Értesítő 1992.3-4, A Veszprém Megyei Múzeum Közleményei 1993–1994, Panniculus (Szombathely), 1998.
Irodalom: munkásságát számon tartotta az erdélyi művészetkritika, áttelepülése óta írt róla a Pápai Hírlap, a Vas Népe, az Új Hírek, a Pannon Tükör, a Nógrádi Krónika.
Cím: 8500 Pápa, Teleki S. u. 6.
Forrás: Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 2001.
