A XVI. századi török háborúk időszakában jobbágyból nemessé lett, a kezdetektől evangélikus rendesi Bárány família sarja. Szülei, Bárány Gyula neves műbútorasztalos és Vály Borbála nyolcadik gyermekeként érkezett. A fürge észjárású és mozgású gyermeket nagy baj érte, amikor a hosszú jégen tartózkodás miatt elfagyott lábára a bába forró vizet öntött. A későbbi műtétek már nem segítettek rajta és egész életére bicegő járású maradt. Minden iskoláját kitűnő eredménnyel végezte el. A sümegi gimnáziumban tett érettségi után a Soproni Teológiai Akadémiát végezte el. Mozgáskorlátozottsága ellenére az 1920-as évek végén Révfülöp és Boglár között kétszer is átúszta a Balatont. 1931. február 1-én avatták lelkésszé. Itt Ismerte meg Lenk Zsófiát, aki egész életében, lelkészi szolgálatait is beleértve hűséges társa lett. Négy leánygyermeket neveltek fel. Előbb Kőszegen lett segédlelkész, majd 1932 májusától szolgálatát Pápán folytatta, egészen haláláig. Pápai és környékbeli szolgálatai mellett a dunántúli diákváros hitoktatójaként vált ismertté. Szabad idejében kulturális egyesületeket, közösségeket szervezett az ifjúság számára. Az 1950-es években vallástanári tevékenységét betiltották, ellehetetlenítették. Hitoktatását csak titokban folytathatta, emellett rendszeresen Nagygyimótra járt ki lelkészi szolgálatokra. 1931-65-ig tanított a város iskoláiban (Jókai Ált. Isk., Kertváros). Még fiatalon, 64 évesen hunyt el. Halálának 30 évfordulóján a Pápai Öregdiákok egyesületének tagjai népes emlékülésén tisztelegtek egykori nagyhatású hitoktatójuk emlékének. Sírja Pápán az Alsóvárosi temetőben található.
Adatközlő: Kertész Károly 2022.
Forrás: Pápai Pedagógus Lexikon. Főszerkesztő: Tungli Gyula. Pápa, 1997.
