Pődör László

Apja tisztviselő, községi jegyző, majd főjegyző volt.

Tanulmányok: 1925 és 1929 között a pápai Szent Benedek Rendi Szent Mór Gimnázium (jelenlegi Türr István Gimnázium és Kollégium) tanulója. Középiskolai érettségit követően a Budapesti Egyetem bölcsész hallgatója, francia-német szakos Eötvös Kollégistaként Gyergyai Albert és Sauvageot tanítványa, majd 1934-35-ös tanévben az École Normale Superieure – az Eötvös József Kollégium társintézete – ösztöndíjas hallgatója volt Párizsban.

Élete: A diploma megszerzése után 1936-tól óraadó, majd 1939-től 1945 májusáig rendes tanár volt a miskolci Fráter György Gimnáziumban. A II. háború idején tagja és egyik szervezője volt a Miskolc–diósgyőri németellenes partizáncsoportnak, a MOKAN Komiténak. 1944 végétől a Miskolci Nemzeti Bizottság titkára, majd képviselője az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. Tagja volt a Borsod vármegyei és a miskolci törvényhatósági bizottságnak. 1945-től a Magyar Kommunista Párt, majd az MDP tagja. 1945. májustól miniszteri osztálytanácsosi beosztásban a Külügyminisztérium kabinetfőnöke. 1947 márciusától 1948 augusztusáig a római magyar nagykövetség tanácsosa, ezt követően a Külügyminisztérium protokollfőnöke volt. 1949-ben rövid ideig a Kultuszminisztériumban dolgozott. 1949-ben kizárták az MDP-ből. Ez év őszétől a Madách Imre Gimnáziumban tanított.  1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, bírói ítélet nélkül a kistarcsai internálótáborba került, ahonnan csak 1953 nyarán szabadult. 1955 tavaszáig segédmunkás, majd raktáros az Iskolai Taneszközök Gyárában, Budapesten. Rehabilitálása után 1955-től majd 30 éven át a Corvina Könyvkiadó Vállalat kiemelkedő munkásságú francia nyelvi szerkesztője.

A francia irodalom és nyelv kiemelkedő specialistája; nagy szerepe volt Magyarországnak a külfölddel való megismertetésében.  Műfordítóként tevékeny szerepet vállalt magyar szerzők műveinek francia nyelvre fordításában, és francia, német, olasz nyelvről régi és modern irodalmi, társadalomtörténeti, filozófiai, művészettörténeti munkákat ültetett át magyarra.

Munkái: Fordításai között szerepel a magyar irodalom története, Magyarország története, Bartók életrajza, magyar népmesék (1978), Lengyel József művei (1976), a János vitéz (1980), Örkény István Kulcskeresők c. drámája. Magyarra fordította Pascal, Beauvoir, Baudel, Condorcet, Boris Vian, Stendhal, a Goncourt fivérek, Lucien Goldmann stb. írásait. – M. Humana Hungarica (Anthologie, szerk., Bp., 1969).

Díjak, kitüntetések: 1955 – Magyar Köztársasági Érdemrend, Magyar Partizán emlékérem, 1978 – Munka Érdemrend ezüst fokozata

Irodalom: Szekrényesi Júlia: Műfordítók műhelyében (Élet és Irodalom, 1974. 6. sz.),

Forrás: Berecz Endre: A pápai volt bencés gimnázium neves tanítványai, 1806-1948 Pápa, 2009., Gaál Zoltán: Életpályák- életművek, Győr, 1987,http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12412.htm, http://www.tortenelmitar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=5587&catid=84:p&Itemid=67&lang=hu

Születési dátum
Születési hely
Csorna
Halálozás dátuma
Halálozás helye
Budapest
Foglalkozás
műfordító
További képek