Császári és királyi tanácsos, Veszprém vármegye első alispánja. A család 1695. április 12-én I. Lipót által kibocsátott oklevélben kapta nemesítését. Birtokaik Szekcső (Dunaszekcső), Puszta-Apáti, Tét és Puszta-Gic (Gic) környékén terültek el. A kilenc férfitestvér a birtok egyben maradása érdekében egyezséget kötött, amely szerint egyedül Károly nevű testvérük nősülhetett meg. István 1782-ben vette át apjától a gici birtok vezetését. Mint helyi birtokos a vármegyénél előbb tiszteletbeli jegyző, később főszolgabíró volt. 1793-ban másod-, 1810-ben első alispánná választották. Ezen tisztségről 1823 tavaszán mondott le Rába Boldizsár másodalispánnal és több vármegyei tisztségviselővel együtt, azt követően, hogy az 1821-es újoncozási és az 1822-es adóemelésről szóló királyi rendelettel Veszprém vármegyei közgyűlése vezetésükkel szembehelyezkedett. Viselte a császári és királyi tanácsosi címet, kedvelte a tudományokat és a művészetet. – Gic községben lévő kastélyuk a 2. világháború után évtizedekig gyermekotthon volt, majd magántulajdonba került, az ezredforduló után az épület felújítása is megkezdődött. Gic község temetőjében nyugszik, ahol síremléke van.
I.: A Pallas Nagy Lexikona. III. kötet. Bp., 1893. – A magyar nemzet története. (Szerk.: Szilágyi Sándor.) IX. kötet. 1. könyv, IV. fejezet. Bp., 1897. – Halász Ferenc: Dunaszekcső az őskortól napjainkig. 2007. 02. 15.Gic község temetőjében nyugszik, ahol síremléke van.
Forrás: Főszerkesztő Varga Béla: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998. Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 2014.