A mezőgazdasági tudományok doktora. Alsó- és középfokú iskolába szülővárosában járt, 1898-ban a Selmecbányai Akadémián szerzett erdőmérnöki oklevelet. A munkát a Lugosi Állami Erdőgazdaságban kezdte, 1890-től a Görgényszentimrei Erdőőri Szakiskolában tanított. Tanári munkája mellett a Szabédi Erdészeti Kísérleti Telepet vezette. 1904-től Selmecbányán, az Erdészeti Kísérleti Állomások Központjában dolgozott. 1917-ben erdő-tanácsosi, két év múlva erdő-főtanácsosi címet kapott. 1919 és 1959 között a Soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán tanár. Az erdőművelés tudományának kutatója, a Bakony erdőgazdálkodásának fejlesztője. 1926-ban a farkasgyepűi bükkösökben nagyszabású természetes felújítási kísérletbe kezdett. Sokat fáradozott a szentgáli tiszafás védelmén. 1949-ben Zirc-Szarvaskút környékén, nagy területen szálaló erdő kialakításával kísérletezett. Az ország más területein is új faosztályozási, állomány-felújítási és szálalási eljárásokat dolgozott ki, külföldi fafajokat honosított meg. Kétszáznál több tanulmánya jelent meg. Zircen a Bakonyi Panteonban emléktáblája van, R. Kiss Lenke és Stumpf János alkotása. Munkásságáért 1955-ben Kossuth-díjat kapott.
Művek: Erdőműveléstan. 1-2. Köt. Bp., 1935. - A magyar erdősítés különleges feladatai. Bp., 1953. - Szálalóerdő helyzete Szlovákiában és Magyarországon. Sopron, 1957.
Forrás: Főszerkesztő Varga Béla: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998.