(Tvrtkovity Pál, Szrbszki szpomeniczi, Belgrád 1840. 9. l.; Safarik P. J., Památky drevníno pisemnictví jihoslovanuv, Praga 1851. Listiny, 14. l.; Miklosich F., Monumenta Serbica, Bécs 1858. 21. l.)

(Magyar forditás)

† Isten kegyelméből Én Ulászló István neked, raguzai kenéznek (rectornak), és az egész községnek irok. Én nektek fogadtam, hogy kedvezni fogok ezen városnak, és hogy működni fogok annak becsülete mellett; és ti fogadtátok, és mondtátok, hogy maradjanak szabadon faluid és embereid; ugy hogy én mondtam embereimnek, hogy ne féljenek semmit. De ti, ilyen eskü után valamint máskor is már pusztitottátok faluinkat és megtámadtátok boérainkat, úgy velem (most)is tettétek; megadtátok kezeteket és lekötöttétek hiteteket, és még is faluinkat sarczoltátok és bóérainkat vagy másokat megtámadtátok. Isten tehát határozza el, ki volt az, a ki az esküt szegte; ti pedig tegyétek, a mi tőletek telik. Isten adjon nektek egészséget.

István Ulászló.