(Tvrtkovics, Szrbszkij Szpomeniczi, Belgrád 1840. 36. l.; Miklosich, Monumenta Serbica. Bécs 1858. 69. l.).

(Magyar fordítás.)

Ilona Isten kegyelméből az egész szerb és tengermelleti föld királynéja, fogadom a raguzai érseknek és kenéznek, s a város egész községének az uristenre mindenek fenntartójára, s az ő legtisztább anyjára, s az úr tiszteletteljes és életadó keresztére, s az isteni szent evangeliumra, s a nikaeai 380 atyára, s minden szentekre, kik öröktől fogva kedvesek Isten előtt: hogy szeretni fogom az egész várost, s a mint kedveznek neki a város feletti uralkodók, úgy én is fogom szeretni, s fogok kedvezni neki. S ha majd eljönnek a raguzai kereskedők udvaromba, mely a királynak nincs alárendelve, a miben fogyatkozást szenvednének küldetésem vagy barátságom folytán, vagy valamely főuram, avagy akárki által, mindazt nekik fizetem. S ha a király hadat küldene Raguzára, avagy kalózokat, vagy akármiben kárára törekedne Raguzának, lehetőségig minél előb a városnak tudtúl fogom adni, s minden kedvezőtlenségben részeteken leszek. S imezt fogadom írásban Miklós ferenczrendűnek, és az ő szerzettársának Ferencznek, s Bencsulics Mihálynak és Bogdanich Péternek raguzai polgároknak (gosztom, vendégeknek). S ezen iránt készítém juniushó hetedik napján Bernaczjában. S a raguzai érseknek neve Alijard; a raguzai kenéznek neve pedig Sztorlat Iván. S én pecsétemet ezen levélre teszem.

Ilona Isten kegyelméből királynéja az egész szerb és tengermelletti földnek.