(Miklosich id. m. 71. l.; v. ö. Okmánytárunk I. kötetét 358. l.).

(Magyar fordítás).

Uros István Isten kegyelméből király, István király uramnak unokája, Uros király uramnak fia; látván ősem uram, István király kegyelmét, melyet Isten szent anyja templomának tett Melédában; semmikép nem mertem megrontani ezen előttem tett alapitványt, sőt inkább megerősítettem;276mert ámbár bűnös vagyok, mégis szentűl elszenderűlt szűlő uraim kegyességi gyökének vagyok sarjadéka. Miért is, ha valaki megrontani merészelné azt, mi szentűl elszenderűlt őseim uraim által, és általom volt megállapítva, ilyen meg legyen átkozva az úristentől, mindenek fenntartójától, és a legszentebb istenanyától; s az utolsó ítélet rettenetes napján legyen vádlója Istennek szent anyja; s tőlöm bűnöstől is legyen megátkozva. Ennél fogva ezt írtam és aláírtam.

Uros István Isten kegyelméből királya és önuralkodója az egész szerb földnek és a tengermelléknek.