277

278

(Miklosich id. m. 71. l.)

(Magyar fordítás).

Az úr fel szállt az egekbe, hogy a világnak küldje a vigasztalót; az egek készítették trónját, a felhők - - - birodalma nagyszerű dicsőségét, az angyalok pedig dicsőítve csodálták őt, a megjövedelteket teljesítőt és az emberekben csodákat tevőt; mert azt mondta: „Az napon rá lehelem szellememet minden élőre”; és ismét: „Az egek hirdetik a te dicsőségedet”. Ezekre az igaz hit irányozza hallgatás végett figyelmét; mert azok, kik az igaz hit építőjét és a nagy Siont ezen életben képviselik, neveztetnek hitvallóknak, s ez - - - - - - Isten dicsőségét terjesztik; kiknek emléke meg nem szűnik, s életük végnélküli, mert az Istent hallották, midőn azt mondta: „A ki engem szeret, megszereti azt atyám, s én is megszeretem őt, és megtalálom benne saját akaratomat, s ennél fogva atyám lakát készítem neki”. Oh boldogságos hallás! boldogságos igéret! boldogságos remény! a mint megigértettél - - - - Isten szeretete szent gyökeréből való ágozat. A ki egybegyűjtvén az279istenszerető hallásokat és látásokat, fáradtsággal és megerőltetéssel, iparkodott azokat teljesíteni; t. i. a boldogúlt és istenszerető Ulászló István, az egész szerb és tengermelletti föld királya, szent Nemanya Simónnak unokája, s István királynak fia, kinek szerzetes barát minőségében Simon barát a neve, a ki istenadta kegyteljes szellemi szemeinek átható erejével a világ urához és az olajhegyen magasztalthoz vezető isteni test intését követve, s a dolgok legvégső sorsáról megemlékezvén, Milyeseva nevű helységben Csernoi Sztyena zsupában, az égbemenetelhez czímzett templomot isteni és emberi ékítményekkel feldiszítvén és falukkal és vlachokkal ellátván, átadta nekem, akkor Istenben uralkodó királynak, és ismét Isten rendeletéből az egész szerb föld és a tengermellék önuralkodójának, Uros Istvánnak, lelkét Krisztus úr szeretetére bízván. Ennél fogva én is Uros István, szülőim és őseim példájához képest, templomot építék Krisztus főpapjának (archihieros) és csodatévőjének Miklósnak Hvosznában, a Besztercze folyó mellett, a szerb nagy érsekséghez közel ezen szent templomot felépítettem - - - - az úr égbemenetének emlékezetéűl Milyesevában, a hol az első szerb érsek és hitoktató, ősünk Szabbas, Krisztusnak szentje nyugszik, a szent monostor barátainak nyughelyéűl; nekünk pedig, valamint szülőink és őseink örök emlékéül. S a ki Istennek úgytetszéséből - - - - ezen földön uralkodni fog, arra reá ruházom mindenkép a - - - védséget, hozzá járulván ezen templom gyarapításához - - - - Sztup, határa pedig Graczkában a vízi malomnál Petrassity patak mentében, és a domb hoszszában a cserngari kút mellé, Kovacsevácznál a zsiocsiczai szikla felé, és Zsiocsiczától kanyarúlva a mint a kő gördül a lyubecsi patak mellett, és annak mentében a Bisztriczába. Hozzád, szent atya Miklós - - - - vedd kegyelmes segítséged alá; azért én sokbűnű Uros István hozzád fordúlok, hathatós oltalmazómhoz, mindezekkel templomodhoz járúlván, hogy bárki is a sátán gyülölségétől elragadtatva, merészelne az általom ezen házra és felékítésére megajándékozottak közől valamit elfoglalni, legyen megátkozva ezen világon és a jövőn az úristentől mindenek fenntartójától, s a legtisztább és minden bűn nélküli örök időkig szűz Máriától, 280istenanyától és úrnőtől, s minden szentektől, kik Isten előtt kedvesek, Amen. S legyen bűntársa az úr árulóinak, kik őt megfeszítették, és kiáltották: Vére reánk és gyermekeinkre; s legyen Istentől nyert koronánktól is megátkozva. Amen, Amen, Amen.

† II. Uros István az egész szerb föld és a tengermellék királya.