A magyar törvényhozás legelső emléke Szent István nevéhez fűződik. Koronázása után összehívta országának egyházi és világi nagyjait s «törvényhez illő megfontolással szabta meg nemzetének, mikép éljen tisztességes és zavartalan életet».²²1

Szent István korában a legfőbb törvényhozó testület az egyház volt. A világi uralkodók az egyházi határozatokat vették át s az egyházilag kötelező törvényt szükség szerint újabb, erősebb sanctióval látták el.

Az egyházban ekkor a clunyi reform lépett előtérbe. A szigorú egyházi életet követelte mind a szerzetes, mind a világi papság körében, hogy az egyházi rend tekintélyét ismét a régi polczra emelje. A clunyi kolostor apátja, Odiló, egész Nyugat-Európa szellemi életét irányozta, fölemelvén tiltakozó szavát az ököljog ellen.

Istvánunk követtel kereste föl e szigorú askétát, kinek törekvéseihez ő is hozzájárult. Ez a szigorító irány meglátszik törvényein is.

Törvénykönyvünkben, mint Szent István első törvénye, az u. n. «De morum institutione... liber»foglal helyet, a melyben fiának tanácsokat ad, «hogy azokkal ékesítsed föl mind a saját, mind alattvalóid életét, ha az Isten kegyelméből utánam uralkodol». Szent István intelmeit azonban nem tekinthetjük valamely törvényhozás eredményének, tehát nem is foglalkoztam vele.²³2

Szent István tulajdonképeni törvényeit az u. n. «Decretorum liber secundus»őrizte meg, a mely 55 fejezetből áll. Azonban ezt a beosztást csak a Corpus Juris-kiadások követik a XVI. századi Ilosvai 14legrégibb őre, a XII. századbeli admonti codex két könyvre osztja föl. Ezt a fölosztást követem én is.²⁴1

Az első könyv 35 fejezetet foglal magában, a második pedig 21-et.

Szent István törvényeit két nagy csoportra oszthatjuk föl: egyháziakra és világiakra. Az egyháziak általános jellegüknél fogva sokkal inkább hasonlítanak nyugati mintáikhoz; gyakran szószerint való megegyezést találunk közöttük. Máskor azonban a nemzet feje a törvény megtartását biztosító egyházi sanctio erejét nem tartotta elegendőnek az imént megtért magyarral szemben; épen ezért világi büntetéssel is tiltá annak megszegését, vagy parancsolá annak megtartását. Ezt látjuk Szent István törvényeinél is.

Törvényeinek második nagy csoportja más sokkal eltérőbb. Maga is érzi, hogy ott különösen szem előtt kell tartania nemzete jellemét, mert «melyik görög kormányozza görög szokások szerint a latinokat, vagy melyik latin igazgatja a görögöket latin törvényekkel» — mondja az «Intelmek»-ben.²⁵2 Épen azért azt mondja fiának, hogy az ő szokásait kövesse.

Kutatásom eredményeinél is meglátszik ez a különbség. Míg az egyháziak forrásait sikerült legnagyobb részben megtalálnom, addig a világiaknál csak coniecturával kellett megelégednem. A törvényczikkeket egymás után fogom tárgyalni, párhuzamosan közölvén először a magyar- s mellette a külföldi törvényt.