I. fejezet
Szent István gondoskodásának legfőbb tárgya volt az újonnan megalapított egyház. A ki gőgösségében az Isten házát megveti, vagy birtokait megtámadja, mint az Isten házának megtámadója és megsértője közösíttessék ki és érezze a király haragját, kinek jóakaratát megvetette és törvényeit megszegte. Ép úgy legyenek a király oltalma alatt, mint a saját örökségének a javai és még nagyobb gondosságot fordítson reájuk a király, mert a mennyivel «nagyságosabb» az Isten az embernél, annyival előbbrevaló a vallás ügye a halandók birtokainál.
Nyugatról vette át ezt a törvényt Szent István. A 847-iki mainzi zsinat határozatai között szóról-szóra megtaláljuk a forrását. Itt a canon czíme: «De immunitate rerum ecclesiasticarum»; egyébként teljesen egyező a két törvény.
|
I. De statu rerum ecclesiasticarum Quisquis fastu superbie elatus domum dei ducit contemptibilem et possessiones deo consecratas atque ad honorem dei sub regia inmunitatis defensione constitutas inhoneste tractaverit, vel infringere presumpserit, quasi invasor et violator domus dei excommunicetur. Decet enim et ut indignacionem ipsius domini regis senciat, cuius benevolencie contemptor et constitucionis prevaricator extitit. Nichilominus tamen rex sue concessionis immunitatem ab omnibus dicionis sue illesam conservari precipiat, assensum vero non prebeat improvide affirmantibus, non debere esse res dominicas, id est domino dominancium traditas. Ita sunt sub defensione regis, sicuti proprie sue hereditatis, magisque advertat, quia quanto deus excellencior est homine, tanto prestancior est divina causa mortalium possessione. Quocirca decipitur, quisquis plus in propriis quam in dominicis rebus gloriatur. Quarum divinarum rerum defensor et custos divinitate statutus diligenti cura non solum eas servare, sed eciam multiplicare debet, magisque illa, que diximus prestanciora, quam sua defendere oportet et augmentare. Si quis igitur insanus inoportunitate improbitatis sue regem a recto proposito pervertere temptaverit, nullisque remediis mitigar posse visus fuerit, licet obsequiis aliquibus transitoriis sit necessarius, abscidendus ab eo proiciendusque est iuxta illud evangelicum: Si pes, manus vel oculus tuus scandalizat e, amputa vel erue eum et proice ’abs te.261 |
|
De immunitate rerum ecclesiasticarum Quisquis fastu superbiae elatus domum Dei ducit contemptibilem et possessiones Deo consecratas, atque ad honorem Dei sub regiae immunitatis defensione constitutas inhoneste tractaverit, vel infringere praesumpserit, quasi invasor et violator domus Dei excommunicetur. Decet etiam, ut indignationem ipsius domini regis sentiat, cujus benevolentiae contemptor et constitutionis praevaricator extitit. Nihilo minus tamen rex suae concessionis immunitatem ab omnibus ditioni 16 sue subjectis illaesam conservari praecipiat, assensum vero non praebeat improvide affirmantibus, non debere esse res dominicas, id est Domino dominantium deditas, ita sub defensione regis, sicut propriae suae sunt hereditates: magisque advertat, quia quanto Deus excellentior est homine, tanto praestantior est divina caussa mortalium possessione. Quocirca decipitur, quisquis plus in propriis, quam in dominicis rebus gloriatur: quarum divinarum rerum defensor et custos divinitus statutus diligenti cura non solum eas servare, sed etiam multiplicare debet, magisque illa, quae diximus praestantiora, quam sua defendere illum oportet et augmentare. Si quis igitur insanus importunitate improbitatis regem a recto proposito avertere tentaverit, nullisque remediis mitigari posse visus fuerit, licet obsequiis aliquibus transitoriis sit necessarius, abjiciendus ab eo projiciendusque re est, juxta illud evangelicum: si pes, manus oculusve tuus scandalizat te, erue illa et projice abs te. Conc. Mogunt. I. a. 847. c. VI. (Mansi T. XIV. col. 905. és Bor. T. II. p. 177.) Megtalálható egyébként a 852-ki mainzi zsinatban is, mint 4. fejezet: «Ut nullus audeat immunitates infringere» cz. alatt. (Bor. T. II. p. 186.) |
II. fejezet.
Mindjárt rendelkezik az egyházi birtokok gondozásáról is. A második pontban határozottan kimondja: azt akarjuk, hogy a püspökök kezében legyen az egyházak fölött való hatalom. S hogy 17ezt elérjék, megparancsolja, hogy az ispánok az ő szolgálatukban a püspököknek engedelmeskedjenek az egyházak igazgatásában, az özvegyek és az árvák védelmezésében. A comesek és a birák pedig egyetértők legyenek az igazságszolgáltatásban, hogy az igaz törvény meg ne romoljon valakinek hazugsága, hamis tanúskodása, esküszegés, vagy vesztegetés miatt.
Ez a törvény is külföldi eredetű; a 847-ki mainzi zsinat 7. pontját teszi. Innen vette át Szent Isvánunk szóról-szóra. Némely író a 813-ki mainzi zsinatból való átvételt vitatja. Igaz, hogy itt fordul elő először ez a törvénypont, azonban mind a szöveg-hasonlítás, mind pedig az a tény, hogy az első pontot is a 847-ki zsinatból vette Szent István, nem enged kétséget, hogy ez a második törvényczikk is a 847-iki mainzi zsinatból való.
|
II. De potestate episcoporum super res ecclesiasticas eorumque conveniencia cum laicis. Volumus, ut episcopi habeant potestatem res ecclesiasticas previdere, regere et gubernare, atque dispensare secundum canonicam auctoritatem. Volumus, ut et laici in eourm ministerio obediant episcopis ad regendas ecclesias, viduas et orphanos defensandos et ut obedientes sint ad eorum christianitatem servandam. Consencientesque sint comites et iudices presulibus suis ad iusticias faciendas iuxta precepta legis divine. Et nullatenus per aliquorum mendacium vel falsum testimonium, neque periurium aut per premium lex iusta in aliquo depravetur.271 |
|
De potestate episcoporum super res ecclesiasticas, eorumque convenientia cum laicis, deque abominandis perversis paemiis. Ut episcopi potestatem habeant res ecclesiasticas praevidere, regere et gubernare atque dispensare, secundum canonum auctoritatem volumus: et ut laici in eorum ministerio obediant episcopis ad regendas ecclesias, viduas et orphanos defendendos, et ut obedientes sint eis ad eorum Christianitatem servandam consentientesque sint comites et iudices praesulibus suis ad justitias faciendas juxta praecepta divinae legis, et nullatenus per aliquorum mendacium, vel falsum testimonium, neque per perjurium, aut per praemium, lex justa in aliquo depravetur. Conc. Mogunt. I. a. 847. c. VII. (Mansi T. XIV. col. 905. és Bor. T. II. p. 178.) és Conc. Mogunt. a. 813. c. 8. (Mansi T. XIV. col. 67.) |
18Mind a két törvényczikknek forrását már korán megtalálták. Legelőször Péterffynél281 láttam, utána adja Stiltingus292 jezsuita. Sőt már korán párhuzamba is állították: Így HartzheimJózsef303 egy 1751-ben Nagy-Szombatban megjelent művében; ezt azonban nem tudtam megkapni. Az ő adatait fölhasználja s párhuzamosan közli KollárÁdám314. Ezekből merítettek a későbbi földolgozók és kiadók is, mint Batthyányi Ignácz,325 Endlicher,336 KarácsonImre347 és KollányiFerencz.358
III. és IV. fejezet.
Az egyházi rend előjogai között fontos helyet foglalt el a privilegium fori, vagyis a külön egyházi törvényszék. Az egyház ezt a jogát féltékenyen őrizte s mindenkoron érvénytelennek mondta, ha világi itél egyházi fölött; sőt hogy még jobban biztosítsa magát, szigorú büntetéssel sujtotta azt a clericust, a ki ügyében világi biróhoz fordult.
Magyarországon is élvezte ezt a kiváltságot. Törvényileg szabályozták a tanúk kellékeit, szóról-szóra átvevén a törvényt I. Hadrián pápa rendeleteiből s kimondották, hogy világi nem tanuskodhatik egyházi ellen, a kit csak saját törvényszéke elé szabad állítani.
|
III. Quales debeant esse testes et accusatores clericorum. Testes autem et accusatores clericorum sine aliqua sint infamia, uxores et filios habentes, et omnino Christum predicantes.369 |
|
Capit. LXXII. Testes autem sine aliqua sint infamia, uxores et filios habentes et omnino Christum praedicantes. Hadriani papae I. capit. a. 785. (Mansi T. XII. col. 914.) |
|
19IIII. Item de eodem. Testimonium laici adversus clericum nemo recipiat. Nemo enim clericum quemlibet in publico examinare presumat, nisi in ecclesia.371 |
Capit. LXXIII. Testimonia laici adversus clericos nemo suscipiat. |
|
|
Capit. LXXIV. Nemo enim clericum quemlibet in publico examinare praesumat nisi in ecclesia. Hadriani papae I. capit. a. 785. (Mansi T. XII. col. 914.)382 |
Ha azonban a magyar törvényt elolvassuk, megütközünk rajta, mert azt mondja, hogy a clericusoktanúi és vádlói becsületes, nős, családos emberek lehetnek és a kik teljesen Krisztus hitét vallják. Majd folytatólag: világi tanúskodását clericus ellen senki se fogadja el. Tehát e szerint csakis nős és családos egyháziak tanuskodhatnak egyháziak ellen. A látszat tényleg azt mutatja, azonban itt tévedéssel állunk szemben.
I. Hadrián pápa capitularéi közül a mi törvényünk a 72. fejezetnek, a mely a bizonyítási eljárást szabályozza, csak az utolsó mondatát vette át. A fejezet egyébként a világi tanúk kellékeit tárgyalja. Hadrián capitularéiban hiányzik ez a rész: et accusatores clericorumés épen ez okozza a zavart. A mi törvénykönyvünk helytelenül a három különböző fejezetet összevonta, összezavarván a világi — az első — és az egyházi — a két utolsó — tanúk kellékeit.
Hogy az első fejezet a világi tanúkra vonatkozik, világosan bizonyítják a capitularék is. A papok nem nősülhettek; erre szigorúan felügyeltek a püspökök.393 S a 888-ki mainzi zsinat határozatai közt olvassuk: egyházi férfiú nem vádaskodhatik előljárója ellen s ez nem is itélhető el, mert az írás mondja: «Non est discipulus super magistrum». Ezután fölsorolja, hány — mivel egyházi nem lehet, tehát csak világi — tanú kell, hogy valami egyházi férfiút elitélhessenek. S a fejezet végén olvassuk: «Testes autem sine aliqua sint infamia, uxores et filios habentes».404
A világiakra vonatkozik tehát Szent István első könyvének 3. fejezete is, mert a legelső papok Magyarországon szerezetesek 20voltak, a kiknek szigorú rendszabályaik tiltották a nősülést s csak a 4. fejezet vonatkozik az egyháziakra.
VI. fejezet.
Szent István egyházi intézkedési mellett nem feledkezett meg világi czéljairól sem. A régi szervezet főtámasza volt a törzs s ennek közös birtoka. A királyi hatalomról táplált középkori fölfogás, mely szerint az egész ország a királyé és az egyház érdeke, melynek hivatása teljesítésére birtokra volt szüksége, egyaránt megkövetelték, hogy a föld közös birtoklása nemek és ágak szerint megszünjék s helyébe a családra szorított magánvagyon s e mellé a király és az egyház vagyona lépjen.411 Épen ezért, hogy a törzsek hatalmát megszüntesse s közöttük az összekötő kapcsot föloldja, alapjában — a közös birtoklásban — támadja meg, kimondván, hogy mindenki szabadon rendelkezhetik azzal, a mije van, hagyhatja feleségére, gyermekeire, szüleire vagy az egyházra s az ő rendelkezését halála után senki se merészelje megbontani.
Külföldön már előbb megvolt ez a jogállapot. Birtokával szabadon rendelkezhetett a tulajdonos. A külföldön is kiváló gondoskodás tárgya volt az egyház. Nemcsak birtokukat, hanem önmagukat is fölajánlhatták lelkük üdvéért422 s a haladottabb állapotokhoz képest tanúk előtt s még oklevéllel is megerősítették az adományt.
|
VI. De concessione regali propriarum rerum. Decrevimus nostra regali potencia, ut unusquisque habeat facultatem sua dividendi, tribuendi uxori, filiis filiabusque atque parentibus sive ecclesie, nec post eius obitum quis hoc destruere audeat.433 |
|
Ut omnis homo liber potestatem habeat, ubicumque voluerit, res suas dare pro salute animae suae. Si quis res suas pro salute animae suae vel ad aliquem venerabilem locum vel propinquo suo vel cuilibet alteri tradere voluerit, et eo tempore intra ipsum comitatum fuerit, in quo res illae positae sunt, legitimam traditionem facere studeat. Capit. legibus addenda a. 818., 819. c. 6. (Bor. T. I. p. 282.)444 |
21VII. fejezet.
De a mint az idegenek birtokát tiszteletben tartja a király, megkívánja, hogy az övét is kellő tiszteletben részesítsék. A király tulajdonát alkotják pedig földjei, katonái és szolgái. Hogy a külföldön is így kellett lenni, az egészen természetes; ott már sokkal fejlettebb volt a királyi hatalom, jogai sokkal szilárdabban állottak, semhogy annak megerősítését külön törvénynyel kellett volna szabályozni. Annyira szilárdnak tartották, hogy Jámbor Lajos reá hivatkozik az egyházi javak megerősítésénél: «Azt akarjuk, hogy az egyházi javakat úgy őrizzék meg, mint a mienket».
|
VII. De retentu regalium rerum. Volumus quidem, ut sicuti ceteris facultatem dedimus dominandi suarum rerum, ita eciam res, milites, servos et quicquid ad nostram regalem dignitatem pertinet, permanere immobile et a nemine quid inde rapiatur aut subtrahatur, nec quisquam in his predictis sibi favorem acquirere audeat.451 |
|
Volumus, ut omnes res ecclesiasticas eo modo contineantur, sicut res ad fiscum nostrum contineri solent. Capitul. missorum. a. 829. c. 1. (Bor. T. II. p. 9.) |
VIII. és IX. fejezet.
A vasárnapot, a melyen «az élet adója» halottaiból föltámadott,462 az egész kereszténység megünnepelte. Azért nevezik ezt a napot az Úr napjának — mondja Rudolf, bourgesi érsek473 — hogy akkor a földi munkától és a világ csábításaitól tartózkodva, csak az Istennek szolgáljunk.
Az Úr napjának megülése Nagy Károlynak is szivén feküdt. Kimondja, hogy a férfiak mezei munkát ne végezzenek, ne míveljék a szőllőt, ne szántsanak, ne arassanak, ne kaszáljanak stb. A nők semmiféle szövőmunkával ne foglalkozzanak, ne varrjanak, ne himezzenek, gyapjút ne fonjanak, se ne mossanak, hogy így mindenképen megőrizzék az Úr napjának tiszteletét és nyugalmát.484
22Ha pedig valaki megszegi a törvényt, szigorúan megbüntetik; lehet pénzbüntetés és pedig, ha saali frank, 15; ha római, 71/2; ha szolga, akkor 3 solidust fizet; ez utóbbi pedig megválthatja magát a hátával, vagy pedig elveszik azt, a mivel dolgozott.491
Szent István is szigorúan tiltja a vasárnap megszegését. Az új hit híveinek — a papoknak, az ispánoknak vagy bármely más hű embernek — kötelességévé teszi, ha meglátják, hogy valaki ökörrel dolgozik vagy lóval, vegyék el tőle; ha szerszámmal dolgozik, veszítse el azokat; de ha akarja bőrével megválthatja.502
|
VIII. De observacione dominici diei. Si quis igitur presbiter vel comes, sive aliqua alia persona fidelis die dominica invenerit quemlibet laborantem, sive cum bubus, tollatur sibi bos et civibus ad manducandum detur. Si autem cum equis, tollatur equus, quem dominus bove redimat, si velit, et idem bos manducetur, ut dictum est. Si quis aliis instrumentis, tollantur instrumenta et vestimenta, que, si velit, cum cute redimat.513 |
|
«... persuasum est populis de die dominico agi cum caballis aut bobus...non debere» Conc. Vernense a. 755. c. 14. (Bor. T. I. p. 36.) Majdnem szószerinti a rokonság ezekben: «Si quis die dominico opera servilia fecerit, liber homo, si bovem iunxerit, et cum carro ambulaverit, dextrum bovem perdat.» Capitul. lib. V. c. 340. (Walter, Corpus iuris Germanici. T. II. p. 512.) Hasonló tárgyú rendelkezést találunk II. Childebertnél is. De die domonico similiter placuit observare, ut si quiscunque ingenuus excepto quod ad coquendum vel ad manducandum pertinet, alia opera in die dominico facere praesumpserit, si Salicus fuerit, solidos quindecim componat; si Romanus, septem et dimidium solidi. Servus vero aut tres solidos reddat, aut de dorsum suum componat. Childeberti II. decretio a. 596. c. 14. (Bor. T. I. p. 17.) |
23Még sokkal szigorúbb volt a büntetés az alemannoknál.
Vasárnap senki se merészeljen szolgai munkát végezni, mert a törvény tiltja és a szentírás bizonyítja. Ha valamely rabszolga ebben a bűnben találtatik, husánggal verjék meg, szabad embert pedig dorgálják meg harmadízig. Ha pedig a harmadik korholás után is ugyanabban a vétekben leledzik és szolgai munkát végez, örökségének harmadrészét veszítse el. Ha pedig az Úr napján ezután is szolgái munkát végez, rabszolga legyen és a ki nem akart az Istenért pihenni, örökre szolga maradjon.521
Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van Szent István és a külföld törvényei között; a büntetést nálunk természetben kellett lefizetni, mert a pénz, a melylyel a bűnös megválthatta volna magát vagy jószágát, kevés volt.
A vasárnap méltó megünnepléséhez azonban nem volt elegendő, hogy a szolgai munka szüneteljen, hanem a törvény megparancsolja, hogy kivétel nélkül mindenki menjen templomba.
Ezt látjuk Szent Istvánnál is. Megparancsolja és a törvényben ezért a falusi birókat teszi felelőssé, hogy mindenki a templomba menjen, kivéve azokat, a kik a tűzhelyet őrzik. Ha pedig valaki a birák hanyagsága folytán elmarad, azt megverik vagy lenyirják.
|
VIIII. Item aliud. A sacerdotibus vero et comitibus commendetur omnibus villicis, ita ut illorum iussu omnes concurrant die dominica ad ecclesiam, maiores ac minores, viri ac mulieres, exceptis qui ignes custodiunt. Si quis vero non observacionis causa remanebit per illorum negligenciam, vapulent ac depilentur.532 |
|
Ut diebus festis vel dominicis omnes ad ecclesiam veniant. Karoli Magni Capitul. Duplex legationis edictum a. 789. c. 25. (Bor. T. I. p. 64.) Ut in dominicis diebus... omnes ad ecclesiam recurrant ad audiendum verbum Dei, et orationibus vel iustis operibus vacent. Capit. de partibus Saxoniae. c. 18. (M. G. Ll. T. V. p. 41.) |
|
24 |
|
Tanta ergo huius diei debet esse observantia, ut praeter orationes et Missarum sollemnia, et ea, quae ad vescendum pertinent, nihil aliud fiat. Capit. Rudolfi archiepiscopi Bituricensis. c. XXVI. (Mansi T. XIV. col. 955.) |
Látjuk tehát, hogy részint szóbeli, részint gondolatbeli egyezés fűzi a magyar törvényeket a külföldiekhez. Azonban egy eltérő és mindenesetre érdekes, jellemző vonást is találunk e két törvény között. Külföldön már szilárd a kereszténység, Magyarországon pedig még csak az imént ültették át idegen talajból. A hit igaz meggyőződése még nem hatotta át a honfoglalók ivadékait, épen azért világi sanctió is növelte a törvény erejét.
X. és XI. fejezet.
A keresztény életben fontos szerepet játszott a bőjt. Megkivánta híveitől, hogy az ú. n. kántorbőjtben három nap — szerdán, pénteken és szombaton — ne egyenek húst, szintúgy az egész évben pénteken; kivételt ez alól csak a gyermekek és betegek nyernek. A ki pedig megszegi, azt büntetéssel sujtották, a mi rendesen egyházi volt.
Szent István is előírja törvényeiben. De valamint a vasárnap megünneplésénél, úgy itt sem látott elég biztosítékot a törvény megtartására, azért az egyházi büntetést világival erősíti.
Ha azonban az ő törvényét kortársának, Chrobri Boleszlónak határozataival összehasonlítjuk, enyhének találjuk. Mert míg Szent István a bőjt megszegőit egy hétre lezáratta és bőjtöltette, addig Chrobri Boleszló törvényei szerint, a ki a nagybőjtben húst evett, annak a fogát kitörték.541
|
X. De observacione IIII-or temporum. Si quis quatuor temporum ieiunia cunctis cognita, carnem manducans violaverit, per spacium unius ebdomade inclusus ieiunet.552 |
|
Solvisti jejunium quatuor temporum et non custodisti eum cum ceteris christianis? XL dies penit. Corrector Burchardi. c. LXVIII. (Wass. p. 646.) |
25Ha azonban Szent Istvánnak a pénteki bőjtre vonatkozó törvényét az egykorú külföldiekkel összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy ebben az egyetemes egyházat megelőzte. A keleti egyházban és néhol nyugaton is — mint a bajoroknál — megtartották mind a szerdai, mind a pénteki bőjtöt, azonban egyetemlegesen kötelezővé csak az 1050-iki coyacai zsinat tette.561
Ez a pont határozottan mutatja a bajor törvények elvitázhatatlan hatását a magyar törvényekre.
|
XI. De observacione VI. ferie. Si quis in sexta feriaab omni christianitate observata carnem manducaverit, per unam ebdomadam luce inclusus ieiunet.572 |
|
Ut ieiunia per feriam... VI-amin usum adsumant. Acta synodi Ratisbonensis c. 9. (M. G. Ll. T. III. p. 456.) Egyébként csak az egyháziakat kötelezte a pénteki bőjt. Item placuit sancto concilio, quarta et sexta feriaa carne et vino cuncto clero abstinendum. Statuta Rhispacensia, Frisingensia, Salisburgensia a. 799, 800. c. 5. (Bor. T. I. p. 227.)583 |
XII. fejezet.
A keresztény embernek egyik főczélja a boldog halál; azért a szentek halála ünnep az egyházban. Arra kell törekednie minden kereszténynek, hogy jól előkészüljön a jövő életre; bűneit meggyónja, megáldozzék és így induljon az utolsó útra. Szent István is érezte ennek fontos voltát; de ismerte az ő magyarjait s épen ezért szigorúan kényszerítette őket, hogy haláluk előtt meggyónjanak. Mert ha megrögzött szívvel nem akarnák megvallani bűneiket, akkor feküdjenek úgy, mint a hitetlenek. Ha pedig szülei vagy rokonai hanyagságból nem hívtak papot, vezekeljenek.
Külföldön is hasonló intézkedést látunk. A czél mindig az, hogy a hívek haláluk előtt meggyónjanak.
|
26XII. De his, qui sine confessione moriuntur. Si quis tam predurato corde est, quod absit ab omni christiano, ut nolit confiteri sua facinora secundum suasum presbiteri, hic sine omni divino officio et elemosinis iaceat, quemadmodum infidelis. Si autem parentes et proximi neglexerint vocare presbiteros et ita subiacet absque confessione morti, ditetur oracionibus ac consoletur elemosinis, sed parentes lavent negligenciam ieiuniis secundum arbitrium presbiterorum. Qui vero subitanea periclitantur morte, cum omni ecclesiastico sepeliantur honore, nam divina iudicia occulta nobis sunt et incognita.591 |
|
Ut de incestis et criminosis magnam curam habeant sacerdotes, ne in suis pereant sceleribus, et animae eorum a districto iudice Christo eis requirantur. Similiter de infirmis it poenitentibus, ut morientes sine sacrati olei unctione et reconciliatione et viatico non deficiant. Karoli M. capitul. primum. a. 769. vel paulo post c. 10. (Bor. T. I. p. 45.) Ut presbyter semper eucharistiam habeat paratam, ut, quando quis infirmaverit, aut parvulus infirmus fuerit, statim eum communicet, ne sine communione moriatur. Capit. ecclesiastica. a. 810-813? c. 16. (Bor. T. I. p. 179.) Ut sacerdotes Domini... ad exteriora peragende non mittantur, quid proinde et opus divinum neglegitur et infantes sine baptismi gratia et homines sine confessione mori solent. Episcoporum ad Hludowicum imperatorem relatio circa 820. c. 4. (Bor. T. I. p. 367.)603. Anonymi:Gesta Hungarorum c. 57. (End. 54. l.)2 |
Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van a törvények között.
XIII. fejezet.
Bár a nemzet zöme megtért, de azért még pogányok is maradtak. Krónikáink is megőrizték ennek az emlékét. Anonymusnál olvassuk a nyakas Thonuzoba esetét: «A mikor István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, Thonuzoba a hitben gyenge lévén, nem akart keresztény lenni».3
Úgy látszik, Thonuzoba esete nem volt kivételes, mert törvényt hozott ellenük Szent István. Nagy óvatosságot mutat az ő 27törvénye. Hétszer inteti meg a püspök által s ha ekkor sem hajlandó a kereszténység tanainak megtartására, csak akkor éri őt a kereszténység védőjének sujtó karja.
A külföldön is hasonló tárgyú intézkedést találunk azok ellen, kik az istentiszteletet elhanyagolják s az egyházi tekintélyt megvetik. De már sokkal szigorúbb, mint Szent Istváné, mert az ilyen embert az összes keresztények gyülekezetéből kizárják s mint az Isten és az egyház ellenségét, a birodalom pusztítóját mindaddig üldözik, míg csak az országból el nem pusztul.
|
XIII. De observanda christianitate. Si quis observacione christianitatis neglecta et negligencie stoliditate elatus, quod in eam commiserit, iuxta qualitatem offensionis ab episcopo per disciplinas canonum iudicetur. Si vero rebellitate instructus rennuerit sibi impositum eque sufferre, iterum eodem iudicio restringatur et eciam usque sepcies. Tandem super omnia si resistens et abnuens invenitur, regali iudicio, scilicet defensori christianitatis tradatur.611 |
|
Si quis publicus divinae legis praevaricator, vel pro manifestis criminibus erga ecclesiastica justa et rationabilia judicia contemptor repertus fuerit, vel inflatus ac tumidus monitis ecclesiasticis ac sanctorum patrum constitutionibus contradictor, vel subsannator comprobatus fuerit, si monitionibus episcopalibus obtemperare distulerit, anathematizetur. Conc. Meld. a. 845. c. 13. (Mansi T. XIV. col. 821.) Et si, quod absit, talis emerserit, qui Dei timorem postponat et ecclesiasticam auctoritatem contempnat et regiam potestatem refugiat, sciat quiscumque ille fuerit, quia et secundum canonicam auctoritatem ab omnium christianorum coetu et a sanctae ecclesiae consortio et in coelo et in terra alienus efficietur et regali potestate atque omnium regni fidelium unanimitate sicut Dei et ecclesiae inimicus et regni devastator persequetur, usque dum a regno exterminetur. Capitul. Carisiac. a. 857. c. 7. (Bor. T. II. p. 287.)622 |
28Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van a két törvény között. Pontos összehasonlítást kizár a magyar törvény határozatlansága, mert a király tetszésére bizza a hanyag keresztény megbüntetését.
XIV. fejezet.
Még nem szelidítette meg a magyart a kereszténység békeszerető tana. Harczias, hadakozó volt a nemzet, olyan az erkölcse is. Ilyen viszonyok között nem lehetett ritka a gyilkosság sem. István szigorú törvényt hoz: 110 pensát fizessen az, ki haragra gyuladva vagy dölyfösségtől elragadtatva, mást megöl. Ebből 50 pénz legyen a királyi fiscusé, 50-t a megölt rokonainak adjanak, 10-t pedig a biráknak és békítőknek. De ne csak világi büntetés érje a tettest, hanem egyházilag is vezekeljen. Ez pedig akkor nagyon szigorú volt.
A triburi zsinat végzései között olvassuk, hogy ha valaki készakarva gyilkosságot követ el, 40 napig tartózkodjék a templomtól, 40 napig vizen és kenyéren bőjtöljön, mezitláb járjon, vászonruhát nem hordhat, fegyvert se viseljen, kocsin se járjon, még feleségétől is tartózkodjék; ezen 40 nap alatt keresztény hívekkel nem érintkezhetik.
Negyven nap leforgása után egy évig ne menjen templomba, húst és sajtot ne egyék, bort, méh- és árpa-sert ne igyék, csak vasár- és ünnepnapon, vagy ha utazik és ha ellenség ellen megy, vagy ha gyöngélkedik.
Egy év elteltével dorgálás után vezessék vissza az egyházba.
Ezzel azonban még nem ért véget a vezeklés, mert még a 2., 3., 4., 5., 6. és 7. évben is bizonyos kötelezettség terhelte a vezeklőt.631
Mind az egyházi zsinatok, mind a világi törvények szigorúan büntették a gyilkost; de a kettő között lényeges különbséget látunk. U. i. míg az egyházi törvények vezekléssel sujtják a gyilkost, addig a világiak szerint vezeklésen kívül még vérdíjat is kellett fizetni a megölt rokonainak.
A magyar törvények is ebbe a csoportba tartoznak.
|
XIIII. De homicidiis. Si quis ira accensus aut superbia elatus spontaneum commiserit homicidium, sciat se secundum nostri senatus decretum centum et X daturum pensas auri. Ex quibus quinquaginta ad fiscum regis deferantur, alie vero L parentibus dentur, X autem arbitris et mediatoribus condonentur. Ipse quidem homicida secundum institucionem canonum ieiunet.641 |
|
De homicidiis prohibendis. Quicunque hominem aut ex levi causa aut sine causa interfecerit, wirgildum eius his, ad quos ille pertinet, componat. Capit. legibus addenda. a. 818, 819. c. 7. (Bor. T. I. p. 282.) Si quis liberum hominem occiderit, solvat parentibus suis, si habet, si autem non habet, solvat duci, vel cui commendatus fuit dum vixit, bis 80 solidos, hoc sunt 160. Lex Baiuwariorum. Textus legis primus. Tit. IV. c. 28. (M. G. Ll. T. III. p. 294.)65A megtorlás elvét csak a burgundoknál találtam: Leges Burgundionum, Liber legum Gundebati. Tit. II. c. 1. (M. G. Ll. T. III. p. 533.)2 Qui voluntarie homicidium fecerint, poenitentiae quidem jugiter se submittant: perfectionem vero circa vitae exitum consequantur. Conc. Ancyran. a. 314. c. XXI. (Mansi. T. II. col. 526.) |
A büntetés nemét enyhítette az a körülmény, ha véletlenül gyilkolt.
|
Item aliud. Si quis autem casu occiderit quemlibet, XII auri pensas persolvat, et sicut canones mandant ieiunet.663 |
|
De homicidiis non sponte comissis prior quidem definitio post septennem poenitentiam perfectionem consequi praecipit, secunda vero quinquennia tempus explere. Conc. Ancyran. a. 314. c. XXII. (Mansi T. II. col. 527.) |
Ha pedig szolga ölt szolgát, akkor a gyilkos ura adjon helyette másikat vagy váltsa meg; a gyilkos pedig vezekeljen. Külföldön is ilyen az eljárás: fizesse meg a gyilkos szolga ura a megölt árát, vagy pedig az életben maradt szolgán megosztoznak.
|
30Item de homicidiis servorum. Si alicuius servus servum alterius occiderit, reddatur servus pro servo aut redimatur et penitenciam quod dictum est, agat.671 |
|
Si quis servus noster occisus fuerit, duas partis de ipsa compositionem tollat curtis nostra, et tertiam pars parentis ipsius servi nostri defuncti, sicut superius diximus. Edictus Langobardorum c. 3. (M. G. Ll. T. IV. p. 181.) Si servus servum interfecerit, dominus eius 36 solidus culpabilis iudicetur, aut cum 6 iurit, quod servus eius hoc non fecisset. Lex Ribuaria c. XXVIII. (M. G. Ll. T. V. p. 220.) |
Hasonló az eset, ha szabad ölte meg a szolgát.
|
Item aliud. Si vero liber alicuius occiderit servum, reddat alium servum vel precium componat et secundum canones ieiunet.682 |
|
De servo occiso. Si quis servum alterius occiderit componat eum, iuxta quod a domino eius fuerit aestimatus. Lex Frisionum. Tit. IV. c. 1. (M. G. Ll. T. III. p. 662.) Si quis servum alienum occiderit, vel vendiderit, vel ingenuum dimiserit, mille quadringentis denariis, qui faciunt solidos triginta quinque, culpabilis iudicetur excepto capitale et delatura. Capit. legi Salicae addita a. 819. vel paulo post c. 2. (Bor. T. I. p. 292.) |
XV. fejezet.
Törvényeink a feleséggyilkosról is intézkednek. Ha valamely ispán elfásult szívvel lelke üdvösségéről megfeledkezik s felesége meggyilkolásával szennyezi be kezeit, 50 tinót fizessen az asszony szüleinek és azonkívül bőjtöljön. Ha valamely miles, vagy más tehetős ember teszi, 10 tinót fizessen és bőjtöljön. Ha pedig valamely közönséges ember teszi, 5 tinót fizessen és szintúgy bőjtöljön.
|
31XV. De his, qui suas uxores occidunt. Si quis comitum obduratus corde neglectusque anima, quod procul sit a cordibus fidelitatem observancium, uxoris homicidio polluetur, secundum decretum regalis senatus cum quinquaginta iuvencis parentibus mulieris concilietur et ieiunet secundum mandata cononum. Si autem miles vel alicuius vir ubertatis eandem culpam inciderit, iuxta eundem senatum solvat parentibus X iuvencos, ieiunetque, ut dictum est. Si vero vulgaris in eodem crimine invenietur, cum quinque iuvencis cognatis reconcilietur et subdatur predictis ieiuniis.691 |
|
De occisione mulieris. Si maritus uxorem suam occiderit immerentem, quod per legem non sit merita mori, componat solidos mille duocentis, medietatem illis parentibus, qui eam ad maritum dederunt, et mundium susciperunt, et medietatem regi, ita ut per actorem regis distringatur, et poena suprascripta componatur. Edictus Rothari c. 200. (M. G. Ll. T. IV. p. 49.) |
XVI. fejezet.
Hogy a béke erős és sértetlen legyen, törvényeink nemcsak a gyilkosságot tiltják, hanem azt is, hogy valaki másra kardot rántson. Nagyon szigorú a mi törvényünk. A ki kardot ránt, kard által veszszen el. Ha összevetjük a tizennegyedik törvényczikkel, azt látjuk, hogy szigorúbban büntetik, ha valaki kardot ránt, mintha gyilkol; mert míg a gyilkos megválthatja magát, addig halállal sujtja azt, a ki csak kardot ránt. Azonban ez a rendelkezés mégis érthető, mert a czivakodó belevonja egész törzsét s ez állandó viszálykodásnak lenne magva. Ezt akarja Szent István meggátolni.
A külföldön ezt sokkal enyhébben büntették.
|
XVI. De evaginacione gladii. Ut pax firma et incontaminata per omnia maneat, tam inter maiores natu, quam inter minores cuiuscunque condicionis sint, interdiximus omnino, ut nullus ad ledendum aliquem evaginet gladium. Quod si quis posthac stimulis sue audacie tactus temptaverit, eodem iuguletur gladio.702 |
|
De educto gladio. Quicunque spatam aut semispatium eduxerit ad percutiendum alterum et non percusserit, inferat multae nomine sol. 12. Si percusserit, inferat similiter sol. 12., et de inflicto vulnere iudicetur. Leges Burgundionum. Liber legum Gundebati c. XXXVII. (M. G. Ll. T. III. p. 547.) |
32XVII. fejezet.
A bizonyításnak nagy akadálya a hamis eskü. Épen ezért szigorúan tiltja mind a külföldi, mind a magyar törvény. A ki hamisan esküszik, veszítse el kezét; a cánonok pedig hét évi vezekléssel sujtják a hamisan esküvőt.
|
XVII. De periuris. Si quis valencium fide commaculatus, corde pollutus, iuramento confracto periurio addictus invenietur, perditus manu periurium luat aut cum quinquaginta iuvencis manum redimat. Si vero vulgaris periurus extiterit, manu amputata punietur, aut XII iuvencis redimetur et ieiunet, ut canones mandant.711 |
|
De eo, qui periurium fecerit, nullam redemptionem, nisi manum perdat. Capitul. Haristallense a. 779. c. 10. (Bor. T. I. p. 49.) Si quis periurium fecerit, nullam redemptionem ei facere liceat, nisi manum perdat. Liber Papiensis Pippini. c. 45. (M. G. Ll. T. IV. p. 522.) Si quis periuraverit, VII. ann. poen., III. ex his in pane et aqua, et nunquam juret. Poenitentiale Merseburgense. c. 5. (Wass. p. 392.) |
XVIII. fejezet.
A kereszténységnek tanai sokat tettek a rabszolgaság megszüntetésére. Az egyház sohasem mondott le az emberi egyenlőség elvéről s épen azért a rabszolgaság eltörlését kívánta. Azonban a társadalom nem nélkülözhette őket s az egyház is kénytelen volt megalkudni a létező viszonyokkal s elnézni a rabszolgaságot. Bár maga föl nem szabadíthatta, azonban a gazdáikra iparkodott hatni; jócselekedetnek hirdetvén, ha valaki lelke üdvéért szolgáit fölszabadítja.
Ezt a törvényt is külföldről vette át Szent István. Gondolati és tárgyi rokonság van a két törvény között.
|
XVIII. De libertis. Si quis misericordia ductus proprios servos et ancillas libertate feriaverit cum testimonio, decrevimus, ut post obitum eius nemo invidia tactus in servitutem eos audeat reducere. Si autem libertatem promiserit et morte impediente non testificatus fuerit, habeat mulier illius vidua et filii potestatem hanc eandem libertatem testificari et agapen facere pro redempcione anime sui mariti, qualitercunque velit.721 |
|
De manomissionibus. Si quis servum suum proprium aut ancillam suam liberos dimittere voluerit, sit licentia qualiter ei placuerit.33 Edictus Rothari c. 224. (M. G. LI. T. IV. p. 54.) De manumissionibus. In concilio Carthaginiensi ita continetur: «De manumissionibus in ecclesia celebrandis. Si id nostri consacerdotes per Italiam facere reperiuntur, nostrae etiam erit fiduciae istorum ordinem sequi data plane licentia misso legato, ut quecumque digna fide pro statu ecclesiae et salute animarum agere potuerint, nos sciant laudibiliter in conspectu Domini accepturos. Conc. Mogunt. a. 847. c. 9. (Bor. T. II. p. 178.) |
XIX. fejezet.
A szentegyház tiszteletét mindenkor erősen hangoztatta az egyház. Mivel a templom az Isten háza, ott illően kell viselkedni. Épen azért Szent István is elrendeli, hogy ha valaki a mise alatt zajong és tréfás mesékkel másokat is zavar ájtatosságukban s nem figyel a szent olvasmányokra, ha az előkelőbbek közül való, gyalázatul vezessék ki az egyházból; ha közönséges ember, a templom pitvarában verjék meg és nyirják le.
A külföldön, a hol a kereszténység tana már a hivek meggyőződésévé lett, ilyen törvényekre nem volt szükség. Mindazonáltal találunk olyan intézkedéseket, melyek a szentegyház méltóságát védik. Itt tehát részben tárgyi rokonság van.
|
XVIIII. De conventu ad ecclesiam et de his, qui murmurant vel loquuntur hora misse. Si qui ad ecclesiam venientes ad audiendum officium et ibidem hora solempnitatis missarum inter se murmurant et ceteros inquietant, expo34fabulas ociosas et non intendentes divinas lecciones, cum ecclesiastico nutrimento, si maiores sunt, increpati cum dedecore expellantur de ecclesia, si vero minores et vulgares, in atrio ecclesie pro tanta temeritate coram omnibus ligentur et corripiantur flagellis ac cesura capillorum732 |
|
«...ut secularia negotia vel vaniloquia in ecclesiis non agantur, quia domus Dei domus orationis debet esse, non spelunca latronum.» Karoli Magni capitul. Admonitio generalis a. 789. c. 71. (Bor. T. I. p. 59.) De his, qui in ecclessiis seu atriis ecclesiae rixas moverint et mutuo inter se confligunt. De his, qui in ecclesiis seu atriis ecclesiae rixas moverint et mutuo inter se confligunt, ... praecipimus, út in ecclesiis sive atriis ecclesiarum vel domibus placita saecularia minime fiant, quanto minus rixae et contentiones? Conc. Mogunt. a. 888. c. XXI. (Mansi T. XVIII. col. 69.) |
XX. fejezet.
Az urak és szolgáik között nem a legjobb lehetett a viszony. Nem is kerülte ki ez Szent István figyelmét s «hogy a mi birodalmunk népe a szolgák és szolgálók minden támadásától és vádaskodásától ment legyen, épen azért megtiltjuk, hogy bárki is valamely szolgaszemély tanúskodását elfogadja ura vagy úrnője ellen.»
Hasonló törvényt látunk Justinianusnál is. A római jog nem maradhatott hatás nélkül s épen azért azt hiszem, hogy a magyar törvény végső forrását itt kell keresni.
|
XX. De non recipiendis servis vel ancillis in accusacionem vel testimonium super dominos vel dominas. Ut gens huius monarchie ab omni incursu et accusacione servorum et ancillarum remota et quieta maneat, secundum decretum regalis concilii penitus interdictum est, ut in nullius causa culpe aliqua servilis persona contra dominos vel dominas in accusacionem vel in testimonium recipiatur.741 |
|
Servus pro domino, quemadmodum adversus eum, interrogari non posse, pro facto autem suo interrogari posse non ambigitur. Cod. Just. Lib. IV. Tit. XX. c. VII. (1554-ki lyoni kiadás T. I. p. 344.) Servos penitus non credatur, si super aliquem crimen obiecerit, aut etiam si dominum suum in crimine impetierit. Legis Wisigothorum Lib. II. Tit. IV. c. IV. (Walter: Corpus Juris Germanici. T. I. p. 452.) |
XXI. fejezet.
Bár Szent István a rabszolgák fölszabadítását megengedte, sőt a holt kéz rendelkezésének is érvényt szerzett, még sem engedhette meg, hogy valaki a tulajdonjog megsértésével másnak a rabszolgáját 35fölszabadíthassa. Szigorúan bünteti azt; fizessen úgy, mint a feleséggyilkos, a ki törvényének ellenére cselekszik.
Külföldön is hasonlóképen védik a tulajdonos jogát ilyen megrövidítés ellen. A saáli törvényekben ez a szempont még jobban kidomborodik, mint a magyarban, mert egyforma büntetést szab arra, a ki más szolgáját megöli, eladja, vagy ha szabadon bocsátja. Világosan látható tehát a két törvény között való összefüggés.
|
XXI. De his, qui alienis servis libertatem acquirunt. Si quis improvidus alienum servumsine consciencia sui senioris ante regem vel maiores natu et dignitate duxerit, ut soluto servitutis iugo levitatem libertatis sibi acquirat, sciat se, si dives est quinquaginta iuvencos redditurum, ex quibus quadraginta debentur regi, X vero seniori servi. Si vero pauper et tenuis, XII iuvencos, ex quibus X. regi, duo seniori servi.751 |
|
Si quis servum alienum occiderit, vel vendiderit, vel ingenuum dimiserit, mille quadringentis denariis, qui faciunt solidos triginta quinque, culpabilis iudicetur, excepto capitale et delatura. Capit. legi Salicae addita a. 819. vel paulo post. c. 2. (Bor. T. I. p. 292.) Qui ad servum alienum libertatem fecerit, ipsa libertas stabilis esse non potest. Lex Romana Raetica Curiensis, Pauli sententiarum. Lib. XXV. c. V. (M. G. Ll. T. V. p. 431.)
|
XXII. fejezet.
Mivel a rabszolga értéket képviselt, épen azért nem lehetett ritka az eset, hogy valamely hatalmas úr a szegény szabadot szolgaságba iparkodott taszítani.
A külföldi törvények közt olvassuk, hogy a szabad ember a szükség kényszerítő hatása alatt más hatalmas úr szolgálatába adja magát. De előfordul az is, hogy szabad embert akarata ellenére szolgai helyzetbe taszít a hatalmas senior. A törvény védi a szabadot, mert a királynak érdeke kívánja, hogy szabad maradjon s neki mint katona szolgáljon.
|
XXII. De his, qui liberos in servitutem redigunt Quoniam igitur dignum deo est et hominibus optimum, unum36quemque sue industria libertatis vite cursum ducere, secundum regale decretum statutum est, ut nemo comitum vel militum posthac liberam personam servituti subdere audeat. Quod si elacionis audacia sue stimulatus presumpserit, sciat se totidem ex proprio compositurum; que vero composicio inter regem et comites dividatur, ut cetera. Item de eodem. Sed si quis actenus in servitute retentus pro libertate sui tuenda iudicium legale faciens, securus extiterit, tantummodo libertate fruatur et ille, a quo in servitute tenebatur, nichil redat.761 |
|
Placuit nobis, ut illos liberos homines comites nostri ad eorum opus servile non obpremant; et quicunque hoc fecerit, secundum quod iudicatum habemus, emendat. Pippini capitul. circa a. 790. c. 13 (Bor. T. I. p. 201.) A vazallus öt esetben hagyhajta el az urát. Ezek között olvassuk: Si quis seniorem suum dimittere voluerit et ei approbare potuerit unum de his criminibus: id est primo capitulo si senior eum iniuste in servitio redigere voluerit,... liceat vasallum eum dimittere. Capit. Francica. c. 8. (Bor. T. I. p. 215.) |
Ezekben gondolati rokonság van.
XXV. fejezet.
A katona (miles) vagy a szolga, helyzetét nem türhetvén, megszökött az urától. De mivel értéket képviselt, másutt fölfogadták. A törvény védi az igazi tulajdonos érdekét s kimondja, hogy vissza kell adni; s ha valaki az úr követét — a ki a szökevény katonát vagy szolgát keresi — megveri, tíz tinót fizessen.
Külföldön is hasonló volt a helyzet. A szökevény rabszolgát szivesen fogadták s a jogos tulajdonosnak gyakran a herczeg erejét kellett igénybe venni, hogy rabszolgáját megkaphassa.
|
XXV. De his, qui flagellantur, sua querentes. Si cuius miles aut servus ad alium fugerit et his, cuius miles vel servus fuga lapsus est, suum miserit legatum ad reducendos eos, et is legatus ibidem a quoquam percussus et flagellatus extiterit, decernimus nostrorum primatuum conventu, ut ille percussor X solvat iuvencos.771 |
|
Si quis fugitivum servum alterius susceperit et sequentem dominum aut illa die, aut quando potest, contradixerit, ei a lege reddere noluerit: tunc vadat ad principem, quem ille habet, ut ei iusticiam faciat, et 40 solidos componat ei, quare contra legem eum recepit. Lex Alamannorum Lantfridana c. LXXXI. (M. G. Ll. T. III. p. 114.) |
37XXVI. fejezet.
A törvényhozás gondoskodása kiterjed az özvegyekre és az árvákra is. Védi mind a kettő érdekét; ha az özvegy a gyermekeivel marad, az árvák nevelésére birja férje vagyonát, ha pedig férjhez megy, akkor csak illő ruhát vihet magával.
Ha pedig a házasságból utód nem származik, az özvegy, mint haszonélvező, birja elhúnyt férje birtokait, halála után azonban férje szüleire száll vissza, ha vannak; azok nem létében pedig a királyra.
A bajor törvényekben azonos a gondolat. A birtok itt sem megy át a feleség tulajdonába hanem életfogytáig haszonélvezetben bir akkora birtokrészt, mint bármelyik fiú.
|
Volumus quidem, ut et vidue et orphani sint nostre legis participes tali tenore, ut si qua vidua cum filiis filiabusque remanserit atque nutrire eos et manere cum illis, quamdiu vixerit, promiserit, habeat potestatem a nobis sibi concessam hoc faciendi et a nemine iterum cogatur in coniugium. Si vero mutato voto iterato nubere voluerit et orphanos deserere, de rebus orphanorum nichil omnino sibi vendicet, nisi tantum sibi congrua vestimenta. Item de viduis. Si autem vidua sine prole remanserit, et se innuptam in sua viduitate permanere promiserit, volumus ut potestatem habeat omnium bonorum suorum, et quidquid velit inde facere faciat. 38Post obitum autem eius eadem bona ad suos redeant parentes mariti, si parentes habet; sin autem, rex sit heres.782 |
|
De viduis, quae post mortem mariti sui in viduitate permanet, aequalem inter filios suos, id est qualem unus ex filiis, usufructuario habeat portionem, usque ad tempus vitae suae usufructuario iure possideat. Lex Baiuwariorum Tit. XV. c. 7. (M. G. LI. T. III. p. 319.) Ut viduae, orphani et minus potentes sub Dei defensione et nostro mundebardo pacem habeant et eorum iustitia. Capitul. Baiuwaricum circa a. 810. c. 3. (Bor. T. I. p. 158.)793 |
Így tehát tárgyi rokonság van.
XXVII. fejezet.
Nem volt ritka eset a nőrablás. Mind az egyházi, mind a világi hatalom szigorúan lép föl e bűnnel szemben. Kimondja, hogy ha valaki hajadont akarata ellenére, a szülők engedelme nélkül rabol el, adja vissza a szüleinek, még ha erőszakot követett is el rajta. A nő bárki másé lehet, csak a rablóé nem; a rabló pedig kiátkozva örökké a házasság reménye nélkül éljen.
|
XXVII. De raptu puellarum. Si quis militum impudicicia fedatus puellam aliquam sine concessione parentum sibi in uxorem rapuerit, decrevimus puellam parentibus reddi, eciamsi ab illo aliqua vis sibi illata sit; et raptor X solvat iuvencos pro raptu, licet postea reconcilietur parentibus puelle. Si vero pauper quis hoc vulgaris agere agreditur, componat raptum V iuvencis.801 |
|
De disponsatis puellis et ab aliis raptis ita in concilio Ancyrano, capitulo decimo legitur: «Disponsatas puellas et post ab aliis raptas placuit erui et eis reddi, quibus ante fuerant desponsatae, etiamsi ei a raptoribus vis inlata constiterit. Capitul. Ecclesiasticum a. 818. 819. c. 24. (Bor. T. I. p. 279.) Si quis virginem rapuerit contra ipsius voluntatem et parentum eius, eum 40 solidis componat, et alios 40 cogatur in fisco. Lex Baiuwariorum Tit. VIII. c. 6. (M. G. Ll. T. III. p. 299.)812 |
XXVIII. fejezet.
Szent Istvánnak több törvénye szabályozza a rabszolgák helyzetét. Egy szempont domborodik ki, mely a gazdák tulajdonjogát 39védi. Ez érvényesül ebben a pontban is, a mely arról, szól, ha szabad vagy szolga más szolgálójával fajtalankodik.
Hogy a szabadok az ő szabadságukat szennyezetlenül megőrizhessék, megtiltjuk, hogy mások szolgálójával fajtalankodjanak. Ha valaki mégis megteszi, először verjék meg; ha még egyszer, akkor ismét verjék meg és nyirják le; ha harmadszor is megteszi, szolga legyen a szolgálóval együtt. Ha pedig a szolgáló tőle fogan, de a szülésbe belehal, más szolgálót adjon helyette. Nálunk tehát a szabad a harmadik esetben szolga lesz; a külföldi törvény szerint a rabszolgálót tegye szabaddá.
Ha pedig rabszolgálóval rabszolga fajtalankodik: verjék meg és nyirják le. Ha szolgáló a szülésbe belehal, a szolgát adják el és osztozzanak rajta.
A külföldi törvények is védik a tulajdonos érdekét, kimondván, hogy szabadítsa föl a rabszolgálót, vagy kárpotolja az urát; tehát gondolatbeli rokonság van a hazai és külföldi törvények között.
|
XXVIII. De fornicatoribus cum ancillis alterius. Ut liberi suam custodiant libertatem incontaminatam, volumus illis ponere caucionem. Quisquis transgrediens fornicatur cum ancilla alterius, sciat se reum criminis et pro eodem crimine imprimis decoriari. Si vero secundo cum eadem fornicatus fuerit, iterum decorietur ac depiletur. Si autem tercio, sit servus pariter cum ancilla, aut redimat se. Si autem ancilla conceperit de eo et parere non potuerit, sed in partu moritur, componat eandem cum altera ancilla. De servorum fornicacione. Servus quoque alterius, si cum ancilla alterius fornicatur, decorietur ac depiletur. Et si ancilla de eo conceperit, et in partu moritur, 40servus venundetur ac dimidia pars precii seniori ancille detur, altera pars vero seniori servi remaneat.821 |
|
Si cum ancilla virgine concubuerit, cum 4 solidis componat. Lex Baiuwariorum. Tit. VIII. c. 13. (M. G. Ll. T. III. p. 300.) Si quis intrat ad ancillam suam, si genuerit ex ea, libertit eam et I. ann. poen. Poenitentiale Merseburgense. c. LX. (Wass. p. 397.) De incestis. «... Si servus aut libertus est, vapuletur plagis multis, et si dominus suus permiserit eum amplius in tale scelus cadere, ipsos LX solidos domno rege componat.» Pippini regis capitul. 754-755. c. 1. (Bor. T. I. p. 31.)832 |
XXIX. fejezet.
Ez a fejezet is a gazda és a szolgáló egymáshoz való viszonyával foglalkozik. A törvény nem engedi, hogy más szolgálóját valamely szabad nőül vehesse, mert ezáltal a gazda kárt szenved, elvesztvén szolgálóját.
A saali törvény is hasonló értelemben intézkedik; sőt ennek a rendelkezése még szigorúbb abban az esetben, ha rabszolgának szabad nő a felesége. Ekkor ugyanis a nő is szolga lesz és összes birtokait a szolga ura kapja.
|
XXVIIII. De his, qui petunt sibi ancillas in uxores. Ut nemo eorum, qui libero censentur, nomine, cuiquam quid iniurie facere audeat, terrorem et caucionem imposuimus, quia in hoc regali concilio decretum est, ut si quis liber connubium ancille alterius sciente domino ancille elegerit, perdita libertatis sue industria perpetuus efficiatur servus.841 |
|
Si quis ingenuus ancillam alienam in coniugium acceperit, ipse cum ea in servitio implicetur. De hoc capitulo iudicatum est ab omnibus, ut si ingenua femina quemlibet servum in conjugium sumpserit, non solum cum ipso servo in servitio permaneat, sed etiam omnes res, quas habet, si eas cum parentibus suis divisas tenet, ad dominum, cuius servum in conjugium accepit, perveniant. Capit. legi Salicae addenda c. 3. (Bor. T. I. p. 292.) |
XXX. fejezet.
Szent István XXX. törvényczikke a családi életbe nyul bele. Ha valaki szemtelenül, feleségét megutálva elhagyja hazáját, felesége birja férje javait és senki se kényszerítse őt házasságra; ha pedig önkényt férjhez megy, ruháin kívül semmit sem vihet magával. Ha erre a férj visszajön, csak a püspök engedélyével nősülhet meg.
E szerint tehát a házasság fölbontható. Ha a külföldi törvényeket olvassuk, ott általában a házasság fölbonthatatlanságát lát 41juk; azonban egyes esetekben - ha a férfi magát megtartóztatni nem birja, vagy házasságtörés esetében — fölbontható.851
|
XXX. De his, qui extra regnum suas fugiunt uxores. Ut gens utriusque sexus certa lege et absque iniuriis maneat et vigeat, in hoc regale decretum statutum est, ut si quis protervitate preditus propter abhominacionem uxoris patriam effugerit, uxor cuncta, que in potestate mariti habebantur, possideat, dum velit expectare virum et nemo in aliud coniugium cogere presumat. Et si sponte nubere velit, liceat sumptis congruis sibi vestimentis et dimissis ceteris bonis862 ad connubium ire. Et si vir hoc audito redierit, ne liceat sibi aliam ducere preter suam, nisi cum licencia episcopi.873 |
|
Si quis necessitate inevitabili cogente in alium ducatum seu provinciam fugerit... et uxor eius, cum valet et potest amore parentum aut rebus suis eum sequi noluerit, ipsa omni tempore, quamdiu vir eius, quem secuta non fuit, vivet semper innupta permaneat. Nam ille vir eius, qui necessitate cogente in alium locum fugit, si se abstinere non potest, aliam uxorem cum poenitentia potest accipere. Decretum Vermeriense a. 758-768. c. 9. (Bor. T. I. p. 41.) |
XXXII. fejezet.
Szent István a gyujtogatók ellen is intézkedett. A ki más házát fölgyujtja, építse föl és az elégett bútort kárpótolja és azonfölül 12 tinót fizessen, a melyek 40 solidust érjenek.
Majdnem szóról-szóra egyezik Szent István törvénye mind az alemann, mind a bajor törvénynyel.
|
XXXII. De incendiis mansionum. Si quis per inimicicias alterius edificia igne cremaverit, decrevimus, ut et edificia restituat et quidquid suppellectilis arsum fuerit, et insuper XVI iuvencos, qui valent XL solidos.884 42 |
|
De eo, qui incendium super alium in nocte miserit. Si quis super aliquem focum in nocte miserit, ut domum eius incendat seu salam suam et inventus et probatus fuerit, omne quod ibidem arsit, simile restituat et super haec 40 solidos componat. Lex Alamannorum Karolina c. LXXXI. (M. G. LI. T. III. p. 161.) De incendio domorum et eorum compositione. Si quis per aliquam invidiam vel odium in nocte ignem imposuerit, et incenderit liberi vel servi domum: imprimis secundum qualitatem personae omnia aedificia componat atque restituat, et quidquid ibi arserit, restituat unaquaque subiectilia.... Tunc domui culmen cum 40 solidis componat. Lex Baiuwariorum. Tit. X. c. 1. (M. G. Ll. T. III. p. 306.) |
XXXIII. fejezet.
A középkor képzeletvilága megteremtette a boszorkányokat, a strigákat. Azt hitték róluk, hogy állatokká változhatnak, vagy az embereket megehetik; pedig már Nagy Károly capitularéja s még előbb «Rotharis edictus»-a891 határozottan kimondja, hogy senki se ölje meg a más szolgálóját, mint strigát vagy mascát, mert keresztény el nem hiheti s egyáltalában lehetetlen, hogy egy nő élő férfit megegyen. Szent István hitt bennük s elrendelte, hogy ha ilyen személy találkozik, vezessék a paphoz, a ki oktassa a hitben és bőjtöljön. Ha másodízben úgy találják, ismét bőjtöljön és azután mellére, homlokára és a lapoczkák közé süssenek rá jelet az egyház tüzes kulcsával. Ha harmadízben is vétkezett, adják át a világi biráknak. Ebből látható tehát, hogy a magyar törvény eltérő a külfölditől.
|
XXXIII. De strigis. Si qua striga inventa fuerit, secundum iudicialem legem ducatur ad ecclesiam et commendetur sacerdoti ad ieiunandum fidemque docendam; post ieiunium vero domum redeat. Si secundo in eodem cri 43902 |
|
Si quis a diabulo deceptus crediderit secundum morem paganorum, virum aliquem aut feminam strigam esse et homines commedere, et propter hoc ipsam incenderit vel carnem eius ad commedendum dederit, vel ipsam commeder it, capitli sententiae punietur. Capitulatio de partibus Saxoniae a. 775-790. c. 6. (Bor. T. I. p. 68.) |
XXXIV. fejezet.
Ebbe a babonás képzeletvilágba tartozott a megrontó nő, a malefica is. De míg a strigákat már nagy Károly elvetette, addig a maleficákban a 850-iki páviai zsinat is hitt. Intézkedése többször szavakban is megegyezik Szent István törvényével.
|
XXXIIII. De maleficis. Ut creatura dei ab omni lesione malignorum remota, et a nullo detrimentum sui passura maneat, nisi a deo, a quo et augmentatur, secundum decretum senatus statuimus magni caucionem terroris veneficis et maleficis, ut nulla persona maleficio aut veneficio quemquam hominum subvertere a statu mentis aut interficere audeat. Ast si quis vel que posthac hoc presumpserit, tradatur in manus maleficio lesi, aut in manus parentum eius, secundum velle eorum diudicandum. Si vero sortilegio utentes invenientur, ut faciunt in cinere aut his similibus, ab episcopis flagellis emedentur.911 |
|
Quia pestiferas adhuc stirpes et reliquias artis magicae in tantum vigere ad nos perlatum est, ut quaedam maleficae inlicitum amorem aliorum mentibus, aliis vero odium immittere dicantur, quaedam etiam ita venerariae sunt, ut quosdam peremisse multo populi rumore deferantur, huiusmodi diaboli ministras diligenti examinatione proditas sub acerrima poenitentia redigendas statuimus, et in ipso tantum exitu, si tamen prius digna poenitentiae opera fecerint, reconciliandas esse permittimus. Syn. Papiensis a. 850. c. 23. (Bor. T. I. p. 122.) Divinos et sortilegos ecclesiis et sacerdotibus dare constituimus. Capitulatio de partibus Saxoniae a. 775-790. c. 23. (Bor. T. I. p. 69.) Extant et alia perniciosissima mala, quae ex ritu gentilium remansisse non dubium est, ut sunt magi, arioli, sortilegi, venefici, divini, incantatores, somniatorum coniectores, quos divina lex inretractabiliter puniri iubet. Episcoporum ad Hludowicum imperatorem relatio. a. 829. c. 54. (Bor. T. II. p. 4430 35.) |
44XXXV. fejezet.
Hogy az országban béke legyen, elrendeljük, hogy senki másra ne törjön s ha mégis a más házát megtámadja, hogy az urát megölje és javait elprédálja s ha a gazda otthon van s védekezik és e közben elesik, a támadó úgy bünhödjék, mint a ki másra kardot rántott; ha pedig a küzdelemben a hatalmaskodó esik el, compositiora nem kell lépni. Ha az ispán nem maga támad, hanem katonáit küldi el, 100 tinóval váltsa meg hatalmaskodását.
Ha valamely szabad más kunyhóját vagy házát támadja meg, tíz tinót fizessen. Ha valamely közönöséges ember más hasonló ember házikójára ront, öt tinóval rójja le a támadást.
A külföldön is hasonló helyzet hozta létre a törvényeket. Itt tehát gondolati rokonság van.
|
XXXV. De invasione domorum. Volumus, ut firma pax et unanimitas sit inter maiores et minores secundum apostolum: Omnes unanimes estote, et cetera. Nec aliquis alium invadere audeat. Nam si quis comitum post diffinicionem huius communis concilii tam contumax extiterit, ut alium domi querat ad perdendum eum atque sua dissipare; si dominus domi est et secum pugnaverit vel interfecerit, luat secundum legem de evaginacione gladii confectam. Si autem comes ibidem occubuerit, sine composicione iaceat. Si vero ille non supervenerit, sed suos milites miserit, centum iuvencis componat invasionem. Si vero miles quis curtim vel domum alterius militis invaserit, X iuvencis componat invasionem. Si vulgaris quidem alterius sui similis mansiunculas invaserit, V iuvencis solvat incursionem.921 |
|
De eo, qui domum alienam distruxerit. Si quiscunque domum violenter distruxerit, quae domus pro firmamento ebrius habuisse probatur, qui hoc facere praesumpserit et ei fuerit adprobatum, 45. sol. culpabilis iudicetur. Childeberti regis capit. circa: 550, c. 7. (M. G. Ll. T. II. p. 8.) Si quis domum alienam cuilibet fregerit, quicquid exinde per vim abstulerit aut rapuerit, vel furatus fuerit, totum secundum legem illi, cui domus fuerit fracta et expoliata, in triplo componat et insuper bannum dominicum solvat. Si vero servus hoc fecerit, sententiam superiorem accipiat et insuper secundum suam legem compositionem faciat. Liber Papiensis legum Karoli M. c. 30. (M. G. Ll. T. IV. p. 491.) |