Pápa története a honfoglalásig:

Pápa város földje, a földrajzi bevezetoben is bemutatott kedvezo adottságok miatt, valószínüleg a Kárpát-medence, ezen belül a Dunántúl megtelepedésével egyidoben vált lakott területté. A mezolitikumtól (középso kokor) kezdve vannak értékelheto leletek a környék állatvilágáról. A Mezolak környéki tozegtelepek (Szélmezopuszta) állattani vizsgálata az ostulok, a gímszarvas és a vadmarha fajok példányainak csontmaradványait mutatta ki a területen. A már említett Marcal - Tapolca vízgyujto- illetve láprendszerben halak, víziállatok, köztük szárnyasok jelentos mennyiségben fordulhattak elo. Mindezek az állatok és gazdagon tenyészo vad növények kedvezo megtelepedési lehetoséget kínáltak az erre vándorló embercsapatoknak.

Ezt a környéken talált régészeti emlékekkel is igazolni lehet. A neolitikumtól (új kokor, Krisztus elott 4.500-4.000 évvel) a dunántúli vonaldíszes kerámia, majd a lengyeli kultúra népessége mutatható ki. A környéken, Pápától 8-12 kilométer sugarú körön belül kilenc lelohely található. (pl. Nemesgörzsöny, Marcalto, Nyárád, Takácsi, Vaszar, Kup) Közülük legjelentosebb a Kup határában muködo „tuzko feldolgozó” lehetett. Bár a termék kibányászása nem itt, hanem a Tevel hegyen történt. Szinte elképzelhetetlen, hogy a város területén nem telepedett meg ebben az idoben az ember. A leletek hiánya talán a kutatottság hiányával, illetve az idok viharával, a városban lévo több méteres feltöltéssel magyarázható. Különösen így kellett ennek lenni, még akkor is ha feltételezzük, hogy a kilenc lelohelyen sem egymással párhuzamosan éltek az emberi hordák. Hiszen a neolitikus ember eltartásához a korabeli technikai színvonalon több száz négyzetkilométernyi területre volt szükség, amibe mindenképpen a város közvetlen környékének is bele kellett tartoznia.

A rézkor embere már megtelepedett a város területén is. Emellett Vaszaron, Mihályházán, Marcalton, Takácsin és Kéttornyúlakon vannak ilyen korú leletek. Az utóbbi község határából település nyomai is ismertek.

A bronzkorban kezdetben kisebb, késobb egyre erosödo hullámban érték el embercsoportok térségünket. Pápán is több lelet és lelohely utal erre. Mint Ilon Gábor régész kimutatta, a késoi periódusban a Bakony térsége eddig soha nem látott mértékben lakottá vált. Földváraival, urnasíros temetkezohelyeivel, kincsleleteivel hazai viszonylatban is jelentos lelohely együttes lett a térség: Pápa, Borsosgyor, Kéttornyúlak, Béb, Pápakovácsi, Marcalto, Mezolak, Mihályháza, Nyárád, hogy csak a bazsiosabbakat említsük.

A korai vaskor emlékeinek legjellemzobb elofordulása a Nagydém - középrépáspusztai, a társadalom középrétegének temetot adó terület.

A kelták, mint lovas nép jelentek meg vidékünkön. Pápán a Táncsics Mihály utcából is ismert egy temetkezésük.

A római korban Pápa Pannonia Superior provinciához tartozott. Környékünkön Mursella (Árpás határában) volt a legnagyobb római település. Pálházán, Kisdióson (Petronius síremlék)A Darza patak árterében két helyen, Kéttornyúlakon több helyen, Vináron, Mihályházán, Tapolcafon (ossarium = emberi csontok kegyeleti helye), Nagydémen (Larárium = a családi, házi istenek – a Lárok – muvészien megfogalmazott szobor együttese), Nagygyimóton (téglasír maradványai), Járóházán (római ház romjai), Takácsiban (római edények), Pápán a Szabó Dezso utcában, a Vajda Péter lakótelep környékén kerültek elo megtelepülésre, római kultúrára utaló nyomok. A tapolcafoi forrás elso foglalása is ebbol korból származhat, amit az 1. és a 3-4. századra datálható pénzek is igazolnak. Ez egyben mutatja a környék lakottságát és források folyamatos használatát.

A Savaria (Szombathely) - Mursella (Árpás) - Arrabona (Gyor) foútból, valahol Gyarmat környékén ágazhatott ki az az út, amely a Pápa környéki római telepeket bekapcsolta a birodalom vérkeringésébe. Délnek, a Somló-hegy felé folytatódott. Út vezetett a Pápai Bakonyalján is, sorra felfuzve az itt lévo római településeket, bekapcsolódhatott az Arrabona (Gyor) - Cimbriana (Veszprém) foútba.

A város környékén megtalálhatók a népvándorlás kor emlékei, a kvádok, gepidák, szarmaták, hunok mellett több avar kori leletanyag, lelohely, sírfeltárás ismert. A késoi avar korból a Zárda környékére, és Agyaglikra (Batthyány Lajos Mezogazdasági Szakképzoiskola területe) lehet temetoket lokalizálni. A település nyomaira utalhat az Elekthermax mellett talált edénytöredék is.

Az Öreghegyi, Báróchegyi és Úrdombi avar telepek illeszkedhetnek abba a földvárszeru védelmi övezetbe, amelyet Bognár Imre Ede szerint a Csögle, Borsosgyor, Bakonygyepes neve jelezhet. (Düloneveinkben az Agyaggyor és a Gyürü – Békáson –, Agyaggyori dulo – Mezolakon jelezhet avar jelenlétet.) Ez a védelmi rendszer a Marcal lápos völgyére és a Bakony hegyeire, erdoségeire támaszkodhatott.

Az avarokat a frankok, Nagy Károly több hadjáratában, 800 körül, legyozték. Egyes csoportjaik természetesen megérték a magyar honfoglalást, de a megritkuló lakosság mellé pannon szlávok, elsosorban szlovének vándoroltak be területünkre. Ezt alátámasztják környékünk földrajzi nevei is. Pl. Gerence, Tapolca, Bittva víznevek; Alásony, Döbrönte, Teszér, Vinár, Noszlop, Görzsöny, Zsemlér településnevek, mellettük sok településnek van szláv eredetu, de a magyarságra is jellemzo névadással adott neve. Ezek esetében nem lehet egyértelmuen eldönteni, hogy a már megtelepült szlávok falunevét vették át a magyarok, vagy a szláv személynév ment át a település nevére, a honfoglalás után. Ilyen pl. Kup község neve. A Dunántúl nyugati fele ekkor a Keleti Frank Birodalom orgrófsága volt. A Rábai orgrófság határa talán a Marcal völgy gyepurendszere volt. Élhettek a vidéken bajorok, akik közül került ki feltételezhetoen az a vitéz Popo, Poppo, vagy Poppa, akinek neve magyar névadással lett városunk neve. Pápa nevének keletkezéséhez jónéhány monda is fuzodik.

A honfoglalók 900 után szállták meg a Dunántúlt. Környékünkön vannak törzsnévi helynevek (Gyarmat, Varsány), a Tevel helynevek talán a fejedelmi család férfitagjára, Árpád unokájára utalnak. Ugyanez a kapcsolat fennállhat a Bakony keleti és északi oldalán lévo Jutas helynevek miatt is. Mindenesetre a Bakony keleti felét, Veszprém környékét Árpád családja szállta meg. A Kisalföldön Huba és Lél (Lehel), a Marcal és Rába vidéken Szemere törzse telepedett meg. A mai Nemesszalók környéke a Szalók nemzetségé lett. A Balatontól északra eso területeket és Rába alsó folyása vidékét Vérbulcsú nemzetsége szerezte meg.

Errol a történelmi korszakról az alábbi muvek segítségével szerezhet bovebb ismereteket.