A pápai vár felszabadítása 1597-ben:
A pápai vár, több más várral együtt, úgy került 1594-ben az török kezére, hogy az idegen várkapitány vezetésével az orség félelmében egyszeruen elhagyta a várat. Gyávaságukért késobb haditörvényszék elé idéztettek, de ez mit sem változtatott a tényeken. Pápa és ezzel Veszprém megye utolsó magyar kézben lévo darabjai is, három évre az ellenség kezére kerültek.
A törökök egy nahije központjának jelölték ki a sértetlenül kezükre került várat. Szemender pasa, a vár kapitánya, tovább erodítette azt. A belso vár védelmére „új tíz láb mély és kétszer olyan széles árkot hányatott földmunkásokkal, hogyha város történetesen el is esik, híveit a várba vihesse és ott magát végso lehelletig védelmezhesse.” (Istvánffy Miklós: Históriája XXX. könyv, 434-435. p.) 10 láb kb. 3,2 méter.
A fovezér a Mosonmagyaróvárott megtartott haditanács után döntött Pápa megvívása mellett, mert ha ezt a várat és Szentmártont (Pannonhalma) vissza veszik a törököktol, Gyor felszabadítása és megtartása könnyebb feladatnak tunhet.
A vár ostromához, mintegy kb. 25.000 fo állt Miksa foherceg, foparancsnok rendelkezésére. (Ez magyarokból, pápai – olasz, vallon, franci és német, segédcsapatokból tevodött össze.)
A Magyaróvárról induló sereg augusztus 13-án érkezett meg Pápa alá. A török orség a híradások szerint 600 gyalogosból és 200 lovasból állott, de semmiképpen sem volt 1.000 fonél több.
A város déli palánkjai elott 25 ágyút állítottak, három ütegbe a város falainak (palánkjának) rombolására. A felállítás és a sáncolási munkálatok augusztus 15-én, az ágyúlövések kezdete 16-án történt.
Másnap Camillo Capizucchio parancsnoksága alatt a pápai seregek megindultak a délkeleti bástya ellen. Ugyanakkor a német, vallon és francia csapatok, Rosbourg császári tábornok vezetésével, a délnyugati bástya ellen indultak rohamra. Az elhamarkodva támadó császári vezérlet alatt álló seregrészt a törökök visszaszorították.
19-én délután 2 órakor indult újra a gyalogos roham, két hadoszlopban, megfeleo tüzérségi elokészítés után. A sötétedés beálltával sikerült a törököket a Várba visszaszorítani, a város a keresztény seregek kezébe került. Ebben a rohamban engedélyezték a magyarok részvételét is, ok derekasan kivették részüket a város elfoglalásából. Állítólag egy Radics nevu szerb származású katona mászta meg eloször a párkányzatot. (Istvánffy)
A törökök kituzték a megadást – tárgyalást jelento fehér zászlót. rövidesen megkezdodtek a tárgyalások az átadás feltételeirol. Erre augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.
Szemender pasa saját javaival, katonái egy szál karddal szabad elvonulást kaptak a vár átadása fejében. A várban zsákmány után kutató vallon katonák felrobbantották a loportárolót. Az elvonuló törököket már korábban megtámadták a vallon és olasz csapatok. Közülük, mintegy háromszázat levágtak, most ismét viszahozták a megfogyatkozott török sereget. Miután kiderült, hogy nem csel, hanem zsákmányéhség volt a robbanás oka, útjára bocsátották a maradék törököt.
A vár környékét 27-én hagyta el a szövetséges hadero. (Mosonmagyaróvári piheno után ostrom alá vették Gyor várát.)
A pápai várban mintegy ezer fonyi orség maradt, Hofkirch András és Maróthy Mihály lovas parancsnok vezetése alatt.
Ezután Pápa vára, egészen 1683-ban rövid másfél hónapot leszámítva a magyarok kezén volt. (1600-ban a várat védo vallon zsoldosok majdnem átadták a töröknek, de az idejövo császári csapatoknak a tervet idejében sikerült megakadályozni.)
Felhasznált irodalom:
Florio Banfi: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadi vállatai I-II. In. Hadtörténelmi Közlemények, 1939. 1-33. 213-228. p. (különösen:217-224.p.)
Horváth Elek: Pápa végvári szerepe a XVI. században, In. Magyar Katonai Szemle, 1935. 203-218. p.
Kis Erno: Részlet Pápa város történelmébol, In. Pápai Lapok 1901. dec. 29.
Lukcsics József: Pápa a pápai levéltárban, Aldobrandini J. Ferenc hadijelentései 1-3., In. Pápai Lapok 1901. febr. 10., márc. 17 - 24.
További irodalom:
1997. auguszut 20-án jelent meg: A pápai vár felszabadításának emlékkönyve, a török alóli felszabadulás négyszázéves jubileumára kiadta a Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 1997. (szerk. Hermann István) A kötet bevezeto tanulmánya, – Pálffy Géza munkája – részletesen feldolgozza az 1594-1600. évek eseményeit. Igyekeztünk valamennyi forrást bemutatni. Több a várat ábrázoló festmény és metszet ebben a kötetben került eloször közlésre.