A reformáció Pápán:
Pápán a reformáció elso megjelenését az 1520-as évekre tehetjük. Általánosan elfogadott nézet, hogy Török Bálint lehetett az a földesúr, aki Pápán is támogatta reformáció terjedését. A legújabb kutatások ezt nem igazolják. Szinte bizonyosra veheto, hogy Török Bálint nem tért át a protestáns hitre. A protestantizmus kialakulásában városunkban, csakúgy mint országosan, nagy szerepe lehetett az itt lévo ferences kolostornak. De a földesurak toleráns, sot reformációt pártoló magatartása is bazsios volt.
Már tényekkel igazolható jelenléte az új vallásnak 1531-ben a „Scholae Reformatae Papensis 1531” harang felirat és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyujteményei Nagykönyvtára Kézirattárában orzött iskolai protokollumonak 1585-ös bejegyzése : „54 éven keresztül minden írott törvény nélkül voltak”, mármint az iskolában, szakasza.
A korai reformátorok közül Sztárai Mihály, Dévai Bíró Mátyás, Huszár Gál biztosan muködtek Pápán. Különösen jelentos Huszár Gál jelenléte, aki mint nyomdász, a reformáció eszméinek írásbeli terjesztését is lehetové tevo betu készleteket, sajtót hozta a városba. Fia, Huszár Dávid, 1577-ben nyomtatta ki a Hercegszolosi kánonokat, magyar és latin nyelven, városunkban. Szintén o fordította és nyomtatta a magyarországi reformátusok hitvallásos könyvét, a Heidelbergi káté-t is. Ez volt az az idoszak amikor a városban nagyon kevés katolikus volt. 1560 táján a Ferencesek is elhagyták a várost.
1628-ban házasságkötés révén, a rekatolizált foúri család, az Esterházyak szerezték meg a pápai uradalmat, amelyet rövidesen gróf Csáky Lászlónak adnak zálogba. O telepítette a Pálos szerzeteseket, akik csakhamar iskolát indítottak a katolikus hit terjesztésére.
A reformátusok üldözése 1659-60-ban kezdodött, amikor az új földesúr Esterházy Pál elvette a protestánsok templomát, a korábbi Öregtemplomot. Ebben az idoben 600 fo protestáns vallású iparos és részben katona hagyta el Pápa városát.
1674-76 között került sor a hitükért gályarabságot is vállaló prédikátorok, köztük a pápai Kocsi Csergo Bálint és Séllyei István rabságára. A prédikátorokat nápolyi gályákra adták el. Hosszú szenvedés és sok megpróbáltatás után Michael de Ruyter holland tengernagy szabadította ki a magyar prédikátorokat. Ezen eseményeknek sok dokumentuma található Pápán, a Dunántúli Egyházkerület Tudományos Gyujteményei Levéltárában.
A nehézségek ellenére a pápai iskola szépen virágzott, az 1680-as években nagyobbítására került sor. Az 1690-es évekre, valószínüleg az iskola Ruszek utcai épületében felépült egy kisebb torony nélküli templom, ahol a református vallásgyakorlatot tartották.
A XVIII. században végleg megszunt a pápai protestáns szabad vallásgyakorlat mentsvára a végvár jelleg. Ezután sajnos az üldöztetések is erosödtek. (Talán a Rákóczi szabadságharc rövid idoszaka képezi a kivételt.)
1718-ban megsemmisítették a pápai reformátusok szabad vallásgyakorlatát. A fellebbezések hatására, az iskola muködhetett, és engedélyezték a templomon kívüli vallásgyakorlatot. (Ekkor egy fedeles színben gyultek össze a hívek az isteni tiszteletre.) Az üldözések egyik kicsúcsosodása volt Az egyház és az iskola adászteveli számuzetése. 1753. július 9-tol majd 31 éven keresztül. Ebbol az idobol külön meg kell említeni Kenessey István és felesége Szondy Zsuzsánna nevét. Kenessey volt a pápai gyülekezet elso világi fogondnoka, özvegye pedig jelentos összeggel támogatta a pápai Szent Ecclézsiát.
A protestánsok szabad vallásgyakorlata II. József türelmi rendeletével állt helyre Pápán.
A pápai kollégium újjászervezésében óriási érdemei vannak Mándi Márton István rektor-professzornak, aki megteremtette az iskola mellett muködo könyvtár alapjait is. Az iskola XIX. századi felvirágzása szerencsésen egybeesik Pápának, mint a Dunántúl Athénjének virágkorával.
(Az összeállítás Kövi Zsolt: A református egyház szerepe Pápa város életében, 1520-tól napjainkig, In. Tanulmányok ... 1. 599-6644. p. alapján készült.)