A pápai Nagytemplom:

A XIII. századtól Pápa biztosan foesperességi székhely volt. A gyori püspökséghez tartozó foesperesnek hivatalához méltó templommal kellett rendelkeznie. Az elso templom, amely nem szükségszeruen volt a városka plébániatemploma is egyben, de városunk esetében nem utalnak rá források, hogy ne az lett volna, biztos, hogy a román stílus jegyében épült, kisebb templom lehetett. Alapjai valószinuleg annak a törvénynek köszönhették meglétüket, amelyet még Szent István rendelt el „Tíz falu építsen egy templomot.” (Szent István második törvénykönyve.)

Ahogy a település növekedett a templom is kicsi lett. Kiegészíthették, bovithették hajóval, hogy pontosan mi történet nem tudjuk. Az építéstörténet megállapítása a régészet feladata lenne, de ahhoz meg kellene találni ennek a templomnak az alapfalait. Szinte biztos, hogy a templom a jelenlegi Nagytemplom területe alatt helyezkedett el. A Nagytemplomot közvetlenül megelozo templom nagy része is a jelenlegi templom alatt van. Szerencsénkre olyan helyen ahol a templomnak nincsenek állandó berendezési tárgyai, csak a fobejáratot követo monumentális tér található, a padok mögött. Ebbol következik, hogy mind a korábbi gótikus bazilikát, mind az azt megelozo templomot megfelelo régészeti és egyházi elokészítés után fel lehetne tárni. Ez a jövo helytörténeti kutatásainak feladata lehet...

Templomunk közvetlen elodjének a gótikus, háromhajós bazilikának építésérol, külso képérol és belso díszítésérol is vajmi keveset tudunk.. A templom alapfalainak és déli oldalhajójának részleteit Mithay Sándor egykori pápai múzeumigazgató ásatásai hozták a felszínre, 1982-ben. 1996-ban gázvezeték építése közben találták meg ugyanezen részleteket, az elozo feltárástól eltéro részeken A rövid, leletmento jellegu kutatás vezetoje Rainer Pál régész és Ughy István grafikus volt, a veszprémi Laczkó Dezso Múzeumból, illetve a pápai Gróf Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeumból.

A helytörténeti irodalomban Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Gáspár pápai plébános (1726-1734) Antidotum universale contra haereticos (Nagyszombat, 1733.) címu teológiai muvének függelékében, amely Pápa városával foglalkozik van rövid leírás a templomról: (197. p.) „...szerfölött régi és igen nagy, Szent István vértanú tiszteletére szentelve, három hatalmas és díszes ajtóval s a gyori kathedrálist leszámítva, nincs a [Nyugat-]Dunántúlon hozzáfogható. Valaha bádoggal födött két tornya volt, most azonban csak egy tornya van, amelyben 2 nagy és 2 kicsi harang és egy óra is van.” A templomnak három oltára volt. (Szent István elso vértanú – fooltár, Szent István király – jobboldali mellékoltár, Szuz Mária – bal oldali mellékoltár, A fooltár Gyömörére került, az ottani, szintén Esterházy Károly által építetett templomba. (Ez az egykori fooltár sajnos nem a gótikus templom oltára volt. Az a reformáció alatt megsemmisülhetett. Ezt az oltárt az 1660-as visszafoglalás után állították.) A templomnak volt három kriptája, keritofalán belül temeto vette körül.

A templomot több csapás mellett 1751-ben tuzvész tette tönkre. Több javítgatás, festés, kövezés után a jelenlegi templomot 1771-ben gróf Esterházy Károly egri püspök, pápai földesúr költségén kezdték el építeni, Fellner Jakab uradalmi építész tervei alapján, annak halála után az építkezést Grossmann József vezette. A templom 15 év alatt épült fel. A végleges díszítések elkészülte után, 1795 május 3-án szentelte fel Pierer József püspök.

A templom impozáns méretu, egyhajós un. csarnoktemplom, amely már nem a barokk túldíszített stílusában, de annak jegyeit még magánviselve, a klasszicizmus fele hajló barokkban, a copfban valósult meg.

A templom hossza 42 méter, szélessége 22 méter, belso tere 24 méter magas, torony magassága 72 méter.

A homlokzat hatalmas tömegét, a tympanonnal, a fölötte lévo szobor-kompozivcióval és foleg a tornyok, szinte játszi könnyedséggel megvalósuló áttört, oszlopokon álló szerkezetével oldották fel. A tornyok gyönyöru, rézborítású, összetett sisakokban végzodnek.

A teplomba a fokapun keresztül belépve, tekintetünket szinte vezeti az oldalfalak, egyszeru szürke díszítése és a falakat borító süttoi és bakonyszücsi márvány burkolat, vörösses és sárgás színe, a fooltár felé. A hatalmas vasajtón belépo szemlélo nézetéhez (helyzetéhez) készültek el a mennyezetfreskók is. (Nyilván így valósult meg az építteto teológiai programja leginkább.)

A mennyezetfreskókat, Franz Anton Maulbertsch alkotta 1781–1783. között. A három kupolafreskó, a csegelyképek és a fooltárkép együttesen mondják el Szent István elso vértanú életét. A kupolákban: Szent István és társai diakónussá avatása, a másodikon prédikál, a harmadik a szent elfogatását mutatja be. A vértanú sorsa jeruzsálemi megkövezésével a fooltárképen teljesedik be. (Hubert Maurer alkotása) (A csegelyképek között látható – a szentélyben – az a csoda amikor Géza nagyfejedelemnek és Sarolta fejedelemasszonynak megjövendöli Szent István királyunk születését.)

A templom képeinek témája, teológiai programja híven követik a római Sancto Stefano Rotondo templomának programját. (Esterházy Károly hosszabb idot töltött Rómában.)

A fooltár hatalmas tömegét, többek között Szent István és Szent László carrarai márvány szobrai (Procop alkotásai) díszítik. (Hasonló ábrázolásban, csak fából készült szoborként rajta voltak az elozo templom fooltárán is.) A tabernákulum egytömegu urali malachitból készült.

A templomnak négy mellékolrára van. (Zirckler János alkotásai) (Nepomunki Szent János, Szent Anna, Szent József és Boromei Szent Károly tiszteletére szentelve.)

Szintén Maulbertsch festette a sekrestye, a Szuz Mária kápolna és a két oratórium freskóit is. Jelenleg a Szuz Mária kápolnában, ahol megtekintheto Szent Martiális vértanú csontváza is és a két oratóriumban a Nagytemplom történetéhez kapcsolódó kiállítás látható.

Különösen szép és értékes alkotások a templom bronz keresztelo-medencéje és a libanoni cédrusból faragott szószék.

Felhasznált irodalom:

Cs Dobrovits Dorottya: Pápa, Római katolikus Nagytemplom, Budapest, 1984. (Tájak - korok - Múzeumok kiskönyvtára 182.)

Kiss István: A pápai plébánia története, Veszprém, 1908. [Reprint kiadása: Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 1996.]

Mithay Sándor: Adatok a pápai római katolikus plébániatemplom történetéhez, In. Veszprémi Történelmi Tár, 1989. 105-108. p.

Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei, Budapest, 1922.

Tudományos konferencia a pápai Nagytemplom felszentelésének 200. évfordulójára, 1795. május 3 – 1995. május 3. Pápa, 1995. (szerk. Hermann István)

Voit Pál: Tervek, mesterek és mu, In. Muvészettörténeti Értesíto, 1960. 265-279. p. Különösen: .269-271.p.)