Pápa külso megjelenése, települési képe a két világháború között (Vázlat):
A két világháború között folytatódott az a csipkerózsika álom, amelyben a megelozo korszakban Pápa városa került. Csak halovány nyomai voltak a fejlodésnek, elsosorban a város kiépülése területén. A korábbi Gyori út – Fo utca – Jókai utca – Veszprémi út tengelyre egy keresztirányú tengely alakult ki, amelyik a Tókerttel és az Erzsébetváros bovülésével az elnyúlt városszerkezetet elkezdte kiszélesíteni.
Jelentos építoipari termelésnövekedéssel járt a Tókert városrész (120 katasztrális hold területen jött létre a város V. kerülete.) kialakítása. A városrész sakktáblaszeru telek és utcarendszerével magán viseli a mérnöki tervezés nyomait. Eredetileg számozott utca elnevezései voltak. Késobb az elcsatolt területek magyar városairól nevezték el az utcákat. (A II. világháború után sok kommunista mártír kapott itt utcanevet, amelyeket a rendszerváltozás után ismét a számozott utcanevek követtek.)
A területen megépült az egészségház, mint középület. Ugyancsak felépült a városi elemi iskola épülete is. A Kisliget eloterében a Dózsa György utca sarkán ekkor épült a városi napköziotthon – ma bölcsöde – épülete. A tervek között szerepelt a Kisliget közepén álló színház építése. (A református templomépítés miatt lebontott épület helyett. Sajnos ez nem valósult meg.) Viszont a építoipari munkákban jelentos kapacitáslekötést jelentett a templomépítkezés. A templom avatásán maga a kormányzó, vitéz nagybányai Horthy Miklós is részt vett.
Ennek környéke az Esterházy úton már tapasztalt villasoros építkezés területébe tartozik. (Vasvári Pál utca – Kisliget – II. utca környéke. A tervek szerint a Bakonyér és a város között lett volna villaszeru építkezés.) A Dózsa György utca keleti fele tisztviselo telepként a város kispolgári rétegeinek lett lakóhelye. Nagyban akadályozta a további fejlodést a Jókai utca lenyúló kertjeinek magántulajdona. (Ezek beépítésére, csak a II. világháború után kerülhetett sor, középület épült itt, egy óvoda.)
A 1927-28-ban az un. Speyer-kölcsönnel sikerült a városnak talpon maradnia, sot jelentos építkezéseket bonyolítottak le. Ekkor épült a Vörösmarty utcában nyolc villa, ugyancsak a villaszeru városi bérház a Jókai utcában. Épültek kisebb – szoba konyhás – városi házak is. (pl. a Celli út végén a huszár laktanyával szemben.) Ekkor készült el a vízvezetékrendszer biztonságát jelento második tápvezeték, kb. 1.300 méter hosszúságban. A kölcsönök visszafizetése a harmincas évek nagy feladata volt. Ekkor fejlesztésre kevesebb jutott, de Hamuth János polgármester vezetésével sikerült a nagyobb pénzügyi nehézséget elkerülni, a kölcsönöket visszafizetni.
Városrendezési szempontból volt bazsios a Szélesvíz eltuntetése, a meder normál szélességre szorítása. Az így kapott területet feltöltötték, parkosították.
A gyárak közül a Bacon húsfeldolgozó gyár bovült jelentosen a régi városi vágóhíd helyén. Már a bovülés korában komoly vitákat váltott ki: indokolt e a felsováros közepén bovíteni, vagy ki kellene telepíteni a városból. Végül anyagi és iparivíz felhasználási problémák miatt a helybenmaradás mellett döntöttek.
A vasúton túli területeken jött létre a második legnagyobb textilipari üzem a Leipnik gyár épülettömbje. A Mutrágyagyár a csornai és szombathelyi vasútvonalak kiszögelésébe települt. Mindez nem véletlen, már a korábbi gyártelepítéseknél is a jó közlekedésföldrajzi helyzet játszotta a vezeto szerepet.
Ahogy az elozo korszakban a Huszárlaktanya katonai építkezései lendítettek elore a város életén, most a repülotér '30-as évek közepétol megkezdett építkezései tették ugyanazt.
A pápai temetok, de méginkább a temetések általános színvonala növekedhetett azáltal, hogy az alsóvárosi temetoben korszeru ravatalozó és hutokamrák épültek. Egyébként a temeto bovítésére is sor került. (Lásd a pápai temetok történeténél.)
Az elmodottakból következik, hogy Pápa szerény ipari negyeddel körülvett, belvárosában, az Erszébetvárosban és Tókertben szépen, városiasan épült település. Ugyancsak városias az Alsóváros foutcájának (Jókai utca) környéke. Ettol keletre és a Felsovárosban sok volt a falusias, mezogazdasági muvelésre berendezkedett ház. A zsuppal fedett házak száma is itt volt viszonylag jelentos. Bár 1945 elott a városban összesen sem haladta meg számuk a húszat. (Az utolsó ilyen házat a Vak Bottyán utcában az 1970-es években bontották le.)
A város társadalma a két háború között:
A város lakosságából a többség ipari jellegu foglalkozást uzött. Jelentos volt ekkor még a mezogazdaságból élok száma.
A város kereskedelmi életét a középpolgárság-jellegu zsidóság tartotta a kezében, kevés keresztény kereskedo élt a városban. (Ritkán házasodtak saját köreiken kivülrol.)
A városban muködo városi és megyei hivatalok alkalmazottai, a gyárak irodistái képviselték a tisztviselo polgárságot. Ezek nem különültek el élesen. Különösen az iparos családokkal volt jó a mobilitásuk. (Sok beházasodás történt.)
Vallási megoszlás alapján a többség katolikus, a zsidóság és a reformátusok kb. ugyanolyan arányban, míg legkevesebben az evangélikusok voltak.
Pápa város vonzáskörzete, akárcsak korábban, központi piac jellegébol fakadóan jelentos volt. A vasúti szállítás is elosegítette ennek fejlodését. Ugyancsak vonzerot gyakorolt a foleg a Dunántúl középso, de még a Balatontól délre fekvo területekre is iskolái révén.
A pápai polgárság demokratikus érzületének, közismertségének köszönhette dr. Sulyok Dezso, hogy a Nemzeti Egység Pártja hivatalos jelöltjével szemben, mint a párt jelöltje gyozött. (Pápán mindig volt bizonyos rokonszenv az ellenzéki jelöltekkel szemben.)
A magyar demokrácia sajnos egyre nehezebb helyzetbe került az 1930-as évek közepétol. A helyi választások igazolták, hogy Pápa lakossága semmilyen szélsoség felé nem hajlik.
Zsidóság helyzete:
Az életbeléptetett zsidótörvények különösen kedvezotlenül érintették a város csaknem 2700 zsidó származású állampolgárát. A sárga csillag viselésének elrendelése után jött a gettó, amelyet a Rákóczi – Eötvös – Petofi – Szent László utcák, (a Bástya utcáig), területén alakítottak ki. Sok szenvedés, de az együttérzés jele közepette vonaton Kassa érintésével Auswitzba szállították a szerencsétlen embereket. (1944. július 4-én indultak, július 13-án érkeztek meg Auswitzba.) Közülük alig háromszázan tértek haza. (Többen közülük még Pápán az öngyilkosságot választották. Legismertebb eset, a sokkal korábban református hitre tért dr. Korös Endréé. Ismert közéleti ember volt, laptulajdonos foszerkeszto, a Kollégium tanára, a Református Nonevelo Intézet, a Nátus igazgatója, a Jókai Kör fotitkára, feleségével együtt követett el öngyilkosságot.)
Hogy a hivatalos város miként vélekedett errol, arra mintegy példaként álljon itt Hamuth János polgármeseter tevékenységének egy pillanata: A pápai zsidó kereskedelmi egységek bezárása után kb. 1 hónappal szedette össze a kulcsokat, addig szabad mozgást tett lehetové az üzletekben. A pápai Zsidó Tanács tagjai kiálltak mellette. Breier Gyula a Tanács egyik tagja, Budapestre szállításakor, a Polgármesteri Hivatalban köszönte meg a zsidókkal szembeni humánus bánásmódot.
1944. október 21-én nyilasellenes érzelmei miatt három napig letartóztatták. Szabadulása után hivataláról lemondott, nyugdíjba helyezték. A nyilasok ezután is többször zaklatták.
Pápa a második világháború utolsó hónapjaiban frontvárossá vált. A menekültek nagy tömegei, különféle katonai alakulatok tartózkodtak a városban. Néhány alkalommal sor került bombázásra, ezek mind a köz-, mind a magánépületekben jelentos károkat okoztak. (81 ház dolt romba, 91 súlyosan, néhány száz könnyebben sérült.) A bombázások következtében, mintegy kétszázan vesztették életüket Pápán.
(Az összeállítás alapja Kovács Eszter: Pápa, földrajzi tanulmány, Pápa 1939.)