Kubinyi András

A középkori Pápa

Pápa területe az Árpád-korban

Nehéz helyzetben van a középkori Pápa monográfusa. Bár nem kevés munka foglalkozott már a város Mohács előtti történetével¹, eredményeik a forrásanyag hiányossága miatt csak hipotétikus értékűek. A Pápára vonatkozó középkori oklevelek száma nem éri el a kettőszázat, így csak jelzésértékű ismereteket nyújthatnak. A pápai Esterházy-levéltár közel félszáz középkori oklevele a második világháború idején elpusztult, a róluk közölt rövid kivonatok és néhányuknak hibás közlése² nem pótolhatja hiányukat.

A legtöbb nehézség a pápai terület középkori helyrajzával kapcsolatos: nem véletlen, hogy a középkori Pápát alkotó települések egy részét minden kutató máshová határozza meg.³ Megnyugtató eredményhez jutni ma még biztos lehetetlen, de az sem zárható ki, hogy ez később sem válik majd lehetségessé. Nagyon sok az ismeretlen tényező a város korai történetében is, ezért az alábbi elemzés sem nyújthat százszázalékosan biztos képet, legfeljebb tudományosan elfogadható hipotézist.

Pápa középkori történetére a Tapolca patak nyomta rá bélyegét. Ennek a középkorban bővízű folyónak állandóan, télen és nyáron egyaránt 15,5° volt a hőmérséklete⁴. (A Tapolca eredeti szláv neve: Toplica hévizet, meleg vagy langyos vizet jelent. 1245-ben a folyót még Toplycha-nak nevezték.⁵) A Tapolca lehetőséget nyújtott télen is működő vízimalmok üzemeltetésére, így nem véletlen, hogy a viszonylag rövid folyású patak mellett sűrűen egymást követték a középkori települések.⁶ A kérdés csak az, hogy ezek hogyan kapcsolódtak Pápához, különálltak-e, avagy sem.

Pápa viszonylag igen korán, 1061-ben jelenik meg először a forrásokban. Ottó somogyi ispán ekkor alapította meg a zselicszentjakabi monostort, amelyet sok birtokkal látott el. Ezek között „molam in Papa”, azaz „malmot Pápán” is adott a monostornak. Bizonyára vízimalomról van szó, és így szinte jelképértékű adat, hogy Pápa a középkori történetére oly fontos tapolcai malmokkal kapcsolatban fordul elő először egy forrásban.⁷

A következő említés több, mint másfél évszázaddal későbbi, de ebből az adatból is fontos következtetéseket vonhatunk le. 1225-ben említik ugyanis Smaragd pápai főesperest. Nos, a főesperességek általában a Szent István-kori megyeszervezetre mennek vissza, a főesperes elődje az ispáni vár keresztelőegyházának papja volt.⁸ Más főesperességek a megyénél kisebb területi egységekre, várispánságokra vagy királyi (királynéi) uradalmi központokra mennek vissza.⁹ Pápa megye azonban nem létezett, és korai pápai várról sem tudunk. Igaz, a korábbi szakirodalom az ugyancsak vármegyével nem összefüggő segesdi főesperesség esetében sem tudott várról¹⁰, a korai vár létét azonban azóta régészeti módszerrel igazolni lehetett.¹¹ Úgy elvileg nem zárható ki egy korai pápai vár megléte sem.

A helyzetet azonban tovább bonyolítja, hogy Pápa és a róla elnevezett főesperesi kerület, noha Veszprém megyéhez számították, nem a veszprémi püspökséghez, hanem a győrihez tartozott a középkorban.¹² Ez kettőt jelenthet. Vagy nem volt még a Bakonyalja Veszprém megye megalakulásakor betelepítve, és csak később csatolták hozzá, vagy pedig eredetileg önálló egységet képezett. További megfontolást igényel egy másik tény is. Bár a főesperesek legkésőbb a 13. század első felében otthagyták székhelyüket és beköltöztek a püspöki székhelyre, ahol a székeskáptalan tagjaiként igazgatták tovább főesperesi kerületüket,¹³ eredeti székhelyükön általában két templom állt: a főesperesi templom és a helyi plébániatemplom.¹⁴ Mivel a pápai főesperes győri kanonok lett, eredeti temploma nyilvánvalóan a győri egyházmegyéhez tartozhatott.

Ez azért lényeges kérdés, mivel a pápai plébániatemplom 1397-től kimutathatóan ki volt véve a megyéspüspöki joghatóság alól, és közvetlenül az esztergomi érsekhez tartozott.¹⁵ Ezek a kivett - ún. exempt - egyházak, ahol arra forrás maradt, kimutathatóan már az Árpád-korban megkapták az exemptiót, mégpedig azért, mert királyi alapítású egyházak, ún. királyi kápolnák voltak, amelyek rendesen egy királyi udvarház mellett épültek.¹⁶ Hozzá kell tenni, hogy a plébánia Szent István első vértanú tiszteletére volt szentelve¹⁷, ami arra utal, hogy még Szent István király idejében építették.¹⁸ A templom a mai plébániatemplom közelében állott, azaz itt, a mai Fő tér környékén kell az Árpád-kori Pápa központját is keresni.¹⁹ Minden valószínűség szerint mellette állt egy királyi udvarház - feltehetően a későbbi vár helyén - és egyben birtokközpont is.

Bizonyos mértékben erre következtethetünk Pápa nevéből is. A település neve ugyanis puszta személynévből keletkezett magyar névadással, a személynév azonban német eredetű.²⁰ Ebből már Pápa történetének múlt századi érdemes kutatója, Gyurikovits György 1824-ben joggal arra következtetett, hogy a név kapcsolatban áll a Pápa úri nemzetséggel, amely német, bevándorolt család lehetett.²¹ Erre a nemzetségre 1244-től maradtak fenn adatok, és kétségtelen, hogy birtokaik zöme Pápa mellett terült el (Mezőlak, Acsád). Pápai birtoklásuk azonban nem bizonyítható, és a később Pápán is birtokos Zsemléri vagy Pápai család sem vezethető le ebből a nemzetségből.²² Az viszont véletlen, hogy a Pápa nemzetségből származó Mezőlaki Zámbó Miklós volt királyi tárnokmester a 14. század utolsó negyedében rövid ideig Pápa zálogbirtokosa lett.²³ Mivel a királyi udvarházak egy része első elöljárójának nevét vette fel, komoly alapja van annak a feltevésnek, hogy egy Pápa (Popo) nevű német lehetett az államalapítás korában a pápai királyi udvarház első főnöke, és tőle származik a Pápa nemzetség, amely nem véletlenül Pápa mellett szerzett birtokot.²⁴

A feltevések mellett vannak - igaz, hogy késői - konkrét adatok is. 1266-ban említik Farkast, a pápai udvarnokok ispánját, aki a király által eladományozott uzsali udvarnokföldeket adta át az új birtokosoknak.²⁵ (Az udvarnokok a királyi udvari, azaz nem a megyésispánok alá tartozó gazdaságok szolgálónépei voltak.²⁶) 1245-ben említik a pápai udvarnokok szabadjait Ozorsuka faluból²⁷, 1255-ben pedig ugyanebben az ügyben pápai udvarnokok szerepelnek, köztük egy klerikus.²⁸ Még 1378-ban is (Kéttornyú)Lak a királyi udvarnokok Pápa birtokával határos.²⁹ Pápa tehát a királyi udvartartás ellátását szolgáló udvarnoktelepülés, sőt egy udvarnokispánság központja is volt. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy az az Opus nevű udvarnokispán, aki II. István (1116-1131) uralkodása idején a bakonybéli apátságnak adományozott sószállítókat udvarnoki szolgálatra kötelezte, már Pápán székelt.³⁰

A pápai főesperesség minden valószínűség szerint ezzel az udvarnokispánsággal függ össze, bár ez nem áll minden udvarnokispánságra, így a legközelebb eső Ság sem lett főesperességi központ, annak ellenére, hogy vára is volt a Sághegyen: Ságsomlyó vára.³¹ Ezért bizonyára volt vára a pápai udvarnokispánságnak is. Elvileg nem zárható ki, hogy a késő középkori vár helyén állott, az viszont biztosan csak a 15. század első felében épült. Talán az Iharkut határában lévő Pápavárat lehetne ide kapcsolni.³² Kérdéses az is, hogy a királyi udvarház és az udvarnokispán székhelye, esetleg vára azonos volt-e. Ez egyáltalán nem biztos, sőt még egy királynéi birtokközpont sem zárható ki. A plébánia biztosan egy királyi (királynéi?) udvarházzal állt kapcsolatban, hiszen a király annyira megbecsülte, hogy a plébániának adta a pápai vásárvámot. Ebből 1378 és 1381 között perek keletkeztek. A gyimolti parasztok ugyanis évente egy gyimolti mérő zabot fizettek telkenként (másik oklevél szerint személyenként) a pápai plébánosnak, és ennek fejében nem fizettek vámot. A plébános azonban az adó ellenére vámfizetésre akarta őket szorítani.³³ Ilyen kiváltság csak az udvarral szoros kapcsolatban álló egyház esetében képzelhető el. Bár a Pál pápai plébános tatárjárás körüli érdemeit megjutalmazó IV. Béla oklevél hamisítvány³⁴, viszont ugyanez (?) a Pál pápai plébános 1250-ben a király számára, annak megbízottjaként birtokot vásárol az Ipoly mellett.³⁵ Azaz: nyilván nem otthon, hanem a király mellett teljesített szolgálatot.

A pápai udvarnokispánság tartozékait, kiterjedését nem tudjuk ma még meghatározni. Azt sem tudjuk, hogy milyen kapcsolata volt a király bakonyi erdőispánságával. Az mindenesetre tény, hogy Pápa környékén több, mint tucatnyi helységről tudjuk vagy konkrét adatok alapján, vagy a helynévből következtetve kimutatni, hogy királyi (királynéi) szolgálónépek lakták, amelyek vagy a pápai udvarnokispánsághoz, vagy a bakonyi erdőispánsághoz tartozhattak. Úgy helynév alapján tudunk csatárokról (pajzskészítő, fegyvergyártó), juhászokról, kovácsokról, lovászokról, szakácsokról, takácsokról és természetesen udvarnokokról.³⁶ Ami különösen érdekes az az, hogy a Pápa melletti, vagylagosan Pápának is nevezett Zsemlér neve is szolgálónépre utal: szláv eredetű szó, amely eredetileg talán kenyérsütőt és nem zsemlesütőt jelentett.³⁷ Feladatuk nyilvánvalóan a pápai királyi udvarház ellátása volt. Okleveles adatok is ugyanezt mutatják. A bödögei királynéi népek között élt a királyné aranyművese 1243-ban³⁸, de a Nagyalásony melletti Podaron is éltek ötvösök 1240-ben.³⁹ 1295-ben a Pápa közelében fekvő Ysay királynéi földet (Izsal, Kéttornyúlak mellett) 1295-ben adományozta el Fenenna királyné azzal, hogy ott egykor királynéi tárnokok éltek.⁴⁰ Az adatokat még szaporíthatnánk.

A sütők és az ötvösök utalnak a királyi udvarhelyre, de azt is láthattuk, hogy királynéi népek is laktak Pápa közelében. Erre utal a Mezőlak és Pápa között fekvő Asszonyfalva (később Asszonyfa) neve: az asszony előtagú helynevek ugyanis királynéi birtoklásra utalnak.⁴¹ A királyné vagy helyette a királynéi udvarbíró a 14. század folyamán is gyakran intézkedik Pápa ügyében.⁴² Ugyanakkor nem vitás, hogy Pápán királyi népek élnek.⁴³ A királyné szerepe tehát vagy egy régebbi állapotra utal vissza, vagy pedig ő is birtokos volt Pápán.

Mindez azt a kérdést is felveti, hogy vajon mit is értettek Pápán. Az 1245-ös és 1255-ös említett esetben először a pápai udvarnokok szabadjai Ozorsuka faluból, másodszor pedig pápai udvarnokok szerepelnek. Egy - a bakonybéli apátsággal vitás - földről van szó, amely két tapolcai malomból és 25 holdból egy kaszálóval együtt állott. Határa Ozorsuka felől a Tapolcánál kezdődik, és innen keletre egy hold hosszúságban tart az Anyaséde folyóig, ezen halad dél felé egy érig, majd az ér mellett Szentlászló határáig, innen nyugatra fordul a Tapolcáig, majd a Tapolcán vissza a kiindulópontig.⁴⁴ Ez a határjárás több problémát vet fel. Az eddigi irodalom Ozorsukát Udvarsokával azonosította, pedig csupán arról van szó, hogy mindkét helynév utótagja a „falu” jelentésű „sok” szó. Udvarsokán a zirci apátságnak volt malma, míg a bakonybéli apátságnak tényleg volt két malma Agyaglikon.⁴⁵ Mindenesetre olyan helyen volt a vitás terület, ahol a Tapolca délről északra folyik. Ozorsuka a szóban forgó területtől északra feküdt, lehetett Agyaglik régi neve is vagy valami más. Problematikus a Szentlászló helynév: ilyen faluról nem tudunk Pápától délre, és egyelőre nem ismerünk itt Szent Lászlóról nevezett templomot sem.

Az adatból egy biztos: Ozorsuka falu valamilyen módon Pápa része volt, tehát a Pápa név a tulajdonképpeni településnél nagyobb területet is jelentett. Ezt más adatok is alátámasztják. 1347-ben Dereske határjárásából kiderül, hogy a határ keleten a pápai királyi népekével érintkezik. Ezek a határjárás ellen nem tiltakoztak, de a határjelek felállítását nem engedték Pápa birtok felé (a birtok, possessio, falut jelent itt!⁴⁶), amíg arra a királytól engedélyt nem kapnak.⁴⁷ A dologban az a különös, hogy Dereske és Pápa közé esik (Kéttornyú)Lak, amelyről a határjárás nem tesz említést! Elgondolkoztató ugyanennek a Laknak felosztása 1378-ban is. Eszerint a határ a templom szentélyétől keletre halad, átmegy a Mirót folyón (a Séd vagy a Horgas ér), míg eléri a pápai királyi udvarnokok birtokának (azaz falvának) határát. Imre király egy azóta elveszett oklevelét vették alapul.⁴⁸ Nos: amennyiben a határ valóban keleti irányban haladt volna, akkor a mai Pápa déli határát, valahol a középkori Igal falunál érték volna el. Valószínű azonban, hogy - tekintve a templomok keletelését - a templom tengelyében haladtak. Mivel Kéttornyúlak templomszentélyének tengelye 34° 45' -cel tér el észak felé a keleti iránytólű⁴⁹, a határ északabbra húzódott, de ebben az esetben nem Pápát, hanem Zsemlért érte el, ami akkor nem királyi udvarnoktelepülés, hanem a Zsemléri család birtoka volt. Itt a magyarázatot valószínűleg a sajnos ismeretlen Imre király-féle oklevél adná meg: a 12-13. sz. fordulóján még Zsemlér területét is a pápai udvarnokok birtokának tekintették.

Ezt a feltevést látszik megerősíteni az a tény, hogy a 15. században Zsemlért vagylagosan Pápának nevezik, de csak birtoknak, azaz falunak és nem mezővárosnak, mint az igazi Pápát.⁵⁰ Nem Zsemlér volt az egyetlen Pápa melletti település, amelyet Pápának is neveztek. Pápai birtokként fordul elő Bellérszeg is, amelyet olykor Felsőpápának, sőt Felső- és Alsópápának is neveztek. Egy része magánföldesuraság kezében volt, így a Zsemléri, másként Pápai családé, de birtokolt itt a pápai uradalom ura, a Garai család is.⁵¹

E kései adatokból is megtámogathatjuk azt a feltevést, hogy az Árpád-kori Pápa területe a késő középkorinál jóval nagyobb kiterjedésű volt, és ezen több kisebb település jött létre. Emellett szól még, hogy a falvak még nem szilárdultak meg az Árpád-kor első szakaszában, és csak a 13-14. századi nagy átalakulás során alakultak ki az általában soros-utcás alaprajzú települések.⁵² Még egy elgondolkoztató párhuzam. A 10-12. században a német területen gyakori volt a kialakuló városoknál, amelyeket talán preurbánus településeknek is mondhatnánk, a többnyire feudális központ városmag körül egy kisebb, sokszor egyházi intézményekkel összefüggő településekből álló gyűrű. Ezeket a településeket gyakran ugyanúgy hívták, mint a városmagot, nagyrészük a várossá alakulás után olvadt be a központi magba.⁵³ Hasonlót tapasztalunk Magyarországon is, főként a püspöki székhelyeknél (pl. Esztergom, Eger, Veszprém), de más esetekben is.⁵⁴ Ezeket a preurbánus településeket bizonyos mértékben területileg széttagolt városnak tekinthetjük. Egy más típusú magyarországi területileg széttagolt várost ismert fel Major Jenő. Felfigyelt ugyanis arra, hogy a hetivásárnevekből képzett helynevet viselő települések körül szolgálónépre utaló helyneveket kapott falvak, sőt olykor kereskedő népekre utalók is vannak.⁵⁵ A szolgálófalvak gyűrűje (pl. Kovácsi, Takácsi stb.) nem hiányzik Pápa körül sem, viszont piachely csak elég messze található: az elpusztult Szerdahely falu Lovászpatona keleti határában.⁵⁶

Nyilvánvaló természetesen, hogy a korai Árpád-korban nemcsak azokban a helységekben tartottak hetipiacokat, amelyek helyneve is erre utal; így bizonyosan tudjuk, hogy az ispánsági központokban is tartottak ilyeneket.⁵⁷ Ahogy a -vásárhely típusú helyneveket viselő falvak körül kézműves szolgálónépek településeit találhatjuk, éppúgy a többi piachelyeknél. Bár a pápai hetipiacra 1363-ból van csak az első adat⁵⁸, a plébános fentebb ismertetett vásárvámszedési joga alapján azt jóval korábbra kell tennünk. A hetipiacot szombaton tartották⁵⁹, és ebből is lehetne talán koraiságára következtetnünk. Az ispánsági központokon tartott ismert hetipiacoknak ugyanis több, mint egyharmadát szombaton tartották.⁶⁰ Pápa tehát az Árpád-korban és főleg annak első szakaszában területileg széttagolt preurbánus település volt, ahol a királyi (királynéi) udvarház és udvarnokispáni székhely mellett hetipiacot tartottak, az ipari szükségleteket pedig a környék szolgálónépi falvai látták el. Fontos szerepet játszhattak már ekkor a Tapolca folyó vízimalmai. A települések maguk még nem alakultak ki véglegesen, egyes települések eltűntek, mint Ozorsuka, mások talán változtatták helyüket.

Pápa és birtokosai a középkor második felében

A 13. század második felétől érvényesülő nagy átalakulás, amely végül is az egységes jobbágyság kialakulásába torkollt⁶¹, nehezen követhető nyomon Pápa történetében. Az udvarnokszervezet nyomaiban még a 14. század végéig kimutatható⁶², de előfordulnak a királyi jobbágyok is. 1345-ben Zsemléri Miklós panaszt tett Erzsébet királynénál, hogy Besze fia György királyi jobbágy elvette három tehenét, valamint elfogta rokonát, János fia András böröllői nemest elvéve tőle négy ökrét és két lovát. A királyné teljesen a nemesek között szokásos formával, királynéi emberrel és hiteleshelyi kiküldöttel szólította fel elégtétel adásra, és idéztette meg bírói jelenléte elé az alperes „Pápai” Györgyöt. A királynéi küldöttek előtt az alperes azt mondta, hogy a teheneket a pápai népek vették el, a böröllői nemes ügyében pedig a királyné előtt fog válaszolni.⁶³ Kissé részletesen ismertettem Besze fia György pápai jobbágy ügyét, de ez több szempontból tanulságos. Rámutat a pápaiak és a Pápa területén alakult falvak nemesi birtokosai közti ellentétekre. Bár jobbágynak nevezik, a későbbi jobbágyoknál nagyobb szabadsággal, önálló perképességgel rendelkezik. Minden jel szerint a pápai királyi jobbágyok valamiféle elöljárója, bírója lehetett, Zsemléri teheneit nyilván ő, de a pápai népek megbízásából kobozta el: ezzel magyarázható a vád és a védelem közti ellentmondás. Végül következtethetünk a helyi mezőgazdaságra is.

Ez a jelentékeny szabadság nyilván azzal magyarázható, hogy a pápai népek vagy legalábbis egy részük hospesszabadsággal rendelkezett. A hospesek, magyarul vendégek személyes szabadsággal és bizonyos autonómiával rendelkeztek, a hospesjog pedig legteljesebb formájában már városi jognak számított.⁶⁴ Bár Besze fia Györgyöt királyi jobbágynak nevezte az oklevél, Pápán ekkor már éltek hospesek, így ő is az lehetett. Hat évvel a szóban forgó eset előtt, 1339-ben - talán nem véletlenül - a királyné udvarbírája oklevelet állít ki arról, hogy királynéi parancsra felperesként meg kellett volna előtte Pápa összes hospese nevében jelenni Imre bírónak (villicus), Karácson fia Jánosnak és Berecknek Lőrinc fia Miklós ispánnal szemben, de nem jelentek meg, és képviselőt sem küldtek.⁶⁵ Miklós ispán nem más, mint az előbbi adatban is szereplő Zsemléri Miklós, és mivel a pápai hospesek voltak a felperesek, de nem jelentek meg, nyilván nem volt igazuk a szomszéd birtokossal szemben. Egy mindenesetre tény: a pápaiaknak elég széleskörű, szinte városias hospesjoga lehetett már, ha a maguk nevében és nem egy királyi tiszttartó által képviselve pereskedhettek.

Egy 1383-as oklevélből még többet tudunk meg a pápaiak önkormányzatáról. A tényállás a következő. 1382 karácsony előestéjén a bakonybéli apát egyik embere Ajkai Miklósnak az apátság erdejében engedély nélkül fát vágó redneki jobbágyai két ökrét lefoglalta, amelyeket másnap kiváltottak. Az apát embere aztán december 29-én Pápára ment bevásárolni a szombati hetipiacra, ahol a redneki jobbágyok rátörtek, karddal levágták a lábát, úgyhogy harmadnap meghalt. A tetteseket Pápa falu bírája lecsukatta, de földesuruk, Ajkai kezességére kiengedte. Ajkai tiltakozott az áldozat eltemetése ellen, sőt a holttestet, mint nyilvános latorét és gonosztevőjét fára akarta akasztatni. Az eset január 2-án történt, és Mária királynő azonnal intézkedett. Kiderült, hogy az áldozat halakat akart vásárolni a piacon az apát számára. Kihallgatták Pápa falu (villa) bíráját (villicus), Lőrinc fia Jánost, a tizenkét esküdtet és Pápa „népei és hospesei egész egyetemességét (universitas)”. A holttestet kiadták, és Koppányban eltemették.⁶⁶ Azaz: a pápai tanács bíróból és tizenkét esküdtből állott, ami a mezővárosok közül csak a jelentősebbeknél fordul elő⁶⁷, és elsősorban a városokra jellemző. Noha „falunak” nevezi az oklevél, a bírónak joga van bűnösöket börtönbe vetni.

Adva van tehát egy elég jelentős önkormányzattal rendelkező település, amelynek sok problémája van a szomszédos birtokosokkal. Pápa területén ugyanis a városiasodó központon kívül egy tucatnyi helység terült el, mégpedig általában úgy, hogy tartozott hozzájuk egy-két malom a Tapolcán és a Tapolcától kiidulva kisebb-nagyobb külterület. A legfontosabb közülük Zsemlér volt, tekintve, hogy birtokos családja több más Pápa melletti helységet is megszerzett, részben vagy egészben. Mint már említettük, nem lehet a Pápa nemzetséggel kapcsolatba hozni a Zsemlérieket. Azt sem tudjuk, hogy az a pápai Péter ispán, aki több más környékbeli nemessel, többek közt a Péc nemzetség tagjaival 1304-ben fogott bíróként ítélkezik a Győr megyei Szerecsen falu melletti föld ügyében,⁶⁸ rokona volt-e akár a Zsemlérieknek, akár a Pápa nemzetségnek. Az viszont jellemző, hogy már ilyen korán nevezik magukat Pápáról nemesek.

A Zsemléri család a fenn említett 1339-es oklevélben tűnik fel az ott megnevezett Lőrinc fia Miklóssal. Lőrinctől számítva fiúágon a 15. század utolsó negyedéig hat generációt élt meg a család Pápa környékén, hogy utána javaik leányági leszármazottaik kezére kerüljenek.⁶⁹ Házassági kapcsolataik eleinte a szomszédos nemesekkel kötötték össze a családot, a kihalás előtt azonban már a környező megyék, főleg Vas és Zala tekintélyesebb nemesi családjaiból választják párjukat.⁷⁰ Birtokaik sem kizárólag Pápa közelébe estek,⁷¹ noha ez maradt birtokközpontjuk. A kezdeti időben Zsemlérrel nevezték magukat, azonban a család egyik oldalági tagja 1368-ban már Pápáról.⁷² A főágból Zsemléri Imre fia Antalt kezdik 1405-től Pápainak nevezni,⁷³ hogy gyermekeit aztán többnyire így hívják.⁷⁴ Úgy talán a 14. században inkább a Zsemléri, a 15. században inkább a Pápai név használata lenne indokolható.

Azt nem tudjuk, hogy a Zsemléri-Pápai család hogyan lett birtokos Pápa mellett. A foglalkozásnév jelentésű Zsemlér neve alapján eredetileg királyi birtok lehetett, így feltehetően királyi adományként jutottak hozzá, és kezdtek itt egy birtoktömböt felállítani. Az első adatok az 1340-es években a Zsemlér és Pápa közti határviszályra vonatkoznak.⁷⁵ Zsemlér helyének meghatározása nem könnyű feladat. Központját többnyire a Szent Anna kápolna tájára helyezik,⁷⁶ viszont Zsömlér puszta a múlt században valamivel délebbre, a Veszprémi és Gyimóti út szögletébe esett.⁷⁷ További topográfiai zűrzavart okoz az Udvarsoka probléma és a zirci apátság malombirtoklása. Ezt részletesebben kell tárgyalni.

Udvarsoka kérdését eddig csak azzal kapcsolatban említettük, hogy az Ozorsukával való azonosítása valószínűtlen, tehát két külön helységről van szó. Az viszont biztos, hogy Udvarsoka is visszamegy az Árpád-korra, hiszen a „-soka” szó „-falvát” jelent, azaz Udvarsoka a királyi udvarház falva lehetett, és a névből arra is lehetne, bár nem feltétlenül, következtetni, hogy itt állt az udvarház. Sajnos, adataink csak a 14. sz. második feléből vannak rá. Először azonban a zirci apátság malomügyével kell foglalkoznunk. 1359-ben a zirci apát kiegyezett Zsemléri Miklós fia Imre és Lászlóval, hogy elcseréli Bodé nevű birtokát a Zsemlériek tapolcai malmával, két telekkel és két ekealja szántófölddel.⁷⁸ Erről továbbra nincs szó, Bodé (Bolde) pedig később is az apátságé.⁷⁹ Az az ügyből nyilvánvaló, hogy bizonyos tapolcai malom iránt mindkét félnek valami igénye van. A következő - eredetiben sajnos elveszett -, 1375-ös oklevélről csak két ellentmondó közlés maradt ránk.⁸⁰ Ebből azt tudjuk meg, hogy a zirci apát 24 évre zálogba adta Himfi Benedek bánnak az apátság Udvarsoka, másként Zsemlér nevű birtokát malmaival és tartozékaival. Ez ellen Zsemléri Miklós fia Nagy Imre tiltakozott, mert Zsemlér és Udvarsoka nem azonosak, az előbbi örökség, az utóbbi királyi új adományként családját illeti. A végeredmény: Udvarsoka egy tapolcai malommal és tartozékaival, valamint egy másik malom egy telekkel az apátot illeti. Az egyik közlés szerint az apát évi 130 mérő gabonát fizet ezért a Zsemlérieknek, a másik - különben megbízhatóbb! - szerint az apát adja bérbe 130 mérő pápai búzáért és rozsért a Zsemlérieknek (az utóbbiban az apátság a jogos birtokos).

A zirci apátság malma (és nem malmai!) 1418 és 1428 között több alkalommal megint előjön. Tekintélyes pápai polgárok, a Kövér testvérek bérlik az apátságtól évi két márkáért, az utolsó alkalommal még fél font bors fizetésére is kötelezi őket az apát. Az apátság malomügye 1437-ben zárult. Sajnos, az oklevélnek megint rossz és zavaros a kiadása. Eszerint Zsemléri Antal fia György perelte az apátot, mert 16 évvel azelőtt pápai polgárokkal elfoglalt 5 Zsemlérhez tartozó jobbágykertet (talán telket?), azokon malmot építtetett, amellyel az ő malmának okozott kárt. Az apát szerint a malom saját birtokán volt, és azt egyik elődje évi 100 köböl gabonáért adta bérbe Zsemléri Antalnak. Ezen kívül hivatkozott IV. Béla király egyik oklevelére, amely Pápa területén három malmot adományozott az apátságnak. (Ez az oklevél ma már nem létezik.) Mivel a tanúk vallomása szerint a malom Zsemlér területére esik, az országbíró a Zsemlérieknek ítéli.⁸¹

Amennyiben a hibás közlés ezt megengedi, ebből az ügyből arra következtethetünk, hogy IV. Béla valóban adott malmokat az apátságnak Pápa területén, de tulajdonjogukat nem tudták mindig érvényesíteni. Az is nyilvánvaló, hogy mind Zsemlér, mind Udvarsoka a korábbi pápai területből vált ki, és szorosan egymás mellett épültek, hogy majd a 15. századra Udvarsoka beolvadjon Zsemlérbe. A Zsemlériek hivatkozása a 16 évre tévedés, hiszen a malom után már 1418-ban, azaz 19 évvel azelőtt kaptak bért a zirci ciszterciek. Az oklevél különben megerősíti az 1375-ös oklevél azon értelmezését, hogy a malmot az apátság adta bérbe a Zsemlérieknek.

Az előbb idézett 1375-ös oklevél arra is utalt, hogy Udvarsoka Hodus fia Tamás kezén volt. Ezt egy 1370-es oklevél is igazolja, eszerint Udvarsokai Hodus fia Tamás, öccse Péter Miklós nevű fia nevében is rokonságukra tekintettel és 50 nehéz márka dénárért eladja Léhért és Füzes nevű birtokai felét Zsemléri Imrének. ⁸² Udvarsokát tehát már korábban eladományozták királyaink, birtokolt itt a magát róla nevező és Pápa környékén más falvakban is birtokos család, azután a velük valamilyen rokonságban álló Zsemlériek, végül a zirci apátság is. Ez kissé valószínűtlenné teszi, hogy itt állt volna a királyi udvarház, az azonban a helység nevéből nyilvánvaló, hogy eredetileg oda tartozott.

Füzes is visszakerült később Pápa területébe. Egy 1439-es és egy 1452-es oklevélből tudjuk, hogy más néven Hodoskának vagy Odoskának nevezték. Ez a név egykori birtokosára, udvarsokai Hodusra utal.⁸³ Egy 1397-es oklevélben arról folyik vizsgálat, hogy az itteni malom Pápa vagy Zsemlér határába esik-e.⁸⁴ Az újkorban Hodoska puszta néven Pápa tartozéka. A már említett és talán Ozorsuka utóda Agyaglik Hódoska szomszédja volt nyugat felé, délen Hántával volt határos.⁸⁵ Az Anjou-korban is a bakonybéli apát volt itt a birtokos, de 1387-ben tiltakozik az ellen, hogy a Himházi család elfoglalta, és malmot épített a Tapolcán.⁸⁶ Az újkori Pápa területébe olvadó, de az Árpád-korban valószínűleg szintén odatartozó középkori települések közül még kettőre maradt fenn Anjou-kori adat, bár bizonyos, hogy a csak a 15. században említett falvak is már léteztek ekkor. Délnyugaton Tapolcafő vel és Adásztevellel volt határos Igar. 1359-ben Ugodi Csenik fia Péter mester a Tapolca melletti Igar birtokát két tapolcai malmával és a molnárok kúriáival zálogba adta 270 forintért Laki Hektor fia György mesternek, de kivette tartozékaiból azt a részt, amelyet korábban familiárisának, Hennyknek adott.⁸⁷ Úgy valószínűleg az ugodi uradalomhoz tartozott korábban is, és ezen keresztül a bakonyi királyi erdőispánsághoz.⁸⁸ A Pápától északnyugatra fekvő böröllői nemeseket említi a fenn idézett oklevél 1345-ből.

A változást Pápa és környéke életében az 1380-as évek hozták. Már szó volt róla, hogy Zámbó Miklós tárnokmesternél volt Pápa királyi birtok zálogban, aki ezt és más birtokokat 1389-ben visszaadta, és helyette a segesdi uradalmat kapta.⁸⁹ Pápa visszaadására azért volt szükség, mert Zsigmond király nyomban továbbadta a Garai családnak. Ekkor Újfalu, a két Borsosgyőr és Gerzseny tartozott Pápa királyi udvarnokfaluhoz.⁹⁰ Feltehetően délvidéki birtokokért kapták cserébe, akár a somlyóvári uradalmat, amit különben ugyancsak Zámbótól szerzett vissza a király. Rövidesen a cseszneki és az ugodi uradalom is a Garaiak kezére jutott,⁹¹ úgyhogy szinte az egész Bakony az ő birtokuk lett.

Pápa magánföldesuraság alá kerülése nyilván nem használt a városias fejlődésnek. Az árnyoldalak nem egy esetben ki is mutathatók. Formailag azonban - legalábbis kezdetben - pozitiv jelenségek is mutatkoznak. Eddig Pápát birtoknak (possessio) vagy falunak (villa) nevezték. Valószínű azonban, hogy a „libera villa”-t (szó szerint: szabad falu) értették ezen. Ezt a kifejezést a civitas (város) szinonimájaként is alkalmazták, és nem véletlen, hogy a legtöbb ismert libera villa királyi kézben volt. A többnyire fallal övezett város és falu közötti városias településre csak a 14. század utolsó harmadában kezdték az oppidum (mezőváros) kifejezést alkalmazni.⁹² Ezt a feltételezést adatok is alátámasztják. Garai János 1398-ban városának, civitas-nak nevezi Pápát. Különben éppen a pápai polgárokkal szemben védi meg ebben az oklevélben a bakonybéli apátot. A széleskörű önkormányzattal, városias tanáccsal rendelkező Pápát már nehéz lett volna villa-nak nevezni, hiszen ennek csak királyi birtoklás esetében lett volna értelme. 1401-től aztán az oppidum, mezőváros kifejezés válik Pápa állandó meghatározójává.⁹³ Igaz, Zsigmond király maga 1408-ban a Garaiaknak szóló új adományban még civitas-nak nevezi.⁹⁴

A Garaiak tehát földesúri városuknak tekintették Pápát, de földesúri jogaikat természetesen igyekeztek érvényesíteni is. Ez elsősorban az adóztatásban érvényesült. Pápa, valószínűleg a királyi birtoklás idejéből örökölve, egy összegben fizette évi adóját (taxa), ami egyáltalán nem volt minden mezőváros esetében így. Azaz: nem a földesúr tisztviselői vetették ki telkenként az adót, hanem a városi tanács fizette be egy összegben. Pápa évi 160 forintot fizetett,⁹⁵ ami az egy összegben fizető mezővárosoknál közepes tehernek számított.⁹⁶

A földesúri hatalom akkor érvényesülhetett a legjobban, ha az úr vagy képviselője a városban lakott. Az 1408-as királyi új adomány a Garaiaknak a környéken három váruradalom birtoklását: Csesznek, Ugod és Somlyó, aztán Fenyőfő falu tartozékaival, végül Pápa városa vámjával, a Bakonnyal (ez Csesznek és Ugod tartozékainál is előfordul) erősíti meg.⁹⁷ Ebből nyilvánvaló, hogy Pápán ekkor nincs vár, tiszttartót azonban nyilván tartottak benne a Garaiak. A következő adat már többet mond. Garai Miklós nádor 1427-ben Csesznek várából keltezve ír levelet Laki Ferencnek, valamint pápai várnagyának, Siebenhirter Ulriknak. A szövegezés sem érdektelen: Lakit, a szomszéd Kéttornyúlak urát barátságosan kéri, a várnagyának pedig parancsot ad. A zirci apátság malmát bérlő pápai Kövér család ügyéről van szó. Kövér András, a nádor volt pápai polgára előadta, hogy apja halála után ottani javait: ménesbeli és kocsis lovait, disznait, marháit, háztelkét, szőlőit, malmát, posztókat, borokat és gabonát Kupi Imre, Kalmár Jakab és Miklós bíró pápai polgárok előtt átadták rokonának, Kövér Péternek, hogy a vagyon ne menjen szét. Péter azonban nem műveltette meg a szőlőket, és a vagyont is herdálta. A nádor kéri Lakit és utasítja várnagyát, hogy az említett és más pápai polgárokkal vizsgálják meg és leltározzák fel a Kövér vagyont, és amennyiben a vád igaz, adják megbízható kézre. Az iratot lássák el az ő és a város pecsétjével.⁹⁸

Ebből az oklevélből nem kevés következtetés vonható le. Megismerünk egy gazdag polgárcsaládot, amelynek vagyona nagy részben, de nem kizárólag mezőgazdasági eredetű. A városnak van ugyan önkormányzata, bírája is, de a földesúr mégis beleszól az ügyekbe, igaz, nem hagyja ki a városi hatóságot, amely saját pecséttel rendelkezik. Ami azonban a legfontosabb, hogy a földesurat Pápán már egy várnagy képviseli, azaz 1408 óta felépült a városban egy valamiféle erődítmény. Azt persze nem tudjuk, hogy ez mi volt. Amikor 1432-ben Garai nádor és fiai felosztják birtokaikat, nem kerül osztozásra Pápa „ház” (domus) a bellérszegi részbirtokkal és Dereskével stb.⁹⁹ Kétségtelen, hogy a „ház” szó várat is jelenthet. Ebben az esetben sem érthető, hogy miért épp Pápánál nevezik a várat háznak? Ez az adat sem ad tehát választ arra, hogy Siebenhirter egy várnak, vagy egy kastélynak volt-e a várnagya. A Bellérszeggel kapcsolatos problémára később térek ki. Egy közvetett bizonyíték talán inkább a vár mellett szólna, sajnos azonban az elpusztult oklevélről csak egy egysoros magyar kivonat maradt fenn. Eszerint 1430-ban Zsigmond engedélyezte Pápa/i/ Györgynek - a Zsemléri család ekkor már Pápainak nevezte magát -, hogy Zsemléren várat építsen.¹⁰⁰ A szomszédos pápai vár miatt lehetett a Pápaiaknak szüksége saját várra. Ez természetesen csak nagyon bizonytalan feltevés. Az mindenesetre biztos, hogy a zsemléri vár nem épült fel, ezt Pápa város ura, az ország nádora nyilván könnyűszerrel megakadályozhatta.

Amikor az Albert király halála utáni belviszályok idején hallunk Pápáról, akkor már - talán egy kivétellel - váráról emlékeznek forrásaink. Tekintve, hogy Garai László Erzsébet királyné elsőfokú unokatestvére volt, így V. László pártján állt, Pápát viszont I. Ulászló foglalta el. Már 1440-ben említi egy oklevél, hogy Alsólindvai Bánfi Pál egy embere Pápa és Alsólindva várakhoz utazik.¹⁰¹ Lehet, hogy már ekkor Bánfi kezére került Pápa? Ulászló maga is tartózkodik Pápán.¹⁰² 1441-ben Ulászló lengyel kapitányai ülnek a pápai várban: Pozoriczi Pwklicze Vilmos és Beczka.¹⁰³ A király a valóságban csak ekkor, 1441-ben adományozta Pápa várát és mezővárosát tartozékaival Bánfi Pálnak.¹⁰⁴ A Habsburg-párt cseh zsoldosokkal akarta visszafoglalni Pápát, ezért Bánfi István és Pál 1442 elején mozgósítják embereiket a pápai vár ostrom alóli felmentésére. Ez a levél tévesen 1402-es kelettel lett kiadva, így a szakirodalomban zavart okozott.¹⁰⁵ Úgy látszik sikerült a várat megvédeni, mert még 1444-ben is Lindvai és Bolondóci Bánfi Pál várnagyai, Halápi Fekécs György és Pacsai János ülnek a várban.¹⁰⁶ A Bánfi-birtoklás békésen ért véget. 1445-ben, I. Ulászló halála után Ujlaki Miklós közbejöttével Bánfi István és Pál visszaadták Garai Lászlónak a pápai kastélyt (castellum), a mezővárost és tartozékait. Ujlaki és Garai ennek fejében a Cilleiek támadása alól ígérnek védelmet a Bánfiaknak.¹⁰⁷ Ez az egyetlen kastély-adat Pápáról. Valószínűleg téves, hiszen Pápa jól meg lehetett erősítve, ha ellenállt a cseh zsoldosok támadásának.

A középkori vár maradványai a mai pápai kastély helyén kerültek elő. A kastély helyén Árpád-kori településnyomokat találtak.¹⁰⁸ Úgy látszik tehát, hogy a vár lakott helyre épült: feltehetően az Árpád-kori udvarház és az azt kiszolgáló népek házai helyére. Védelmét keletről a Tapolca és a Bakony-ér által táplált tó biztosította.¹⁰⁹ A továbbiakban már rendszeresen szerepel az oklevelekben a pápai vár és várnagyai. A várnagy (és a vár) jelenléte óhatalanul szűkítette a városi tanács joghatóságát. Amikor 1450-ben Garai László nádor a porvai pálosoknak különböző adományok mellett egy pápai kőházat is adományoz, felmenti azt tartozékaival együtt a pápai várnagyok, tiszttartók, a bíró és a polgárok joghatósága alól.¹¹⁰ Azaz egy pápai ház ügyében a város bírája csak harmadsorban illetékes.

Garai László várnagya legkésőbb 1452-től egyik legtekintélyesebb embere, Némai Kolos Jeromos volt,¹¹¹ akit 1457-ben budai várnagyának is megtett.¹¹² 1455-ben őt küldte a nádor Kapisztrán Jánoshoz¹¹³. Kolos várnagysága bizonyítja Pápa jelentőségét a nagykiterjedésű Garai birtokok között. A Garaiak nádori ága László nádor fiában, Garai Jóbban halt ki. Utánuk a Szapolyai család lett Pápa birtokosa. A birtokosváltás pontos ideje nehezen állapítható meg. Egy biztos, hogy 1481-ben, Garai Jób halálakor¹¹⁴ Pápa már Szapolyai Istváné legalább két éve. 1480. január 14-én ugyanis Szapolyai István Pápán nyugtatja „pápai várunk várnagyát”, Kapucsi Benedeket kétszeres (múlt és jelen évi) Szent Márton-napi és egyszeres Szent György és Szent Mihály napi adóról (census), továbbá az elmúlt évi királyi adóról, amelyet Mátyás király átengedett a számára, végül eladott borai áráról.¹¹⁵ Ebből nyilvánvaló, hogy már 1479-ben az uradalom bevételeit Kapucsi Szapolyai várnagyaként szedte. Különben Kapucsi saját birtokügyével kapcsolatban említve 1479-ben tényleg pápai várnagy volt.¹¹⁶ Csakhogy Kapucsi 1477-től mutatható ki pápai várnagyként¹¹⁷, azaz - hacsak Szapolyai nem vette át Garai uradalmi tisztikarát - már akkor is övé lehetett Pápa. Ezt támasztja alá a Garai birtokok 1478. évi összeírása. Ebben a somlyói és a cseszneki uradalom előfordul, az ugodi és a pápai nem.¹¹⁸ Talán még korábbra tehetjük, hiszen Kup faluról tudjuk, hogy már 1473-ban Szapolyai István birtokában volt.¹¹⁹ Úgy tehát valószínűsíthetjük, hogy Szapolyai még a hetvenes évek elején jutott, feltehetően vétel útján, a pápai (és talán az ugodi) uradalmak birtokába.

A fent idézett 1480-as adat más szempontból is elgondolkoztató. Mint láttuk, a század első felében a Garaiak taxát, szó szerint rendkívüli adót szedtek, ami azonban mégis állandó összegű, 160 Ft volt. Emellett természetesen fizethettek a polgárok rendes adót, censust is, bár pl. a király, ha városaira taxát vetett ki, abba igen gyakran betudta a censust is. Annak idején Garai a taxa ügyében közvetlenül levelezett városával, most közbeiktatódott a várnagy. Pápának a Szapolyaiak részére három censust kellett fizetni, sőt a király is átengedte az állami adót az uradalomból kedvelt hadvezérének. Végül a jelek szerint az uradalom kocsmáztatási jogot is gyakorolt. Úgy látszik, hogy a magánföldesúri kézre került Pápán nőtt a földesúri hatalom befolyása, és vele együtt a lakosság terhe.

A földesúri hatalom már a Garai időben megerősödött. Albert király 1439-ben Garai László macsói bán Pápa mezővárosa „polgárai és jobbágyai” érdekében intézkedett. A valóságban a földesúr hatalmát erősítette. Kiindult abból, hogy minden birtokos joga, hogy lopás, gyilkosság, rablás és gyújtogatás kivételével jobbágyai felett maga ítélkezzen. Megtiltja ezért, hogy más bírói hatóság a pápaiak ügyében eljárjon, és mindenki igazát a földesúr vagy tiszttartója előtt keresse. Ha nem kapnának elégtételt, nem a „polgárokat vagyis jobbágyokat”, hanem Garait vagy tiszttartóit kell perbe hívni.¹²⁰ Ez ugyan valóban országos jog volt, de Pápa és polgárai a 14. században - mint láttuk - még az udvari bíróságok elé lettek idézve. A hangsúly a polgárból a jobbágy felé kezdett eltolódni.

Természetesen a földesúrnak is érdeke volt polgárai gazdagodása, ezért más esetekben igyekezett támogatni városát. Pápa különben is kezdett nagyúri mellékrezidenciává válni, ahol olykor maga a király is megfordult. Zsigmond király 1401. október 29-én Pápán bocsátott meg a lázadóknak.¹²¹ I. Ulászló pápai tartózkodásáról már volt szó. Természetesen a földesurak is nemegyszer felkeresték. 1485-ben Szapolyai Imre volt itt.¹²² Öccse, István sem csak 1480-ban látogatott ide, hanem élete végén, nádorként többször is. Pápán is halt meg 1499 karácsonyán.¹²³ Fiának, Jánosnak, a későbbi királynak Pápán tartózkodásáról is maradt fenn adat.¹²⁴ Úgy látszik, hogy Pápa vált a dunántúli Szapolyai-birtokok központjává, mert 1520-ban a cseszneki uradalom királyi és hadiadójának feleslegét a cseszneki alvárnagy Teveli Bálint pápai alvárnagynak adta át.¹²⁵

A földesuraknak a pápaiak számára megszerzett jogok között a legfontosabb volt a harmincadmentesség. Ezt még Garai László szerezte meg 1439-ben unokatestvérétől, Erzsébet királynétől. Eszerint a Pápa mezővárosi kereskedők, kalmárok, polgárok, hospesek, népek és jobbágyok mentesek a határvámok (harmincad) fizetése alól.¹²⁶ Ez az adat nyilvánvalóan mutatja azt, hogy a pápai kereskedők bekapcsolódtak a külkereskedelmi forgalomba, és ebben földesuruk támogatását is élvezték. Ezt a kiváltságot II. Ulászló 1500-ban¹²⁷ és II. Lajos 1518-ban¹²⁸ teljes vámmentességre egészítette ki.

Szapolyai János további támogatást nyújtott városának, ill. kézműveseinek. Mivel idegen szabók jönnek Pápára, és szállásaikon űzik iparukat, majd elmennek, a helyi szabók kárt szenvednek. Ezért a földesúr engedélyezi a pápai szabóknak a szabad céhalapítást, valamint meghagyja a pápai vár várnagyainak és a város bírájának és esküdteinek, hogy a városban le nem telepedett és adót nem fizető minden idegen szabónak tiltsa meg mestersége gyakorlását.¹²⁹ Ez a kiváltság is kétarcú. Szabad királyi városokban általában véve a városi tanács adja ki a céhlevelet,¹³⁰ amely a céh belső rendtartását is szabályozza. Teljesen nyilvánvaló, hogy Szapolyai a pápai szabók támogatása mellett saját érdekét is figyelembe vette, hiszen az idegen szabók nem adóztak. Ennek ellenére a szabó céh létesítése Pápa gazdasági jelentőségére is utal. Becslésünk szerint a középkor végén Magyarországon 28 mezővárosban volt csak céh, összesen 40.¹³¹ Még látni fogjuk, hogy nem zárható ki Pápán más céh vagy céhszerű szervezet megléte.

A földesurak támogatták a pápai és más egyházi intézményeket is. Már említettük, hogy Garai László 1450-ben egy kőházat adott a porvai pálosoknak Pápán. Ez a ház későbbi iratokból következtethetőleg a Kristóf - ma Korvin - utcában állt.¹³² Garai azonban nem csupán ezt a házat adta akkor a pálosoknak. Megkapták a Pápa melletti Újfalu falut, ahol egy malmot épít számukra, valamint Pápa területén a Tapolca folyón két malmot: egy gabonaőrlőt Borsosgyőr felől és egy még nem teljesen kész kallómalmot.¹³³ Az újkorban Fehérmalom és Külümalom.¹³⁴ A malmokra még sok adat maradt fenn.¹³⁵

Bonyolult kérdés az obszerváns ferences kolostor (a rend szigorúbb ága) létesítésének kérdése. 1461-ben - és nem 1454-ben, ahogy egy téves közlés állítja - Ország Mihály nádor előtt a Pápai család (a korábbi Zsemlériek) tiltakozik, hogy Garai László felesége, Alexandra és fia, Jób pápai birtokuk egy részét elfoglalták, és itt Szent László nevére ferences kolostort akartak építeni, az utcát pedig Szent Lászlóról elnevezni. Mivel a vád beigazolódott, a nádor felszólította Garai özvegyét és kiskorú fiát az elfoglalt földek visszaadására, a kolostor építésének pedig a megakadályozására.¹³⁶ A kolostor azonban felépült, mert 1480-ban Csiglei Boros Benedek pápai vásárolt házát az ottani Szent László obszerváns kolostor ferenceseinek hagyta azzal, hogy engedjék eltemetését templomukban.¹³⁷ A Szent László utca ma is megvan, ott azonban nem mutatható ki a kolostor, és nem tartozhatott a Pápai család birtokához. Bonyolítja a helyzetet az Ozorsuka határjárásában említett Szentlászló is. A kolostor helyhezkötését tehát egyelőre nem merjük megkísérelni. Az sem egészen biztos, hogy nem kell-e még korábbra tenni megtelepedésüket. 1448-ban ugyanis Szécsi Dénes bíboros prímás, valamint Buda, Pest, Pápa és Nagybánya plébánosai a pápához fordulnak, hogy a IV. Jenő pápa által a boszniai ferenceseknek (az obszervánsok eredetileg a boszniai rendtartományhoz tartoztak) adott kiváltságok ne legyenek az esztergomi egyházmegyében érvényesek.¹³⁸ A kérvényt tehát a megyéspüspök és négy más egyházmegyében fekvő, de közvetlenül az érsek alá rendelt exempt városi plébánia nyújtotta be. Budán és Pesten néhány évvel korábban a pápai legátus adatta át a konventualis ferences kolostort az obszervánsoknak, Nagybányán is létezett már az obszerváns kolostor,¹³⁹ így fel kell Pápa esetében is tételezni, hogy az obszervánsok már ott voltak, és kiváltságaik révén szűkítették a plébános jogkörét. Talán az a tény, hogy - ahogy arról már volt szó - Kolos Jeromos pápai várnagy felkereste az obszerváns Kapisztrán Jánost, is a kolostorral függ össze.

Szapolyai János 1510-ben - a céhalapítás napján - a Szent István első vértanú egyházában levő Mária oltárnak, amelyhez Péter plébános oltárigazgatóságot létesített, adományozza a plébánia háza mögötti üres telket a kikötőben, vagyis a halastó partján.¹⁴⁰ Ez a mai Fő tér 11. sz. helyén álló plébániaépület és a mögötte levő telek, itt volt az iskola is.¹⁴¹ A halastó az egykor a vár mellett létező tó volt, amelynek - úgy látszik - itt volt a kikötője, közel a várhoz. Szapolyai különben felmentette a telket minden rendes és rendkívüli adó és más szolgáltatás alól, és erre várnagyát és a tanácsot is utasította. Szapolyai János ezen kívül 1520-ban a lövöldi kartauziak Pápán vett házát is felmentette minden adó alól, és ugyanezt tette a király is.¹⁴²

Pápa természetesen könnyen belesodródhatott földesurainak másokkal való viszályaiba. Ilyen elsősorban a szomszéd birtokosokkal szemben mutatható ki, de olykor távolabbra is mentek. A 16. század első éveiben a Trencsén megyei Bohunici Chalupa György volt a pápai várnagy. (Trencsén a Szapolyaiaké volt.¹⁴³) Ez 1504-ben a Kanizsaiak Beled nevű birtokára tört, és onnan egy molnárt malomépítés közben elragadott.¹⁴⁴ Ugyanebben az időben rokonával, Chalupa Pál ugodi várnaggyal, valamint Pokol Péterrel és Pápai Ispán Jánossal a bakonybéli apátság birtokaira tört.¹⁴⁵

Úgy került Pápa az 1514-es parasztháborúba. Istvánffy szerint már a parasztháború leverése után a Bakonyban működött egy bizonyos Sós Domokos vezetése alatt egy fegyveres parasztsereg, amely a nemeseket fosztogatta. Szapolyai János vajda utasította pápai és somlyai várnagyát, Sitkei Gothárdot, hogy az őrséggel, valamint a pápai polgárokból 500 lovassal (?) verje le őket. Sitkei azután a szomszéd birtokosokkal és a székesfehérvári polgárokkal együtt meg is verte Sósékat.¹⁴⁶ Istvánffyt alátámasztja az a tény, hogy 1514-ben tényleg Sitkei Gothárd volt a pápai várnagy, aki ez év június 10-én néhai Szabó Demeternek a földesúrra szállott pápai Piac utcai házát, amely délről Pap Máté, északról özvegy Becsei Kelemenné házával szomszédos, eladta Tompa Benedek pápai polgárnak 65 forintért.¹⁴⁷ Ez az adat megint jól mutatja a mezővárosi autonómia gyenge pontját. A városoknál az örökös nélkül elhalt személy vagyona a városra száll, itt viszont a földesúrra, akinek a nevében képviselője, a várnagy adja el.

Gazdaság és városiasodás

Bár azt nagyon erősen hangsúlyozni kell, ahogy azt az imént idézett adat is mutatja, hogy a földesúri hatalom erősen korlátozta a település szabadságát, a városias fejlődés nem állt meg, Pápa gazdaságilag egyre jobban fejlődött. Földrajzi helyzete is ebbe az irányban hatott. Már szó volt a Tapolca által nyújtott malomlehetőségekről, ennél azonban talán fontosabb volt az, hogy Pápa egy úgynevezett vásárvonalon, két eltérő adottságú táj, jelen esetben a Bakony és a pápai síkság találkozásánál feküdt. Ilyen helyeken mindenütt városok szoktak kialakulni, így történt ez Pápánál is. Hozzásegítette ehhez az is, hogy úthálózati csomópont volt: kilenc út irányult Pápára,¹⁴⁸ ami magas szám. Természetesen ezek a természetföldrajzi adottságok csak elősegítik a városias fejlődést, ehhez hozzájárult birtokközpont jellege is.

Az uradalmi központ jelleg általában hatni szokott a mezővárosi fejlődésre. Egy ilyen település egy vár tartozékainak gazdasági és adminisztratív központja¹⁴⁹, és amennyiben időnként nagyúri rezidenciának is számít, olyan fogyasztó él itt, akinek a település kereskedői, kézművesei szállíthatnak. Pápa ugyan sohasem volt nagyúri főrezidencia, de urai többé-kevésbé rendszeresen felkeresték, és így hatottak a polgárság bevételi lehetőségeire. Probléma természetesen az uradalom kiterjedése, hiszen minél nagyobb és központosítottabb egy uradalom, annál inkább erősebb központi funkciója. Mint láttuk, Pápa az Árpád-kor első felében egy viszonylag nagy terület központja mint udvarnokispánság, és esetleg királyi udvarház. Ennek tartozékait uralkodóink azonban szétadományozták, így a város közvetlen környékének nagy része a középkor végén is kis- és középnemesi családok birtokában volt, sőt Pápa „birtokon” a magát korábban Zsemlérinek, most Pápainak nevező középbirtokos család saját birtokközpontot is felállított. A nagy eladományozások után került csak sor Pápa elidegenítésére. 1389-ben - mint láttuk - mindössze négy falu tartozott Pápához. Mivel a szomszéd ugodi és cseszneki uradalmak a 14. század végétől a mindenkori pápai földesúr birtokában voltak, elvileg át lehett volna csatolni a falvakat Pápához. Ez azonban a jelek szerint nem történt meg.

Úgy a középkor végi pápai uradalom a város melletti néhány falun kívül más módon bővült: a földesurak olyan falvakat, kisebb birtokokat, amelyeket Nyugat-Dunántúlon szereztek, a pápai uradalomhoz csatoltak. Tescheni Hedvig hercegnő, Szapolyai István nádor özvegye 1508. június 29-én utasította a pápai vár felsorolt tartozékait, hogy a várhoz teljesítendő munkákat: főleg a szénakaszálást és kazalba rakását végezzék el, mert fia, János ősszel odamegy, és szénára lesz szüksége. (Úgy látszik, hogy a szénarobotot, ha nincs ott az úr, nem nagyon követelték meg.) A felsorolt falvak Vas, Sopron és Győr megyében voltak elszórva, egyesek elég messze, Vasszécseny vagy Fertőszéplak pl. kb. 50 km-re esik Pápától.¹⁵⁰ Ha a pápai uradalom szétszórt, egymástól messze eső falvakból állt is, a jelek szerint - ahogy arra utaltam - Pápa a dunántúli Szapolyai-uradalmak központja volt. Nem véletlen, hogy az 1501-es királyi adó Veszprém megyei összesítése Szapolyai János megyebeli birtokainak adóhátralékát Pápánál tünteti fel.¹⁵¹

Pápa város polgárságára - a 15. sz. első felében biztosan - részben a mezőgazdaság volt jellemző. Erre utal a fentebb ismertetett Kövér-hagyaték ügye: ménese volt, állatokat tenyésztett, szőlői voltak, de kereskedett is. Fia, Kövér András valószínűleg épp a nádor megbízásából volt távol: különböző megbízásokat kapott Garaitól.¹⁵² Szőlők a jelek szerint Pápa szűkebb határában nem voltak, a pápai polgárok főként a Sokoróalján vásároltak szőlőket, de a Somló-hegyen is. Úgy találunk pápai szőlőbirtokosokat a Győr megyei Kistarjánban,¹⁵³ Felpécen,¹⁵⁴ Kispécen,¹⁵⁵ illetőleg a Veszprém megyei Somló-hegyen.¹⁵⁶

A városiasodás szempontjából természetesen fontosabb a kézművesség, és úgy tűnik, hogy ennek itt tényleg nagy jelentősége volt. A szabók céhleveléről már volt szó, de az hogy idegen szabók szállásokon dolgozva meg tudtak élni a városban, arra is utal, hogy nagy igény volt munkájukra. Nyilván a Bakony miatt nem véletlenül maradtak adatok szűcsökre. 1424-ben Sebestyén fia Péter szűcs pápai polgár adja zálogba kispéci szőlőjét a már ismert Kövér családnak.¹⁵⁷ 1470-ben a pápai Domonkos szűcs fia Antal, a következő évben a pápai Márton szűcs fia, Miklós iratkozik be a bécsi egyetemre.¹⁵⁸ A porvai pálosok kallómalma posztókészítésre utal. A Zsemléri család 1428 előtt Zsemléren ugyancsak posztókallómalmot épített,¹⁵⁹ azaz a meleg vízzel hajtott malmok a Magyarországon a külföldi konkurrencia miatt nehézségekkel küzdő posztógyártást is elősegítették Pápán. Talán nem véletlen, hogy pápai csapót találunk a bécsi egyetemen is (1494).¹⁶⁰

Természetes, hogy a legfontosabb épp a malomipar lehetett. A molnármesterek egyben értettek a malomácsoláshoz is, a Chalupa várnagy által elfogott beledi molnár is épp malmot készített. Jól mutatja ezt a bakonybéli apátság agyagliki malmainak ügye. -Amikor Magyarország a németektől erőszakot szenvedett, égették fel a malmokat. (Ez arra utal, hogy Mátyás király halála után, amikor Miksa római király a Rába vonalán indulva Veszprémen át Székesfehérvárig jutott, a németek Pápa felé is elkerültek, és fel is gyújtották.) Az apátságnak nem lévén pénze a malmokat újjáépíteni, az akkori apát megegyezett két pápai áccsal, Molnár Lukáccsal és Jánossal, hogy állítsák helyre azokat. A munka elvégeztével az apátság kifizette őket, 32 Ft-ot adván. A két molnár közül Lukács kivetette Jánost, és örökös jogon ült benn a malmokban, majd összeveszett az apáttal és megszökött. 1508-ban aztán megint két pápainak, Hántai Ferencnek és Simonnak adta az apátság a malmokat bérbe. A két bérlőnek először le kell tennie az apátság részéről a malmok újjáépítésére kifizetett 32 Ft-ot. Javítási költségek az apátságot illetik, így a magyarul „gathcotras”-nak (gátkotrás) nevezett művelet is.¹⁶¹ Az ügyből nyilvánvaló, hogy a malmot helyreállítóknak nem véletlenül Molnár a vezetékneve: malomácsok és molnárok voltak egyszerre. Bizonyára nem 32 Ft volt az összes költség, hiszen a jelek szerint örökbérlők lettek Molnárék, és Molnár Lukács nem egészen megfelelő eljárása nélkül ott is maradhattak volna. Pápán a jelek szerint mindig lehetett molnárokat találni.

Sajnos, épp a legrégibb pápai malomról, az Ottó ispán által a zselicszentjakabi monostornak adottról nem tudunk később semmit. Az apátság vagy elvesztette, vagy eladta a monostortól oly távoli malmot. A pápai és Pápa melletti malmok helye különben 16 esetben ma is meghatározható.¹⁶² Bár a szorosan vett Pápa területére csak négy középkori malomra van adatunk,¹⁶³ ezekkel együtt nyugaton Újfalunál kezdve és délen Igarnál végezve a Tapolcán 17 középkori malmot lehet kimutatni.¹⁶⁴ Ez azt is jelenti, hogy mivel magán Pápán is bizonyára több malom állt négynél, jóval több malommal számolhatunk. Ennyi malom egymás mellett óhatatlanul viszályokra vezethetett, hiszen - amennyiben rosszul építették - csökkenthette szomszédja malmának vízhozamát, s így gazdája bevételeit. A szomszédos malmok között ezért gyakran keletkeztek perek.¹⁶⁵ Egy ilyen viszonylag szűk területen ez szabályozást igényelt. Igaz, csak 1572-ben van csak szó a pápai molnárok mesteréről, akit másként - magyarul - vízmesternek neveznek, és aki akkor tizenhat molnárral közösen intézkedik egy malomeladási ügyben. Ebben az oklevélben céhüket is említik.¹⁶⁶ Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy a molnár céh is középkori eredetű, de valamilyen szervezetre és főleg vízmesterre bizonyára már korábban is szükség volt.

A kézművesség tehát az átlag mezővárosinál talán jobban lehetett képviselve, és a malmai révén elég speciális munkákra (pl. kallózás) is lehetőség nyílott. Adat van olyan egyáltalán nem mezővárosi, hanem városi iparra is, mint az ötvösség. Egy 1520-as oklevélben egy pápai ötvös szerepel.¹⁶⁷

A kézművesség mellett a városiasodás nem lehet meg kereskedelem nélkül. A középkorban a hetipiacok és az évi vagy országos vásárok (régi magyar nevükön sokadalmak) tartásához királyi engedély kellett. Erre több okból volt szükség. A magyar szokásjog nem engedte ugyanis, hogy ugyanazon napon egy bizonyos távolságon belül (ez általában két mérföldes, azaz kb. 16-17 km sugarú kört jelentett) egy másik piacot vagy vásárt tartsanak. A király továbbá a vásár engedélyezésével védelmébe vette a vásárra menőket, akiknek megtámadását tehát meg kellett torolni. Végül a hetipiacoknak a középkorban bizonyos igazgatási szerepe is volt. Itt hirdették ki a fontosabb intézkedéseket, és főként az ún. három vásáros kikiáltások esetében a bírósági idézésre több alkalommal sem megjelenteket a lakóhelyükhöz legközelebb eső három piachelyen három egymást követő piaci napon -kiáltották ki, azaz közölték, hogyha a következő határnapon sem jelenik meg a bíróságon, távollétében is ítéletet hoznak.¹⁶⁸

Pápa - mint láttuk - szombati hetipiacjoggal rendelkezett. 1409-ben noszlopi nemeseket először csütörtökön Apácavásárhely (ma Somlóvásárhely) mezővárosban, utána szombaton Pápa mezővárosban, majd csütörtökön Lövöld faluban (ma Városlőd) kiáltották ki a hetipiaci napon.¹⁶⁹ Nagyobb, jelentős városokban általában nemcsak a város piaci napján, de máskor sem tartottak a két mérföldes piaci gyűrűn belül piacokat. Pápánál is valami hasonlót találunk. A -vásárhely típusú helynevet viselő Szerdahely is kívül esett a gyűrűn. Szerdahely szerdai piaci jogát - talán a falu pusztulása miatt? - Lovászpatona örökölte.¹⁷⁰ Mind Lovászpatona, mind a többi, Pápa körüli hetipiacos hely a kétmérföldes piaci kör határához közel feküdt. Ezek a következők voltak: Ganna (szerdai piaci nap),¹⁷¹ Dabrony (keddi piaci nap),¹⁷² Szalók (egyetlen említés),¹⁷³ Marcaltő (keddi piaci nap).¹⁷⁴ Pápa tehát egy viszonylag nagy terület egyetlen piaca volt, ami sokat javított a város gazdasági helyzetén, hiszen az állandó piaci forgalom mégiscsak a hetipiacokon zajlott le.

Az országos (évi) vásárok, a sokadalmak a távolsági kerekedelem áruit hozták a helyszínre. Az okleveles anyag hiányos fennmaradása miatt csupán egyetlen adatunk van a pápai sokadalmakról, bár feltehetően többet tartottak. 1497-ben ugyanis két székesfehérvári polgár két sóval rakott és tizenhat ökör által vontatott szekérrel ment Gyertyaszentelő Boldog-asszony (február 2.) napja táján a Pápa mezővárosi sokadalomra, de Koppány faluban megtámadták őket.¹⁷⁵ Eszerint valószínűleg Gyertyaszentelőkor tartották a pápai sokadalmat, amely olyan fontos volt, hogy még Székesfehérvárról is vittek oda árut. (Elképzelhetjük, hogy milyen nehézséget jelentett télen a havas Bakonyon át két nyolcökrös szekérrel Pápára eljutni!)

A pápai sokadalmak tehát elég messze tájról vonzották a kereskedőket. Nem tudjuk, hogy a 16. században olyan jelentőssé váló marhakereskedelem hatott-e Pápa fejlődésére¹⁷⁶ a középkorban vagy sem. Valószínű, hogy legfeljebb időnként. Az 1542-es harmincadkönyvben ugyanis a nyugatmagyarországi harmincadhelyeken keresztül pápaiak elsősorban árukat hoznak be az országba, nem különösen nagy mennyiségben.¹⁷⁷ Ekkor 14 pápai fordul meg a harmincadoknál,¹⁷⁸ ez az összes kereskedő 0,9 %-a.¹⁷⁹ Köztük hatnak a foglalkozása ismert: van két kádas (kereskedő), egy kalmár,¹⁸⁰ egy posztós és két „kézműves”.¹⁸¹ Sajnos, azt nem tudjuk, hogy ez a kései adat milyen mértékben enged a középkorra visszakövetkeztetni, mégis valószínűsíteni engedi, hogy Pápán egy átlag mezővároshoz képest több hivatásos kereskedő élt. Láttuk már, hogy 1427-ben Kövér András ügyében egy kalmár is szerepel.

Pápa középkori városiasodására utalnak kőházai is. A középkori falvakban elvétve találunk kő jobbágyházakat,¹⁸² és a mezővárosoknál is inkább a középkor végén kezd megjelenni a polgári kőház.¹⁸³ A Garai László nádor által a porvai pálosoknak adott kőházról már fentebb volt szó. 1513-ban Szabó Benedek pápai lakos özvegye, Anasztázia nemesasszony egy kajászószentpéteri nemesi házat, valamint Pápán a Nagy utcában egy kőházat, amely északról Miklós Ambrus délről Főző Bálint házával szomszédos, hagy a budaszentlőrinci pálosokra.¹⁸⁴ Egyes esetekben a régészeti-műemléki kutatás is mutatott ki középkori kőházakat Pápán.¹⁸⁵

A városiasodás ismérvei közé sorolhatjuk a település alaprajzi jellegét, hiszen egy faluban más alaprajzot találunk, mint a városokban. Pápa város alaprajzában több települési elem különböztethető meg egymástól. Ezekből kettő különösen tanulságos. A mai Fő utca, amely a késő középkori vár felépítése előtt egyenesen folytatódott a későbbi vár területén tovább, a középen - a mai Fő tér őseként - egy vagy orsós, vagy négyzetes térré szélesedett ki. Ilyesmi igen gyakori a középkori városoknál. A másik terület a ma a Korvin és a Csokonai Mihály utcák közé eső négy utca, amely ugyancsak az alapított városokra utaló jellegzetességeket mutat. Sajnos, ezt sem tekinthetjük korjelzőnek. Bizonyára összefügg Pápa hospes-település jellegével, de mivel nem tudjuk, hogy mikor költöztek ide a hospesek, keltezni sem tudjuk. Pápa összetett jellegű alaprajzából azonban nem következik feltétel nélkül, bár ez teljesen nem zárható ki, hogy az oklevelekből ismert Pápa melletti településeket kell itt keresni. (Zsemlér és Udvarsoka pl. valószínűleg kívül volt a belvárosi területen.) Ez különben a Martonfalvai Imre által épített palánkkal állt kapcsolatban, tehát a 16. sz. közepi állapotot mutatja. Martonfalvai ugyanis ezt írja: „az varast kyssebeen zakaztam palankiat feul allatam”.¹⁸⁶ Az eredeti Pápa város - a falvakon kívül! - tehát nagyobb kiterjedésű volt, mint a palánkkal védett terület!

Igen lényeges a késő középkori magyarországi városhálózat vizsgálatánál az onnan külföldi egyetemekre beiratkozók száma. Megállapítható ugyanis, hogy leginkább városi és mezővárosi polgárfiak mentek külföldre tanulni. 1428-tól kezdve 1503-mal bezárólag húszan iratkoztak be a bécsi egyetemre.¹⁸⁷ Ez nem tűnik túl magas számnak, más magyar városokkal összehasonlítva azonban kissé más a kép. Most csak az 1440 és 1514 közti 75 esztendőt nézve (korábban megállapíthatatlan ideig működött az óbudai egyetem is, 1514 után pedig hirtelen lecsökken a Magyarországról külföldre menők száma), tizenhatan mentek Pápáról Bécsbe tanulni, így Pápa a magyarországi városok között a 62-67. helyet foglalja el a szászföldi Földvárral, a szlavóniai Dombróval, Rozsnyóval, Somorjával és Tolnával együtt. Ezzel a magyarországi mezővárosok élvonalába tartozott. Ha azonban arra gondolunk, hogy a német lakosságú városokból általában többen tanultak külföldön (pl. az erdélyi szászoknál), Pápa pedig az oklevelekben említett lakosok neve alapján a középkor végén magyar anyanyelvű város, akkor valamivel előbbre sorolandó.¹⁸⁸

Természetesen volt Pápának a plébániához kapcsolódó városi iskolája. Ide - úgy látszik - nemcsak pápaiak jártak. Iskolamestere, Kajári István 1508-ban arról írt, hogy a pestis miatt tanítványai szerteszéledtek.¹⁸⁹ Ez a Kajári István talán azonos azzal a hasonló nevű bécsi egyetemre járóval, aki 1505-ben már babérkoszorúsként - a legelső egyetemi fokozat - iratkozott be 1505-ben a bécsi egyetem ún. magyar nemzetébe.¹⁹⁰

Jelentős lehetett a tanult pápai polgárfiak száma, ugyanis szép számmal találunk pápai származású papokat az egyházi középrétegben. A legjobban vagyunk informálva négy dunántúli káptalan tagságáról 1458-1526 között. A győri káptalanban 183 kanonok közül hatan származtak Pápáról (győriek csak négyen voltak). A budai káptalanban ketten, a fehérváriban egy jött Pápáról. A pozsonyi káptalanban egy sem. Ennek ellenére a négy káptalanban Pápáról került ki a legtöbb kanonok.¹⁹¹ Ne gondoljuk azonban, hogy csak a viszonylag közeli káptalanokba kerültek pápai származású kanonokok. 1447-ben Pápai Balázs, a szabad művészetek mestere (azaz elvégezte az egyetemen a mai bölcsészkar ősén a tanulmányait) bácsi kanonok az ottani olvasókanonokságot kérvényezi a pápától.¹⁹² Ilyen pápai származású kanonokokkal esetleg rokonságuk is vele ment. 1512-ben Óbudán a prépostsági épületben (a budai káptalan Óbudán működött) betegen feküdt és végrendelkezni kívánt Pápai Gergely deák. (A deákok, latinul litteratusok, hazai iskolában tanultak és általában szokásjogi ismereteket is szereztek.) A végrendelet felvételére a káptalan Mácsai Bálint és Pápai Benedek kanonokokat küldte ki. Gergely deák mindazt, amit Szabó Barnabás hagyott rá végrendeletileg, atyafiságos szeretetből Pápai Ferenc óbudai kanonokra hagyta.¹⁹³ Mivel Gergely deák a prépostság házában lakott, nyilván az akkori prépost, Paksi Balázs szolgálatában állott. Vagy ő szerezte rokonának, Pápai Ferencnek a kanonoki stallumot, vagy fordítva, a kanonok ajánlotta be a prépostnak. Volt azonban más pápai eredetű kanonok is a káptalanban, aki ugyan nem volt rokon, de nyilván nem véletlenül vett részt a végrendelet írásba foglalásánál.

Ezek a kanonoki adatok, amelyeket még pápai származású szerzetesek stb.¹⁹⁴ említésével bővíthetnénk is, Pápa jelentőségét, városias fejlődését mutatják, ugyanis az egyházi középrétegben a városi és mezővárosi polgárság volt a legnagyobb arányban képviselve.¹⁹⁵

A történetírás arra is felfigyelt, hogy a koldulórendi kolostorok is elsősorban városokban vagy mezővárosokban létesültek, így a városiasodás bizonyítékai. Ugyanezt mondhatjuk az ispotályokról is, amelyek ekkor nem annyira kórházak, mint inkább szegényházak, menhelyek voltak.¹⁹⁶ Pápa ferences kolostoráról már volt szó. Viszonylag későn alakult, de nem volt jelentéktelen intézmény. A pápai ferencesekhez egy különös mozgalom kapcsolódott. 1512 táján azokban a városokban, ahol obszerváns ferences kolostorok álltak, gombamódra elszaporodtak az „önostorozók társaságai”, amelyek a jelek szerint a ferences harmadrendhez kapcsolódtak, és eleinte bizonyára rendi irányítás alatt működtek. Ebből a városi vezetőséggel és a papokkal viszályok keletkeztek, különösen Nagybányán, ahol fel is kellett oszlatni a társulatot. A ferences rendi krónika az 1512 táján elszaporodó önostorzókról megemlíti, hogy korábban ilyen „önostorozó társaság” csak Pápa mezővárosban működött.¹⁹⁷ Úgy látszik, hogy Pápa volt ennek a vallásos mozgalomnak a kiindulópontja, ami arra utal, hogy a pápai polgárok fogékonyak voltak eziránt, ami megint a polgáriasodásra utal. Sajnos az ispotályra csak Mohács utáni adatunk van, de kétségtelen, hogy már a középkor végén fennállt.¹⁹⁸

Ahhoz, hogy Pápa helyét a magyar városhálózatban meghatározhassuk, mind Pápa, mind a többi magyar város és mezőváros esetében jóval több adatra volna szükség, mint amennyi rendelkezésünkre áll. Úgy nem ismerjük a népesség számát sem. Igaz, Pápa esetében annyiban vagyunk kedvezőbb helyzetben más országrészekhez képest, hogy fennmaradt Veszprém megye 1488. évi adólajstroma, és ebből, ha más nem is, a porták, magyarul kapuk száma megismerhető. A királyi adó alapja ugyanis a kapu volt. Ez - bár a korábbi szakirodalom azt vallotta - nem volt azonos a jobbágy földesúri adóegységével, a telekkel, amelyhez külsőségek csatlakoztak, azok felosztása esetén akár negyedtelkes is lehetett a jobbágy. Amennyiben külön kapuja volt a jobbágy háztelkének, fizetnie kellett a királyi adót, függetlenül attól, hogy egésztelken vagy töredéktelken gazdálkodott. Persze az adófizető már akkor is igyekezett kijátszani az adószedő hatóságot, tehát módja volt pl. összeköltözni vagy közös kaput használni, és akkor már csak egy kapu után kellett fizetni, függetlenül attól, mennyien laktak a háztelken.¹⁹⁹

Pápának volt 1488-ban messze a legtöbb portája Veszprém megyében: 236. Ţt követte (Somló)Vásárhely 104 portával. A Pápába később beolvadt települések közül - nem számítva Borsosgyőrt, Kéttornyúlakot és a távolabbiakat - Zsemléren volt 26, Igaron 15, Böröllőn 12, Hántán 8, Léhérten 7, Sávolyon 5, Hódoskán 3, így a pápai agglomeráció 312 portából állt.²⁰⁰ Nagyon nehéz ebből a népességre következtetni. A leggyakrabban szokásos ötös szorzószám esetében - azaz háztartásonként öt fő - Pápán 1180, a vele majdnem összeépült hét faluban 380 ember lakott volna, együtt tehát 1560 fő. Az adókijátszásra való tekintettel, valamint Pápa esetében az iparoslegényekre, a házakban a háztulajdonoson kívül lakókra, a ferencesekre és a papokra, végül a vár és az uradalmi tisztikarra tekintettel az 1180-as létszám elfogadhatatlanul alacsony. Ennyi azonban biztosan lakott Pápán. Meg kell jegyezni, hogy ez csak mai fogalmaink szerint alacsony szám, a középkorban már jelentős városi népességet jelentett. Úgy azon 40 mezőváros közül, amelyek lakosságszámát 1440-1490 között fel tudjuk becsülni, csak Nagyszőllősnek volt a pápai minimálisnál több lakója, az 1490-1526 között rekonstruálható, népességszám-adatokkal rendelkező 51 mezőváros közül négynek: Szatmár-németinek (egyesítve Szatmár és Németi adatait), Csepregnek, Gyulának és Göncnek. Olyan jelentős helyeknek, mint Eszék, Kisvárda, Siklós vagy Cegléd jóval kevesebb lakója volt.²⁰¹

A népességszám-adatok túl hiányosak, így teljes országos vagy akár regionális rangsort ennek alapján nem készíthetünk. Ezért kíséreltem meg egy centralitási mutatórendszert kidolgozni olyan adatok alapján, amelyek - ha nem is hiánytalanul - megállapíthatók. Ide tartoznak többek között a jogi helyzet, a közigazgatási, egyházi vagy birtokközpont jelleg, piacok, sokadalmak, céhek, közlekedési csomópont mértéke, egyetemre járás, koldulórendi és más kolostorok, ispotályok stb. Ennek alapján vizsgáltam négy középkori megye: Somogy, Vas, Veszprém és Zala központi funkciót ellátó helységeit. Ezen - a középkori Magyarország legsűrűbben lakott területei közé tartozó - vidéken 142 központi funkciót ellátó települést találtam. A legmagasabb centralitási pontot elért 11 település rangsora a következő. 27 pont: Veszprém, 24: Vasvár, 22: Szombathely, 20: Kapornak és Pápa, 18: Kőszeg, 17: Segesd, 16: Körmend, Nagykanizsa, Somlóvásárhely és Tapolca.²⁰² Ezek szerint Pápa a Délnyugat-Dunántúl öt legjelentősebb mezővárosa közé tartozott. Mivel bizonyára több sokadalma volt egynél, csak nem maradt rájuk adat, a valóságban Vasvár és Szombathely tájára helyezhető, és mivel Veszprém előkelő helye a püspöki székhely jelleg következménye, lényegében a régió élvonalába tartozott.

Pápa kiemelkedő fontosságának okát a már említett egyetemre járók helységenkénti számának térképre helyezése magyarázza meg. Mint ismeretes a történeti szakirodalomból: a középkori városok körül egy háromszoros piaci gyűrű terült el, ahol a szűkebb piackörzeten a város teljesen uralkodott. Ennek alapja a vásártartási jogban megszabott két mérföld, azaz kb. 16-17 km sugarú kör volt. Ennél távolabbi körzet sugara nyolc mérföld, végül a harmadiké ez utóbbi két-háromszorosa. Ha egy városból a középkor végén külföldre beirakozottak száma alapján rajzolunk a város körül egy, kettő, esetleg három kört, furcsa képet kapunk. Az ország közepén Buda és Székesfehérvár, azután a nyugati határon Sopron, Pozsony és Nagyszombat, tovább északkeletre a bányavárosok, majd Kassa, Lőcse és Bártfa körül sűrűsödnek a körök. Erdélyt leszámítva délkeletre három város körül találunk három párhuzamos kört: Nagyvárad, Szeged és Pécs. A harmadik, legtágabb piackörzet az ország egész területét behálózza, de a fentebb leírt hét sűrűsbödő körökkel rendelkező városterület között vannak kívüleső régiók, ahol jelentősebb mezővárosok látják el egyrészt a városrégiók közti közvetítés, másrészt a terület ellátásának feladatát. A Buda-Székesfehérvár régió között egyrészt, a Sopron-Pozsony-Nagyszombat régió között másrészt ezt a feladatot Győr és Pápa látta el.²⁰³

A városkörnyéki falvak a késő középkorban. A Pápai család.

Mielőtt a Pápa környéki települések késő középkori történetét ismertetném, vissza kell térni az egyházi szervezet kérdésére. Fentebb láttuk, hogy a győri megyéspüspök joghatósága alól kivett korai és mindvégig létező Szent István első vértanú plébánián kívül kellett egy eredetileg főesperesi templomnak is léteznie a győri egyházmegyében. Nem tudjuk azonban, hogy ez a későbbi Pápa város területére esett vagy valamelyik eredetileg a pápai régióhoz tartozó, később önállósult faluba. A középkor végén már léteznie kellett továbbá a fenn említett ispotály templomának is. Sajnos, a plébániatemplom kivételével egyik templom helyét sem ismerjük. Bellérszeg határjárásában fordul elő egy Boldogasszony templom, de helyére nincs adatunk. (Ld. alább.) Elképzelhető patrociniuma (védőszentje) alapján, hogy ez lehetett a főesperesi templom. 1512-ben említik a pápai Szent Mihály arkangyal egyházának takácsi kaszálóját²⁰⁴, ennek sem helyére, sem szerepére (főesperesség?, plébánia?; ispotálytemplom nem lehet, egyetlen ismert magyarországi ispotálytemplom sem volt a középkorban Szent Mihálynak szentelve) semmi elképzelésünk sincs. Végül létezett Zsemléren is egy kőkápolna - azaz nem egyház, mint a Szent Mihály templom -, amelynek nem ismerjük védőszentjét. (Ld. alább.)

Már többször volt arról szó, hogy a Pápa körüli falvakban a magát a 15. században rendszeresen Pápainak nevezni kezdő Zsemléri család volt a birtokos. Pápa közvetlen környékén Bellérszegen, Hodoskán, Lihérten és Zsemléren voltak földesurak, időnként igényt tartottak Agyaglikra, amelyet többször elfoglaltak. Veszprém megyében ezen kívül tudunk birtokaikról Attyán, Boldaházán, Gyimolton, Potonyban. Birtokaik más része Zala megyébe esett: Ederics, Desis, Galsa, Gutorfölde, Hahót, Kisfalud, Mizsér, Mihályfalva, Németfalu, Sárosd, Szentkirálykeszi, Szerdahely, Tomaj, Újfalu. Győr megyében Szerecsenben is birtokoltak.²⁰⁵ 1429-ben a Pilis megyei Szántó és Kürt helységeket szerzik meg.²⁰⁶ Ami viszont különös, hogy Pápai Antal valószínűleg valamikor a 15. század elején Csehi Gerő fia Illéssel közösen megszerezte a stájerországi Thalberg várát. Csehi Illés és testvére, László aztán Pápai thalbergi alvárnagyától, Némai Pétertől pénzt csikart ki, végül felbérelt emberekkel Pápai Antalt zsemléri házában éjszaka meggyilkoltatták és kirabolták.²⁰⁷ Fogalmunk sincs, hogy hogyan szerezhetett Pápai egy osztrák várat.

A Pápa melletti, félig-meddig hozzá tartozó települések között a legfontosabb Bellérszeg lenne, amelynek helyét sajnos nem lehet pontosan meghatározni. A neve sokatmondó. A bellér vagy mai formájában böllér bajor eredetű szó, amely már 1405 körülről húsfeldolgozó értelemben adatolt.²⁰⁸ A „-szeg” utótag pedig -sarok, szöglet, zug jelentésű.²⁰⁹ Jelentheti tehát mind egy település szögletét, mind pedig pl. egy folyónak, ebben az esetben a Tapolcának egy kanyarulatába eső területet. Sajnos, mindkét eset lehetséges, így helymeghatározásra nem használható fel. Az viszont biztos, hogy az okleveles forrásokban ki nem mutatható iparágra, a húsfeldolgozásra a település neve bizonyíték. (Emiatt sem zárható ki Pápa szerepe a középkori marhakereskedelemben.) Először 1405-ben - Bellérszeg neve említése nélkül - fordul elő. Bodorfalvi László és Mizséri Miklós pápai (!) birtokuk 2/3-ad részét 600 aranyforintért eladják Bodorfalvi vejének, Zsemléri Antalnak (=akit később a thalbergi vár miatt Pápai Antal néven meggyilkolnak). A maradék egyharmadot, amelyet északról a Boldogasszony templom határol és egy tapolcai malmot Antal feleségének, Erzsébetnek (Bodorfalvi leányának) hagyják.²¹⁰

E pápai birtokrész és Bellérszeg azonosságát igazolja egy 1428-as adat. Zsemléri Nagy Antal fiai, akik közül Györgynek az anyja Erzsébet, Mizséri László leánya volt (a család tehát vegyesen használta a Mizséri és a Bodorfalvi nevet), Pálnak az anyja pedig Firedi Vasoth Dorottya, megosztoznak. A Felsőpápának másként Bellérszegnek nevezett birtok északi harmada a Boldogasszony templom előtt, valamint a tapolcai Bégmalom része anyai jogon Györgyöt illeti. A maradék kétharmad részen, amely atyai jogon mindkettőjüket illeti, egyenlő módon osztoznak, úgyhogy mindkettőjükre 15-15 jobbágytelek jut a malomrészen kívül. Pál lemond továbbá a testvére által Zsemléren épített posztókalló malomhoz való jogáról.²¹¹

Ezek szerint Bellérszeg Pápa része, de független a várostól. Nagy település, hiszen 45 jobbágytelek áll rajta. 1441-ben Pápai Antal fia György meghatároltatja Pápa birtokot (azaz falut). A határjárásnál jelen van László fia András, Pápa birtok bírája is, azaz független a várostól. A határ keleten, a Tapolca mellől, egy Cser nevű pataknál indul nyugat felé az Újfalunak nevezett kertek mellett a Pápa birtokról Lakra vezető közútig, majd ezen a rövid távon haladván délre fordul, majd kelet felé visszafordulván átmegy a Tapolcán, és a Cser pataknál, a kiindulóponttal szemben végződik.²¹² Sajnos helyhezkötése szinte lehetetlen. A következő adat csak egy igen rövid, feltehetően hibás magyar kivonatban maradt ránk: Pápai Antal özvegye lemond György javára 1464-ben minden jogáról Bellérszeg, másként Felső és Alsó Pápa, valamint Zsemlér és Hodoska birtokokban.²¹³ Elképzelhető, hogy az eredetiben Alsó Pápa Zsemlér megfelelője volt, ez esetben jobban magyarázható az adat, így azonban nehezen.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 1432-ben a Garaiak - miként említettem - a pápai házat és a bellérszegi részt nem osztják el.²¹⁴ Bár a szöveg azt megengedné, valószínűtlen, hogy a bellérszegi Garai -rész maga Pápa városa, így ebből csak annyi biztos, hogy Bellérszegen Pápa város földesura is birtokolt. Egyaránt lehetett Bellérszeg Pápa része, különálló külvárosa és önálló falu. A középkorban többé nem fordul elő, de a XVI. században az adójegyzékek említik, saját bírája van, és Pápához tartozik.²¹⁵

Zsemlér talán azonos Alsó Pápával, ide szerzett Pápai György várépítési engedélyt. 1470-ben Pápa, másként Zsemlér birtoknak nevezik. 1425-ben ezt is felosztják a Zsemléri testvérek. Eszerint egy észak-déli irányú, egy utcás település. Két földesúri kúriája van, egy régi és egy új. A keleti soron a régi kúriától a kőkápolnáig kilenc jobbágytelek, valamint a nyugati soron a kápolnánál három telek Pápai Györgyé, míg a nyugati soron 12 telek Pápai Pálé. Azaz: 24 telek van a faluban.²¹⁶ Nem zárható ki a fenti feltevés, hogy a Szent Anna kápolna helyén állt volna a zsemléri kápolna, és ebben az esetben a tőle délre vezető út lenne Zsemlér. 1434-ben a két Pápai testvér parancsára familiárisaik (birtokigazgatási tisztviselőik): Dereskei János, Pápai Kozma fia János, Pápai Lőrinc, Csigei István és Salamoni Kis Lukács 27 névvel felsorolt zsemléri jobbággyal a bakonybéli apát Agyaglik birtokára tört, itt többek közt elhajtották a marhákat. A jobbágyok között két kovács és egy kovács fia, valamint egy-egy szabó és csapó is szerepelt.²¹⁷ Zsemléren tehát iparosok is éltek, a jelek szerint Pápa város más földesúr kezében levő külvárosa lehetett. 1436-ban Pápai Györgyöt a Hany János elleni perében 99 márka (396 forint) bírságra ítélik, és ezért lefoglalják hat Zala és Veszprém megyei birtokán összesen 58,5 jobbágytelkét. Pápa, másként Zsemlér birtokán 14 lakott jobbágytelket, saját kúriáját, 200 hold szántóföldet szokásos mértékben, egy fél malmot és tíz kaszásnyi rétet írtak ekkor össze.²¹⁸

A Pápai, másként Zsemléri család fiúágon a forrásokban több, mint ötven évig szereplő Pápai Györgyben az 1470-80-as években halt ki. György fia Balázs, aki az 1460-as években még szerepel,²¹⁹ úgy látszik, apja előtt halt meg. A birtokok leányágra kerültek. A Pápai leányok férjei, akik tekintélyes, a környékbeli megyék nemesi családjaiból származtak általában, egymás között is viszálykodtak.²²⁰ 1488-ban a Pápa körüli volt Pápai birtokok három birtokos között oszlottak meg: Laki Kacor Péter, Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári prépost és Kinizsi Pál. Kacor Péter Pápai Orsolya férje volt, Pápai Katalin viszont a prépost testvéréhez ment hozzá, nyilván ő játszotta át bátyjának a birtokrészt; azt, hogy Kinizsi hogyan jutott örökrészhez, nem tudjuk.²²¹

Agyaglikon a bakonybéli apát malmain kívül a Pápaiak és örököseik, majd Kinizsi örökösei birtokoltak és viszálykodtak.²²²

Hodoska - a Pápai örökségből - 1488-ban Kinizsié, de 1508-ban Essegvári Ferenc hódoskai malma határos a bakonybéli apát agyagliki malmával.²²³ Mivel Essegvári Kinizsi szolgálatában állt,²²⁴ nyilván tőle kapta. A Pápai-örökséghez tartozó Lihérten Kinizsi 1484-ben egy nemesi kúriát familiárisának, Szirmai Nagy István nak adott.²²⁵ 1495-ben II. Ulászló király az egykori Kinizsi-birtokokat a volt országbíró özvegyének, Benignának és második férjének, Kamicsáci Mislenovith Márknak adta: itt szerepel Lihért birtok, valamint Agyaglik puszta egy tapolcai malommal.²²⁶

A többi, Pápa környéki falu közül Igar a pápai (azaz Garai-Szapolyai) uradalomhoz, Hánta pedig a hasonló nevű prépostsághoz tartozott.²²⁷ Böröllőn kizárólag kisnemesek, egytelkes parasztnemesek laktak. 1476-ban Vecsei János és felesége, Anasztázia be akarták magukat iktattatni egy böröllei nemesi telek birtokába, valamint egy Pápa város határában fekvő malom felének negyedrészébe (!). A malom a porvai pálosok és Csondor malma között fekszik. A Böröllei család különböző tagjaival folyó viszály után Vecsei végül hozzájutott tulajdonához.²²⁸ A malom 1509-ben a porvai pálosok és a pápai plébánia malma között feküdt. Ekkor Böröllei Marcel János és Ferenc adják el malomrészüket a pálosoknak.²²⁹

Volt továbbá Pápán a késő középkorban egy Parlagszeg, ill. Parlagszegfölde nevű puszta egy hozzá tartozó tapolcai malommal. A Báróchegy közelében állt.²³⁰ Úgy látszik, hogy a Jári Báróc család birtoka volt. 1451-ben Jári Báróc Balázs fia, Szólát Ambrus a malomrészét zálogba adta Pápai Györgynek.²³¹ 1465-ben Dégi László tett panaszt, hogy felsorolt birtokait, köztük Sávolyt és Parragszegföldét a Csabiak és Sitkei János elfoglalták.²³² Parlagszeg puszta és malom, valamint Győr megyei birtokok ügyében 1492-ben a Dégi, Sitkei, Csabi, Jári Báróc, Varsányi Józsa, Felpéci Sáfár, Jári Szólát, Sávolyi Papizar családok tagjai, szemmel láthatóan rokonok, pereskedtek egymással. Már ez is mutatja, hogy Sávollyal is kapcsolatuk volt. Sávolyon 1488-ban Varsányi Józsa volt a birtokos, ezen kívül volt egy egytelkes parasztnemes is faluban.²³³ Korábban itt is a Dégiek voltak földesurak.²³⁴

Pápa középkori történetének az volt a hátránya, hogy az eredeti nagy kiterjedésű királyi uradalmi központ egyes részeit királyaink a 13-14. században szétadományozták. Valószínűleg sikerült az itteni udvarnokok elöljárói közül néhánynak a nemességbe jutni, ezekből alakultak a kisnemesi települések. Bár egy itteni kisnemesi családnak, a Zsemléri, később Pápai családnak végül sikerült Pápa központtal egy középnemesi birtoktömböt felállítani, családját pedig az ún. előkelők, az egregius, vitézlő címet viselő famíliák közé bejuttatni, mivel maga Pápa egy nagybirtok központja lett, sok lehetősége nem maradt. Ez a széttagolt birtokviszony Pápa közvetlen környékén gátolta a városias fejlődést is. A malmok jó része nem tartozott a pápai vár tartományához, a Pápai család birtokain kézművesek is dolgoztak, akik a városiaknak konkurrenciát jelentettek. Pápa városa ennek ellenére az ország legjelentősebb mezővárosai közé küzdötte fel magát, ami földrajzi helyzetének is következménye volt.

A középkorban általában a város pecsétképét tekintették címernek. A legjobb tudomásom szerint nem maradt fenn a középkorból olyan oklevél, amelyet Pápa pecsétjével erősítettek meg. Úgy az első ábrázolás egy 1589-es levélen maradt, amelyet Somfai Balázs közölt. Úgy tűnik, hogy ez is Szent István első vértanút, a város plébániatemploma védőszentjét ábrázolja, azonban a későbbi címertől eltérően nem térdelő formában. Ez különben természetes is, nálunk épp úgy, mint külföldön az egyik legelterjedtebb városi címertípus a védőszent ábrázolása volt. Az kevésbé lényeges, hogy a védőszent térdel, ül vagy áll, csak felismerhető legyen. Szent István protomártírt a diákónus liturgikus ruhájában, pálmaágakkal és könyvvel szokták ábrázolni. A könyv nélkül valóban ez van Pápa mai címerén is.²³⁵