Bánkúti Imre
Pápa története a török uralom végétől a szatmári békéig (1683-1711)
Az első békeévek: remények és kétségek (1683-1703)
A törökök 1683-ban, Bécs alatti vereségük után kivonultak Pápáról. A vár magyar őrsége nyilván részt vett a következő évek harcaiban, de a háború egyre távolabb került lakóhelyüktől, majd az 1699-ben megkötött karlócai béke véget vetett a török másfél százados uralmának. Európa és Magyarország ünnepelte a nagy fordulatot, amely az országot egészében visszakapcsolta Európához, s megszüntette a 150 éves háborús állapotot, de voltak, akik némi, nem is alaptalan aggodalommal fogadták a nagy fordulatot. Talán érezték, hogy a történelem törvényszerűsége: nagy, egész országot vagy társadalmat érintő változáskor mindig vannak csoportok és rétegek, amelyek hátrányosabb helyzetbe kerülnek, veszítenek előbbi pozícióikból. És Pápa lakosságának zömét ezek tették ki: a végvári katonaság és a kálvinisták. A háború alatt helyzetük változatlan maradt, de a békekötés után csakhamar figyelmeztető, sőt kétséget nem hagyó jelek mutatkoztak mind a katonáskodók, mind a kálvinisták részére.
Egy 1696. évi szerződés a földesúr és Pápa közt még egyértelműen megkülönböztette a várban és külső várban (külvárosban) élő 188 főnyi kiváltságos, szabad vitézi rendet (-praesidiáriusok) és a 193 főből álló polgárságot (-civil status). Természetesen családfőkről van szó, de összlétszámuk alapján a város lakosságát nemigen tehetjük 2000 főnél többre1
1701-ben viszont a palatinális porták (nádori adóporták) megállapításakor a megszüntetett véghelyek lakosait is összeírták. Ez a lakosság lélekszámának lassú emelkedését mutatja, mert Pápán 450, Veszprémben 500, Vázsonyban 200, Palotán 150 személy adóköteles javait vették számba. Csakhogy itt a vitézlő rend különállása már megszűnt, kiváltságos helyzetét elvesztette, megindult a polgári társadalomba való - fájdalmas, de szükségszerű - integrálódása.2 Utalni szeretnék arra, hogy történetírásunk a végvárak felszámolását általában kizárólag a bécsi udvar magyarellenességének tulajdonítja, nem véve figyelembe azokat az objektív okokat, amelyek ezt nélkülözhetetlenné tették: a végvári vonal a török kiűzése után nyilvánvalóan értelmetlenné vált az ország közepén, várai elavultak, az itt szolgáló katonaság pedig sem szervezetileg, sem kiképzésében nem felelt meg a forradalmi változáson átment modern hadseregszervezési és hadászati elveknek. (Egyébként ez a probléma a Rákóczi-szabadságharc hadseregében is élesen jelentkezett.)
1701-ben megindult a volt, feleslegessé vált végvárak lerombolása is. Egyedül Pápa várának fenntartása érdekében ült össze 1702. március 20-án Veszprém megye közgyűlése, és így rá nem került sor.3 Azután pedig jött a kuruc felkelés, ami másfél évtizedre elodázta az akciót, Pápa vára pedig még tovább, a 18. század első harmadában is fennmaradt. Egyébként nem egyszerű várról volt szó, amit jól bizonyít az alább közölt, 1694. évi összeírás.
A kedvező jelek közé tartozott, hogy I. Lipót 1703-ban kiváltságlevélben ismerte el a város összeírt jogait, megerősítve a II. Ferdinánd, II. Mátyás, Rudolf stb. uralkodók régi okleveleiben foglalt kiváltságokat.4
Pápa város levéltára sajnos teljesen megsemmisült, így társadalmáról, gazdasági életéről csak más forrásokban fennmaradt töredékes adatokból tudunk valamelyes képet rajzolni. Bizonyos, hogy a város életét (és nagyrészt Veszprém megyéét is) azok a birtokos nemes családok tartották kézben, melyeknek tagjai egyúttal a végvárak őrségében tisztként szolgáltak (Sándor, Tallián, Bezerédi, Bottka, Chernel, Horváth stb.)
E réteg életére és magatartására tipikusnak tekinthető a ságfai Sándor-család története, akár birtokszerzésüket, akár a megkísérelt áttérést a katonáskodó életformáról a polgári életre, akár a visszatérést a hagyományokhoz a kuruc felkelés alkalmával nézzük is.5
Ţsük, György 1622-ben szerzett címeres nemeslevelet, s Pápán, a vármegyeház szomszédságában kőháza volt. A következő két generáció jelentősen növelte a család vagyonát. A századfordulón élt három férfitestvér jelentős szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban: István pápai vicekapitány (felesége Festetich Krisztina), Ferenc (felesége Horváth Erzse), nővérük, Judit Chernel Jánosné. Unokatestvérük, Mária Tallián Sándor felesége volt.
Mindennapi életüket ezekben az években elsősorban gazdasági ügyek töltik ki (zálogba adás és kiváltás, eladás, kölcsönfelvétel, jobbágyfelszabadítás stb).6 Nem kis összegekről volt szó. Sándor Zsuzsánna, özvegy iszkázi Horváth Miklós né (úgy látszik, a család bőkezű támogatója) feljegyzése szerint a rokonságnak több ezer forintot kölcsönzött, Sándor Istvánnak pl. pápai Marok nevű malma kiváltására 900, Sándor Lászlónak pápai házvételre 750 forintot.
Hogy mennyire nehéz volt megválni a katonáskodó, zsákmányt remélő életformától, azt Sándor Istvánnak egy, a korban nem kivételes vállalkozása mutatja. Úgy látszik, ő is ki akarta használni a spanyol örökösödési háború konjunktúráját, s beállt a nyugati hadszínterekre toborzott Forgách Simon-féle lovas regimentbe mint kapitány. Ki is ment a birodalomba, de már 1703 tavaszán, egészségi okok miatt leszerelt és hazatért.7
A vár
Nemcsak Pápa városképét, hanem további sorsát is jelentősen befolyásoló objektum volt a múltat idéző vár. Nem tudjuk, hogy miként érte meg a török uralom végét. Az alább közölt 1694. évi leírás alapján állagában még ép, de nagyon szerény berendezéssel ellátott épület áll előttünk, amelyben emberek mintha nem is élnének, a leírás csak a múltról szól, a festmények is inkább ezt sugallják. A szabadságharc alatti gyakori birtokosváltozások nyilván tovább rontották állagát, Esterházy Antal 1707-ben szinte feljajdulva tesz szemrehányást Bottyán Jánosnak, hogy -miért hányatja a várat.8 Heister viszont 1709-ben „erősen muniáltatja”ápát.9 Persze nem tudjuk, hogy a bástyákról vagy a több emeletes várépületről volt-e szó? És azután nyilván a pápai vár sem kerülte el a magyarországi kőépületek sorsát: a környékbeli lakosság a kőanyagot elhordta építkezéseihez. Pápa barokk épületeiben sok olyan követ találtak, amely a vár falaiból származik, hogy azután a 18. század közepén az egész építményt felváltsa a pompás barokk kastély. Úme a vár 1694-es leírása:
„Anno 1694. die 14. mensis Decembris. Conscriptio Arcis Papensis.”10
A fölső contignatioban,11amint az várban bemennek, az kapu fölül jobb kézrül vagyon egy kis keskeny bolt,12 abbul nyílik egy öreg boltos szoba, melyen vagyon az vár felől13 két ablak, az istálók felől is két ablak. Azon házbul14 nyílik egy boltos pitvar, melyen vagyon egy ablak az istálló felí, és egy ajtó az folyossóra, az vár piarca felí. Abul nyílik egy öreg boltos szoba, melyen vagyon három ablak, melynek ketei vagyon az istáló felé, harmadik penig az vár piarca felé; azon házban vagyon egy régi aranyozot rostélyos öreg ágy. Item15 két közönséges faasztal, az falon pedig contrafe,16 egyék némőnemő német úrnak, másik penig szegén megholt Lippai Érsek Ur Eö Nagysága17 ábrázattyát mutató. Azon szobábul nyílik más egy gerendás pitvar, melyen vagyon egy ablak az istáló felí. Item salvis auribus egy secessus,18 az folyossóra pedig egy ajtó. Azon ajtón kimenvén az folyossóra, az lejáró grádics felí vagyon egy ajtó, melyen bémenvén, vagyon egy pitvar, gerendás, abul nyílik egy gerendás polássos19 szoba, melyen vagyon két ablak az folyosó felí, azon szobábul nyílik egy gerendás kamara, melyen vagyon egy ablak az istáló felí és egy secessus. Az főlyeb utolszor említet pitvárbul nyílik más egy hosszas polássos gerendás szoba, melyen vagyon két ablak az malom felí; azon házbul nyílik egy alkalmas öreg gerendás polássos kamara, mely az halastó felí való várszegletin vagyon, azon is vagyon egy ablak, mely az istálók végére szolgál, item egy secessus. Ugyanazon pitvárbul nyílik egy ajtó az öreg palotára, melyen vagyon három puszta ablak az malom felí, az vár piarca felí penig egy; azon palotábul nyílik másik ajtó, éppen az folyosó végére, az hol az gradicson legyárnak, az palotábul nyílik más egy ebédlő kisseb palota.
Kiseb palota, melyen vagyon két jó ablak az malom felí, vagyon az palotában egy öreg régi pohárszék, azon ebédlő palotában vagyon néhai boldog emlíkezető Ezterhás Miklós Palatinus Ur20 álvó21 vászonyra leírva. Item mostani Méltóságos Palatinus Urunk22 előbéni felesígével23 edgyüt. Item mostani Kegyelmes Koronás Királyunk eő fölsígének és néhai felesígének24 contraféi. Item néhai megholt Zrény Miklós Uram Eő Nagysága egy cardinálal edgyüt. Item egy német úrnak és dámájának contraféi. Azon ebédlő palotábul nyílik más egy szoba, melynek gerendái zöld, szárga, kék, vörös festíkkel habossan meg vannak festve, azhon szobán vagyon három ép ablak, egy zöld, fehér, kék festet ágy, vagyon az három ablak fölöt három kép, mindenék fictio coctica.25 Item néhai Eöreg Ezterhas Dániel Uram Eö Nagysága,26 Pongrácz Püspök27 és egy német úrnak contraféi. Azon belöl nyílik egy nyári ház, mely épen az malom elenében való várszegletin vagyon, vagyon rajta három ablak, egyike az malom, másik Borsosgyőr,28 harmadik pedig az város felí szolgál, mely háznak az boltya iratos, ebül nyílik áll szére (így!) egy kis boltocska, melyen vagyon egy dupla ablak Borsosgyőr felí, enek is az boltya iratos, mely boltocskában szegén megholt úr29 fegyvereit szokta vala tartani.
Azon helybűl nyílik egy aufitorium,30 az mely auditoriumhoz szolgál az kápolna, mely auditoriumnak boltozássán vagyon leírva Ádám attyánk paradicsomban ott létele, és onéd kiőzetésse, az falai pedig kűlőm féle Szent László győzedelmes harcainak leírássával megékesítetet; az kápolna előt mindgyárt szegén magyar hazánk királai, fölötte pedig a Boldogságos Szűz leírva; azon belől az öreg palota felí vagyon egy kis kápolnácska, melynek mind a fölső boltozattya, mind pedig az oldalai Boldogságos Szűz és több szenteknek leírássával vagyon megékesítve, ugyan az Boldogságos Szűznek makola nélkül31 való fogantatásának lévén dedicálva. Ugyanazon kápolnában vagyon szép oltárocska aranyozot, minden misemondó eszközökel edgyütt, azon auditoriumban nyílik az vár piarcára egy dupla ablak. Item másik is dupla ablak Borsosgyőr felí. Azon auditoriumbul nyílik más egy boltos ház, melynek az boltozássán az músák vannak leírva, az vár piarca felől lévő két ablak föllöt Méltóságos Ezterhás Familiának genealogiája; az falakon pedig néhai boldogul kimúlt Ezterhás Ferenc Úr Eö Nagysága négy leánynak32 és Méltóságos Groff Ezterhás Antal Uramnak Eö Nagyságának aranyozot rámákban levő képei. Item magának szegín megholt Urnak utolsó asszonyával33 edgyüt való képe; azon házbul nyílik egy ablak ugyan Borsosgyőr felí. Azon házbúl nyílik egy kis boltos szenesház,34 kibül az tárházhoz lejárhatni, azon szenesházbul nyílik egy ház, mely ezelőt Groffné Asszonyom Eö Nagysága35 hálóháza volt, vagyon egy ablak rajta Borsosgyőr felí, vagyon két ablakja az vár piarca felí. Az szenesházbul nyílik egy kis folyossó forma pitvárocska, melyen vagyon két puszta ablak, melyek az vár piarca felí szolgálnak. azon pitvárbul nyílik egy boltos ház, az öregasszon36 szálássa. Item abul nyílik más egy boltos szoba, mely azelőt lányok szálássa volt, melynek az ablaik Borsosgyőr felí szolgálnak; az öregasszony szálássárul szolgál egy ajtó az folyossóra, melyen az grádicson lejárnak, azon folyossórul nyílik egy kis konyha, azon konyhábul pedig egy kis bolt, és (salva venia)37 egy árnékszék. Az grádicson legyővén, az alsó contignatioban vagyon mindgyárt az grádics melet egy boltos szoba, mely most a szabók szálássa, vagyon egy ablak rajta az vár piarca felí. Azon szoba mellet vagyon az tárház, két bolttal áló, melynek egyékében vagyon circiter 100 koplya, két romladozó, istálóba való öreg lámpás, az másikába pedig öt darabul áló almárium. Levén mind a két tárház ajtaja vasbul.
Az tárház mellet vagyon egy öreg bolt pitvár, kinek az ajtaja az vár piarcára nyílik, azon pitvarban vagyon deszkábul csinált kenyértartó rekeszt, azon pitváron belől vagyon egy öreg boltos sütőház, sütéshez tartozandó szüksíges eszközökkel edgyüt, és azon belől más egy lizttartó öreg bolt; az vár piarcának szegletin az vár malma felí nyílik egy ajtó, az szalonatartó boltban, mely boltnak vagyon egy ablakja, ugyan az vár malma felí. Az szalonát tartó boltbul nyílik más egy öreg bolt. Az szalonatartó házbul kigyővén, vagyon egy gradics, melyen fölmenvén, vagyon egy kis pitvároscska, kibül egy szobácska, mely most az kulcsár szálássa, az kulcsár szálássa alat vagyon az pince, az vár piarcára szolgál az ajtaja, melyben belí térne circiter 1200 akó bor; az kútnál levő gradics mellet, mely az fölső contignatiora szolgál, job kézrül az folyossó allat egy hintó, avagy kocsitartó szén,38 bal kézrül pedig egy kis házacska, mely most az csatlósok szálássa, az kútnál az folyossó alat bémenvén, bal kézre vagyon két bolt, melyben ennekelőte eő fölsíge munitioja tartatot, harmadik pedig, mint egy pitvar forma, melyben fát szoktak vágni; azon pitvarbul vagyon egy gradics, melyen az zabbtartó házban mennek, az mely zabtartó ház gerendás. Item ugyanazon pitvarbul nyílik más egy ajtó is, mely szolgál az zabtartó ház alat levő palástos39 kamarába. Item mégis(?) azon pitvárbul job kézre gradicson fölmenvén, és az várnak az tó felí való fölső szegletein elkezdvén, egész végig az kapuig vagyon három darabul álló boltos életes ház. Item életes ház alat vagyon két darabul áló gerendás pince, egyike hoszú, melyben az kertész konyhára való téli kerti vetemént szokot tartani, az másika kisseb, kiben savanyó káposztát, répát szoktak tartani; az folyossó vígében vagyon alat az rabbház, kiben nappal az rabok szoktak lenni. Az belső kapun bémenvén, job kézre vagyon egy kis bolt pitvar, kibül nyílik egy gerendás ház, mely most az drabantok háza, ugyan az kapuközben vagyon egy kis gerendás kamara, melyben ássót, kapát, és egyéb váreszközöket szoktak tartani. Az kapu fölöt levő középső contignatioban vagyon egy kis palástos ház, kiben az porkoláb lakik, és az mellet föl szérűl egy öregeb palástos ház, mely most az Uraimék40 szálássa, az kapu fölöt való contignatioban vagyon két szoba egymás mellet, mind az kető palástos.
Az kapu félen áll szerűl vagyon egy torony, az hol dobolni szoktak, azon torony alat vagyon az contignatioban két gerendás alkalmatosság, az belső váron kívül áll szerűl vagyon egy öreg istáló gerendás, melynek az palástya meg vagyon föstve, circiter 25 lóra való, ugyanazon istálóbul nyílik egy gerendás ház, mely az lovászok háza volt régenten. Item abul nyílik egy lópatkoló pitvar, az megírt istáló melet contigná nagy hosszú lójártató és tanító hely sindel alat, azon lótanító helybül nyílik egy szenes ház, melybűl szegín megholt Ur zárjáro(?) lövődözött. Item az várnak szegletén az nyári ház alat vagyon egy bolt, melyben szekeres lovakra való eszközöket tartottak.
Az vár külső kapuja fölöt vagyon szép mulató nyári ház, melynek palásta meg vagyon írva, az falai pedig vászonyal írot kárpitokkal fölékesítve, vagyon három ajtó és öt jó dupla öreg ablak rajta. Az kapu fölöt való nyári ház alat vagyon egy palástos kamara, melyben azelőt puskaport tartotak, azon kapun pedig bégyővén, job kézre vagyon egy szén, két nyíló kapu rajta, melyekben szekereket tartanak, az szén mellet pedig hozzátázó(?) az halastó parton vagyon egy öreg istáló, circiter 32 lóra való, mindvígég boltos. Az belső várban az mint főmennek elenében áltol egyenessen balkézre az alsó contignatioban vagyon egy öreg tömlöc, rabokat tartó eszközökel, úgymint bilincsekel, kalodákal, vassokal és lakatokal együt. Az tömlöc fölöt vagyon egy öreg konyha, és amint az konyhára bémennek, az gradics alat vagyon egy kis boltocska, kiben a szakács lakik.
Ezen Pápai Vár vagyon négy szegletre építve, melynek az napkeletrül való része csak egy cortinábul41 áll, az napnyugoti, déli és északi részei pedig az fölül megírt házokbul és épületekbül áll. Az várnak három része földbástyábul vagyon kerítve, az negyedik részit, úgymint az halastó felől valót keríti ugyan az halastó, és az halastó partyán épétetet istálók falai.
Az város tizes nevő kapuja előt vagyon az uraságnak egy malma, melyen tíz kerék vagyon, melynek nyolca gabonát őröl, ketei pedig kássatörő. ugyanazon malomnál vagyon deszkamecő fűrísz is.
Az említet malom á prima Decembris Anni 1693 usque ad primam decembris Anni,42 azmint az rovácsok bizonítoták, talált praecise43 az uraság részire 800 köböl gabonát. Az kássatörő malom pedig talál esztendeig circiter 50 köböl kássát.
Vagyon az uraságnak három korcsmaháza, melynek egyike az említet tízes malom elleniben, az másik az város piarcán, az harmadik pedig az városnak alsó végén. Ezen megírt három korcsmaházban, Pápa városában hét vásár szolgáltatván, mindenik vásárnak alkalmatosságával két hétig korcsmároltat az uraság, mely tészen mindenstül 14 hetet, azon 14 hét alat senkinek másnak, akár városi, akár nemesember legyen, korcsmároltatni nem szabad, hanem egyedül csak az uraságnak, mely három korcsmán, azon 14 hét alat elkél az urságnak akó bora.44
Az említet tízes malom előt levő korcsmaház mellet vagyon csak közel nagy hoszú veteményes kert, és abban kertíszház.
Az összeírás alapján egy katonai funkcióját nagyrészt elvesztett vár áll előttünk, amely inkább uradalmi központ, semmint ostromot kiállni képes erősség. Nem is játszott komoly szerepet a szabadságharcban, s a kuruc hadvezetés is inkább kényelmes szálláshelynek tekintette, mint várnak.45
Pápa a kuruc függetlenségi háborúban: két hadsereg közt
(1704-1710)
A Dunántúl csak jó félévvel a felkelés kitörése után csatlakozott Rákóczihoz, s ebben éppen a pápai katonáskodók tisztjeinek volt kezdeményező szerepe. A felkelők ekkor már Pozsony alatt álltak, s vezetőik izgatottan várták a híreket a francia-bajor hadakról, amelyek a Duna völgyében Bécs felé nyomultak előre. Stratégiailag tehát helyes volt elképzelésük, hogy a Dunántúlt is birtokba kell venni s onnan Bécs felé támadni. Károlyi Sándor, aki 1704 elején a Duna bal partján állomásozott, Önéletírásában így mondja el az eseményt: -Vízkereszt napja tájban méltóságos generális Bercsényi uram jövén Sente várábul hozzám Somorjában, hát szintén akkor érkeznek Dunántúl való böcsületes katona rendek is mintegy 60 lóval, Bezerédi János, Sándor László principálisokkal etc. Kik az méltóságos úrnak az egész földnek hajlandóságát declarálván, homagiumokat (hűséges-küjüket) letették és protectiókot vettek. Erre Károlyi is megindult, s január 11-én este már Pápán volt.46
Pápa elfoglalásával a kurucok stratégiailag fontos ponthoz jutottak: a város központi fekvésénél fogva alkalmas volt úgyszólván az egész Dunántúl szemmel tartására, alkalmas volt nagyobb számú had összevonására. Vára nem is annyira erősség, mint inkább a kuruc hadsereg parancsnokainak és főtisztjeinek kedvelt tartózkodási helye, már amikor kezükben volt (Károlyi Sándor, Forgách Simon, Bottyán János, Andrássy István, gróf Eszterházy Antal, valamint az ezereskapitányok).
Ezzel kezdetét vette Pápa történetének időben talán rövid, de megpróbáltatásokban, szenvedésekben, pusztulásban bővelkedő szakasza: a háború hat esztendeje alatt a vár és város nyolcszor cserélt gazdát: 1704-ben háromszor, 1705-ben kétszer, 1707-ben, 1708-ban, majd 1709-ben végleg a császári csapatok kezére kerül. Természetesen minden hatalomváltás megannyi súlyos csapás és megpróbáltatás a lakosságnak.
Ennek a hullámzásnak két alapvető oka volt a Dunántúlon: egyrészt a felkelő csapatok fegyelmezetlensége, zsákmányéhsége; másrészt a hadtápszervezet úgyszólván teljes hiánya. A Dunántúlon nem sikerült megszervezni a hadbiztosi apparátust, a gyakori katonai vereségek a megkezdett munkát többször megsemmisítették.
A pápai katonasághoz fűződik a szabadságharc dunántúli történetének súlyos következményekkel járó eseménye, Pécs feldúlása.
Sándor László Pápáról már január 26-a előtt Veszprémbe ment, csatlakozott hozzá Zana György az ottani katonasággal. Az útközben lavinaszerűen szaporodó sereg (állítólag 8000 fő) előbb a bajai és a veresmarti sáncot vette meg, s hatalmas zsákmányra tett szert (kősó, puskapor, fegyverek). Majd Pécs alá mentek. Sándor László, aki az egész had parancsnoka volt, a város bántatlan hagyásáért - a város vegyes nemzetiségű volt, magyarok, rácok és németek lakták - elfogadhatatlan és irreális követeléseket támasztott. Többek közt 50.000 rénes forintot, 2.000 pár pisztolyt, 2.000 köpenyt és csizmát, bocskort, egyéb ajándékokat kívánt - 2 óra alatt. Közben a városból állítólag kilőttek (Thaly szerint a rácok), mire a kuruc csapatok barbár módon megrohanták, elfoglalták, fölgyújtották és irgalamatlanul kifosztották Pécset, miközben több száz lakost megöltek (1704. február 1.). A főok nyilván a kuruc csapatok prédavágya volt, s mivel az eset megszakította Károlyi nem reménytelen egyezkedését a rácokkal, következményét az egész Dunántúl megérezte. A rácok ettől fogva rettegésben tartották a lakosságot, részben önálló akciókat vezetve, részben a reguláris császári csapatok mellett működve.
Mivel az akció parancsa nélkül történt, és hátráltatta a Bécs elleni felvonulást, Károlyi vizsgálatot indított Sándor László ellen, Bercsényi is elrendelte az ügy felderítését. Felelősségre vonás azonban nem történt, bár Sándor Lászlót súlyosan el lehetett volna marasztalni az esetért, amely komoly károkat okozott a szabadságharc ügyének.47
A másik súlyos gond az ellátás szervezetlensége, ill. hiánya. A kuruc hadsereg magáról a hadszíntérről élelmezte és látta el magát. Ez ebben a korban, főleg a 17. században Európa-szerte ismert volt. A hadellátásnak ezt a formáját, bármilyen következményekkel járt is a lakosságra, a szükség indokolta. A Dunántúlon a kuruc hatalom nem tudott megszilárdulni s megfelelő ellátószervezetet létrehozni. Távol a fejedelmi hatalomtól, pénz nélkül, az ellenség szüntelen támadása közben erre nem kerülhetett sor.
De nehéz, majdnem lehetetlen határvonalat húzni a hadellátást biztosító erőszak és az egyéni haszonszerzésre irányuló zsákmányolás között. Mert a fiskális birtokok, falvak, városok, parasztok, kereskedők felprédálása, kifosztása, marhák elhajtása, bor elvitele, készpénz és egyéb értékek kicsikarása, amit a források tanúsága szerint a tábornoktól kezdve a közkatonáig szinte mindenki gyakorolt a hadseregben, orvosolhatatlan kórként telepedett rá az egész kuruc hadseregre, minden negatív katonai, morális és politikai következményével.48
Károlyi tehát 1704. január 11-én jutott Pápa birtokába, de március 25-26-án maradék hadaival sietve menekült innen.49 Áprilisban már Heister kezén van a város és a vár. Ekkor történt Pápa első felégetése: -Annak előte penig Generális Heiszter Veszprént, Pápát, Palotát és több azok körül lévő falukat tűzzel porrá tette, sok embereket fegyverre hányatott, értékjeket elpraedálta.50 De májusban gróf Forgách Simon és Károlyi Sándor ismét benyomult a Dunántúlra, sőt ekkor maga gróf Esterházy Antal császári ezredes, Pápa földesura és főkapitánya is csatlakozott a szabadságharchoz. Forgách azonban Győrszemerénél 1704. június 13-án csatát vesztett, s ismét következett a megtorlás. -A kegyetlen szemerei veszedelmes cásus ezen vármegyéknek mennyi embereit, marháit végezte ki e világból és elvesztette, s azután Heiszter Pápának jővén, valamiket obvie (útjában) talált, sok ezer marhákot elhajtott, az embereket levágatta, tizenkét nap Pápán lakván, valami substantiája vermekben s erdőkben el volt rejtve, azt kikeresvén, praedává tették.51
Károlyi azonban 1705 februárjában megint átkelt a befagyott Dunán, de már áprilisban ismét kénytelen volt Heister elől visszavonulni.
1705 nyarán azonban a császáriak a dunántúli őrségekből (Fehérvár, Tata, Pápa, Buda) a java katonaságot a Csallóközbe vezényelték: Herbeville tábornagy Erdélybe készülődött.52 Ezt a helyzetet használta ki Bottyán János 1705 decemberében: létszámfölényben lévő és erőteljesen vezetett csapataival úgyszólván az egész országrészt elfoglalta. Pápát -vérrel vette meg, a hajdúságot ostromra vezette, ő maga is megsebesült. Károlyi Sándort így tájékoztatta akciójáról: -- legelsőbben Simontornyát megvettem; onnan egyenessen felmenvén Pápa várát is Isten szerencséssen ostrom után per accordam (egyezség révén) kezünkben adta; - holott is kartáccsal hozzám lővén, három helyütt esett rajtam az lövés, csak egy kicsiny híja volt, hogy el nem rúgtam az patkót; az bennvaló németnek nagyobb része Kegyelmes Urunk hűségére hajlott, Tullio Miglio nevű commendáns is benne elesett.53
Egyébként ez volt az egyetlen eset, amikor a szabadságharc alatt Pápa vára ostromot élt át, s története folyamán az utolsó is.
1706-1707 a dunántúli kuruc hatalom viszonylag stabil időszaka. Bár a hadellátás problémái nem csökkentek,54 de az országrészben általában nyugalom volt. Jellemző, hogy még Bottyán János ifjú menyasszonya, gróf Forgách Julianna is ellátogatott Pápára.55 Bottyánnak 1707-ben is sikerült lényegében megtartania a Dunántúlt a császáriakkal szemben,56 de kitűnt, hogy reguláris erőkkel szemben ő is tehetetlen. 1707 elején a Budáról nyugat felé vonuló Rabutin pusztítja a körzetet,57 a nyár folyamán pedig bekövetkezik Pápa úgyszólván teljes pusztulása.
1707. augusztus 13-án Pálffy János és Rabutin 4.000 némettel és rácokkal a Rába-vonal mögül váratlanul előnyomult, Bottyán kénytelen volt kitérni előlük, s csak a gyalogság és a poggyász hátravonásával törődött, lovassága az ellenség elővédjével összepuskázott ugyan, de Pápa megvédésére nem vállalkozott. Úgy a császári csapatok augusztus 14-én a városba nyomultak. „Pápa alatt két nap s két étszaka subsistálván, az egész várost, malmokat s circumjacens (környező) falukat felégette, s ami javait kaphatta, eltakarította, s klastromokat is felverte- Már megtért Győr felé, gazdag praedájával...”58 Csak Tallián Sándor és Botka Ferencné háza (kőből voltak) maradt meg.
A város pusztulása a pápai katonaság morális összeomlását eredményezte: „amidűn a pápai katonaság utolsó ruinájokat (romlásukat) látták volna, - publice az utcán levetették zászlójokat, nagy zúgolódással és átkokkal mondván, hogy soha többé nem kurucoskodnak, s azzal el is széledtek, zászlójokat az utcán elvetve elhagyván...59
1707 végétől gróf Esterházy Antal vette át a dunántúli hadak vezényletét.60 Károlyi Sándorhoz írt levelében az általa talált helyzetet így jellemezte: „erre az földre lett érkezésemmel akar hova tekéntek, minden felűl mind Nemes Vármegyékben s mind hadak közöt az eláradott nagy confúsiót tapasztalom.”61 Az 1708. január 15-re Sümeg várába összehívott gyűlés (10 dunántúli megye és a regimentek képviselői) azonban elsősorban a kuruc hadsereg visszaéléseivel foglalkozott.62 A hadellátással, katonaság fizetésével, hadbiztosok működésével kapcsolatos határozatok papíron maradtak.
1708 második felére a császáriak fokozatosan fölénybe kerültek, a trencséni vereség (1708. augusztus 3.) után nyilvánvalóvá vált a felkelés bukása. Ez éreztette hatását Dunántúlon is. 1708 szeptember elején a császáriak megszállták Pápát, de később elhagyták.63
1709-re azonban tovább romlott a kurucok helyzete. Az év elején Esterházy Antal dörgedelmes parancsot küld Pápa városának, hogy a konföderációra tett hitéről megemlékezvén, „az ellenségnek fenyegető levelire nézve nemhogy valamit az impositákban praestálni (a kivetésekben teljesíteni) igyekezze, sőt azon plágának (térségnek) tüköre lévén,” nehogy más helységnek példát adjon, „még csak fejet hajtani se merészeljen.”64
Esterházy katonai helyzete egyre rosszabbodott, leveleinek hangja viszont keményebbé vált. 1709. március 1-jén azt írja a meghódolni szándékozó Veszprémnek, hogy ha megteszik, „én magam és hadaim lesznek ellenségi, gyermekeket is fegyverre hányatván,” a várost alapjaiból is kiforgatja. A veszprémiek, úgy látszik Pápa hasonló szándékára hivatkoztak. „Hogy azomban Pápa várossa abjiciáltotik? (hűségét feladja?) Ezideig nem constatált effél cselekedeti: leszen gondom annak is megvizsgálására,, hasonlóképpen bánok vélek, s nem fogják tapasztalni interessentiámat.”65 (Hogy ti. ő a földesuruk.)
1709 nyarán a császáriak felszámolják a kurucok dunántúli állásait. Az akciót Siegbert Heister irányítja. Az ellenség a Rábán felül lévő városokat, helységeket, kastélyokat őrséggel megrakatta - tájékoztatja Esterházy Antal Bottyán Jánost -, „maga penig Hajszter hétezred magával Pápának fordulván, azt erősen muniáltatja és egy részét corpussának ott hagyván,” a többivel tegnap Sümeg bevételére indult.65 Szeptemberben elesett Veszprém, Esterházy pedig csapatai töredékével december elején kivonult a Dunántúlról.
Az 1710 július-október közt lezajló kuruc akció Dunántúl visszafoglalására már nem érintette a várost. A kuruc csapatok a lakosság teljes elutasító magatartásába ütköztek - a háborút mindenki megunta és a felkelést elveszettnek tartotta -, s nem is értek el más eredményt, néhány császári hűségre tért nemes elfogását, Kőszeg város értelmetlen felgyújtását.67 A reménytelen kísérletnek azonban pápai vonatkozása is volt, mert két Sándor testvér, László és Ferenc részt vett benne. Mindkettőnek sikerült megmenekülni, majd a békekötés után hazatérni. Azután többé nem foglalkoztak politikával, László 1716-ban, Ferenc 1765-ben halt meg.68
A pápai vitézlő rend története véget ért, a közkatonáknak később még kemény egyezkedéssel sikerült kiváltságaik egy részét megtartani s integrálódni a város polgári társadalmába.
A vallásügy: kálvinisták és katolikusok
A pápai társadalom legélőbb problémája kétségtelenül az 1660-ban megindult rekatolizálás, a protestánsok minden eszközzel való háttérbe szorítása, vallásgyakorlatuk korlátozása, egyházi javaik elvétele volt. A közhiedelemmel ellentétben e folyamatban a magyar földesuraké és egyházé, nem pedig a bécsi udvaré volt a főszerep.
A Thököly-felkelés, majd a török háború alatti rövid szünet után, a karlócai békekötést követően a pápai kálvinista egyház is csakhamar megkapta az első komoly figyelmeztetést, hogy mi várható az új helyzetben.
1700. június 18-án gróf Esterházy Antal uradalmai tiszttartóihoz utasítást bocsátott ki, hogy „legelsőben is az mi pápai és gesztesi jószágunkban- minden halogatás és késedelem nélkül azon nyakas és vakmerő prédikátorokat és oskolamestereket egész falunkbul űzzék ki...”69
Ezt az akciót a pápai kálvinistáknak még sikerült kivédeniök, talán azért, mert már előzőleg Bécsbe küldték Sándor Lászlót, hogy az udvarnál és különböző hatóságoknál minden jót eszközöljön ki.70
A védelemre szükség is volt, mert 1702. június 16-án maga Esterházy Pál nádor lépett közbe, s sürgette a pápai református egyházgyakorlat megszüntetését. Pápa város ekkor földesurához, gróf Esterházy Antal hoz fordult, aki a nádori ítélőmester előtt kijelentette, hogy rendelete nem vonatkozik a pápaiakra.71
A pápai egyház gelyi malma ügyében még kálvinista nemesi családokkal is vitába keveredik.72
Az előzményeket tekintve nem csoda, hogy a dunántúli protestánsok nagy várakozással voltak a kuruc felkelés iránt, vallási sérelmeik orvoslását remélve. Csakhogy a Dunántúl nem Felsőmagyarország volt, s itt a fejedelmi hatalom elképzelései kevésbé érvényesültek. A dunántúli evangélikusok 1706. január 30-án Pápáról figyelmeztetik „a nagyméltóságú fejedelmet, hogy 1704-ben Gyöngyösön megjelent követeiknek tett azon ígéretét, miszerint ők is számolhatnak arra, hogy az előző évtizedekben elfoglalt templomaik, iskoláik s egyházi jövedelmeik birtokába visszaléphetnek, beváltani kegyeskedjék.73
A szabadságharc alatt természetesen nagyobb mozgási lehetőségük volt a pápai kálvinistáknak is, bár reményeikben végül is csalatkozniuk kellett. 1660-ban elvett templomukat hiába kérték vissza, méghozzá eredeti állapotában helyrehozva. Erősen pusztult parókiájukat viszont visszakapták, helyreállítását azonban hiába követelték. 1705 nyarán az iskola udvarán tornyot kezdtek építeni, amit a földesurak - Esterházy Ferenc és József, Antal testvérei, akik bátyjuk kuruccá létele után az uradalmat királyi adományként kapták - a plébánossal és a vármegyével elleneztek és tiltottak. A mintegy 150 forintnyi közadakozásból mégis felépítették, s épületeiket is úgy-ahogy rendbehozták.74
Külföldi kapcsolataikat sem hanyagolták el. 1703. szeptember 7-én a pápai református egyház elöljárósága Deáki István professzor által szerkesztett emlékiratban elősorolja hosszas szenvedéseit s anyagi kárvallásait, és a külföldi protestáns fejedelmek segélyét kéri.75
1706-ban, nyilván a szécsényi országgyűlés reményt keltő vallási határozatainak, valamint a béketárgyalások kedvező kilátásainak hatására a pápai kálvinista egyház részletes beadvánnyal fordult II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez, bár az irat formailag a vallásügyi bizottmány commissariusaihoz szólt. „A pápai evangélikus statusnak postulatumai” című dokumentum 15 pontban sorolja fel sérelmeiket, szenvedett káraikat, elégtételt és orvoslást kérve.
Kéri az egyház az ispotály visszaadását minden jövedelmével együtt, mely előzőleg hosszú ideig tulajdona volt. Elfoglalt malmai azonnali használatba vételét s eddigi kára megtérítését. Elvett épületeinek eredeti állapotukban való visszabocsátását. Megtérítését a házbérnek, melyet prédikátorai lakásáért éveken át kifizetni kényszerült. Kívánja az egyház költségei megtérítését, melyeket az üldözés idejétől, 1659-től kezdve kényszerült tenni, ez 20.000 forintra becsülhető. Követeli erőszakosan elfoglalt toronyórája visszaállítását, mely most a szürke barátok templomának tornyában van, valamint az öreg vitorláknak a torony tetejére visszahelyezését, éspedig azok által, akik azokat levetették. Az iskola részére folyóvá tételét a tízes malomból sabbathale76 cím alatt kapott vámgabonának, mely Csáky László idejében tagadtatott meg. Kéri utoljára az eklézsia a méltóságos commissárius urakat, hogy az iskola felépítése végett kellő időben a tekintetes és méltóságos fejedelemnél lépéseket tegyenek.77
A remény azonban, hogy az 1660 előtti állapotokat visszaállíthatják, nem valósult meg. Különösen nem a Dunántúlon. Maga Rákóczi sem ígért lényeges változást. Érsekújvárott kelt 1707. június 19-i levelében csupán általánosságokat mond. Biztosítja a dunántúli evangélikus rendeket, hogy a már kinevezett vallásügyi commissáriusok mindent el fognak követni, hogy a vallási differenciák kiegyenlíttetvén, mindenkinek a lelkiismerete megnyugodjék.78
Úgy a pápai kálvinisták számára sem maradt más lehetőség, minthogy városukban igyekezzenek egyházuk helyzetét javítani, kihasználva a pillanatnyi kedvező helyzetet. 1709-től helyreállítják templomukat, amelyet 1660 után a régi elvett helyett építettek, a pár éve emelt toronyba harangokat is szereztek. Rendbehozták a parókiákat, s 1710-ben felépítették az iskolát is. Mindezt nemcsak az egyház rendszeres jövedelmei tették lehetővé, hanem azok az adományok is, amelyeket ezekben az években kapott. 1709-ben Tholdi Pál, pápai származású debreceni jegyző 100 rénes forintot hagyományoz a pápai eklézsiának. Győri Szabó Péter postamester végrendeletében (Pápa, 1709. február 21.) a pápai református egyházra hagyja a Hosszú utcában lévő házát79 s 800 forintot, Gyimóthi István első prédikátornak kocsit és két lovat, Lepsényi Gyergely második prédikátornak egy kocsislovat, a tanítónak, Szepsi Mátyásnak 25 forintot, az öreg diákoknak pedig 10 tallért rendel halála után kiadatni.80 1710-ben Peszi János megyei főbíró felesége, Pacsay Zsuzsánna 100 forintot hagyott az egyházra.81
Voltak persze a protestánsok részéről is türelmetlen, önkényes akciók, katolikus papok elűzése, felverése, még embervér is folyt. Széchenyi Pál, kalocsai érsek, békebiztos Sümegről figyelmezteti is Károlyi Sándort: „Azomban azt is akarám Kegyelmdnek tuttára adnom, hogy ha az kálvinistaság ezen a földön nem compescáltatik (zaboláztatik), az kik máris ante tempus templomokat visszafoglalnak, papokat kiűznek, vagdalnak, vernek; ezennel nagy lárma s veszedelem leszen belőle, az pápistaság ezt nemszenvedi, abstraháltatnak az haza szabatcsága keresésétül s egymásra támadván, ütik s vágják egymást, melyet meghallván az ellenség, örült. Semmi dolgunkban elő nem megyünk, ezt mind egy-két ember cselegszi ezen a földön. Pápai Csernel János-e, vagy István, s ugyanott lakozó Bogács Ferenc, az ki mind aféle notorius sodomiták. Azt az Csernelt magához köllene Kegyelmednek citálni s tartaná ott, ne tenne itt tumultust, azonnal az többi csendesednének, Pápán is vissza akarják venni az templomot, ki miat nagy lárma lészen.”82
A zirci apátság épületeit is pápai és veszprémi kálvinista katonák dúlták fel 1704-ben.83
A felkelés vezetői természetesen tiltották ezeket az önkényeskedéseket, nem gördítettek akadályt a katolikus egyház szervezeti működésébe. Pápán is mindvégig megmaradtak a pálosok, iskolájuk is működött. „Tisztelendő Páter Bolla, pápai paulinus conventbéli prior uram, bizonyos dolgainak végben vitelére bocsátatott Győrben, úgy, hogy onnand ki is jöhessen.”84 Egy másik paulinus Pécsre mehetett.85 Ugyanaz a páter Bolla (Bella) „Remete-Szent-Pál szerzetebéli pápai convent vicáriussának” „passualis assistentia mellett”, generális congregációra való menetele Pozsonyon át Talba megengedtetett.86
A pápai kálvinistákra azonban a szatmári béke után még kemény évtizedek vártak vallásgyakorlatuk, iskolájuk, egyházuk védelmében.
Élet a hétköznapokon
Az előzőekben rajzolt viszonyok között bizony nem volt könnyű a lakosság élete. De a háborús évtizedek, sőt évszázadok keményre formálták a mezővárosi polgárok és jobbágyok jellemét. Alkalmazkodtak a legmostohább körülményekhez is, mert tisztában voltak azzal, hogy önmagukon kívül másra nem számíthatnak. A töredékes adatok azt mutatják, hogy az élet mindezen közben ment tovább: az emberek dolgoztak, kereskedtek, egyházat tartottak fenn, házasodtak, kiváltották magukat a fogságból, iskoláztatták gyerekeiket, újjáépítették leégett házukat. Kényszerből időnként két hadsereg katonáit is élelmezik, és fizetik a földesúr járandóságait is.
Pápa mindennapi életének másik keretét ugyanis az adta meg, hogy a város az Esterházy-család uradalmának központja volt.
A pápai (a devecseri, ugodi és gesztesi) uradalom az Esterházy-család ifjabb fraknói, grófi ágának birtokát képezte, a felkelés idején Esterházy Antalé. Amikor 1704 májusában Rákóczihoz csatlakozott, a kamara a birtokokat lefoglalta és jövedelmüket (ad usum fructum) két testvére, József és Ferenc kapta. A kamara már 1704-ben össze akarta iratni a birtokok jövedelmét, de ez akkor a felkelők betörései miatt (ob continuas hostium excursiones) nem sikerült, sőt az összeíró veszprémi harmincados élete is veszélyben forgott.
1705. január 24-én azonban Újvári Ferenc veszprémi harmincados benyújtja a kamarának a pápai uradalom jövedelmeinek kimutatását.
Eszerint Pápa külső része (exterior pars) áll részben kuriális házakból, részben bérbeadott, részben jobbágyházakból (partim ex domibus curialibus, partim inscriptionalibus, partim vero colonicalibus), amelyek után, ha nincsenek kirabolva, elpusztítva és felégetve, fizetnek évente 600 forintot. A suburbiumnak (hostát) négy utcája van, melyek közül az első a Fölső Ucca vagy Majorok nevezetű, cenzusa 100 forint. Szabad faizásuk van, de a majorok rész puszta és felégetett. A második utca: Újváros ucca, cenzusa 68 forint 75 dénár, de 75 ház megégett, úgyhogy alig van benne ép ház, a kézművesek semmi munkát nem tudnak végezni. A negyedik utca az uraság kertje melletti, fizet árendába 62 forint 50 dénárt.
Itt van az újonnan emelt sörfőzde, amelynek árpakészletét azonban Heister katonái teljesen elvitték. Van egy nyolckerekű és más helyen egykerekű malom, amelyek hozama a molnár részén kívül 1.000 mérő. Két szénatartó, amelyek közül az egyik 50, a másik 20 kocsi szénát fogad be. Nagy kert, a sörfőző mellett vendégfogadó és fürdőház. Továbbá allódium pajtával, ezen kívül harmadik pajta nagy mennyiségű termény tárolására.
A mészárszékek után a mészárosok évente 140 forintot fizetnek, adnak 4 mázsa faggyút, és minden levágott ökör és tehén nyelvét kötelesek az uraságnak beszolgáltatni. A korcsmákon az évi 14 héten át kimérhetnek 1.000 urna bort.87
Veszprém megye több ízben is tartott közgyűlést Pápán. Országos vonatkozású az 1708. március 10-re összehívott generális gyűlés, amely ellene mondott a Pozsonyban megtartott királypárti országgyűlés határozatainak.88 Biztos persze, hogy ezt a megye Esterházy Antal utasítsára mondotta ki. Bizonyára a város is megkapta Esterházy Antal és a megye Pápán tartott gyűlésének dörgedelmes parancsait az elértéktelenedett rézpénz forgalmáról, a fegyverfoghatók összeírásáról, a közbiztonság helyreállításáról.89 Az ellenséges kézben lévő területtel sem szakadt meg a kapcsolat, de ehhez a parancsnokló generális engedélye kellett. 1706. augusztus 31.: „Sréterné és Talián Sándorné asszonyaiméknak passus adatott, hogy Győrből bizonyos okokra nézve kigyühessenek pápai házokhoz, úgy, hogy vissza is mehessenek.”90
Hogy a pápai céhek a háborús viszonyok közepette is tevékenykedtek, azt néhány adat jól bizonyítja. 1706. szeptember 2.: „Chernel Jánosra kemény parancsolat, hogy a pápai csapócéhet ne rongázza...” Újváry Ferenc uramnak, hogy pápai céhnek elegendő bőröket subministráltasson deli csizmának az militia számára.”91 Akinek eltört a lába, a pápai borbélyokhoz vitette magát gyógyítani.92 A városi fejlődés jele, hogy még kéményseprő is felbukkant a környéken.93
Esterházy Antal tábori könyve tanúsítja, hogy ekkor is a kereskedők voltak azok, akik nem ismertek lehetetlent: a harcok közepette is számtalan török, zsidó, német, magyar kereskedő tevékenykedik. A pápaiak természetesen szintén kereskedtek, főleg sóval.94 Radis Sámuel Győrből és Bécsből hozott portékákat.95 A mészárosok Rohonc és Kőszeg tájára vittek bőröket eladni.96
A város tanácsa a gyér adatok szerint végezte szokásos munkáját, s a legkülönfélébb ügyekkel foglalkozott.
1705. augusztus 16-án Kőrösi Mihály Pápán, a Hosszú utcában lévő házát a városi tanács előtt 180 magyar forintért bevallja, s átadja Tormády Simonnak és feleségének, Vásárhelyi Nagy Kata asszonynak. A város főbírája ekkor Meszecz Péter, jegyzője Kádártai Pál.97
Egyéb ügyek: a város malmának bérletéről 1708-ban; zálogbaadási ügyek; Pellakovics János és Attyai Imre hagyatéki ügye; a város kérvénye annak az 1.000 forintnak a megtérítéséről, amelyet Heister zsarolt ki tőlük stb.98
Néhány személyes ügy: 1704-ben Sándor Ferenc 1.000 forintot vesz fel „interesre” „németek kezibül való szabadulásomra.”99 Bizony, a katonáskodás nem mindig zsákmánytermő volt. Chernel Gábor 1.000 tallérért móringol mátkájának, Szondi Zsuzsannának.100 1708. március 12-én pápai diákoknak, „Debrecenben studiumok promotiójára nézve menőknek, passus adatott.”101 Eszerint tehát az ottani iskola a háborús évek alatt is működött.
Pápa hétköznapi életéhez nyilván hozzátartozott a posta működése is, melyet a kurucok a felkelés kezdetétől igyekeztek megszervezni. Ebben Pápának jelentős szerepe volt, miután ide futottak be nyugati és déli irányból a postavonalak illetve indultak észak felé a szabadságharc bázisához kapcsolódó vonalak. Esterházy Antal 1706-ban elégedetlen tevékenységükkel: „Pápai szentmiklósi és igmándi póstamestereknek, hogy az hírek communicatiói és leveleknek frissebben folytatási eránt szorgalmatosabbak legyenek.”102 A posták ugyanis ekkor úgyszólván kizárólag a hadsereget szolgálták. 1708 januárjában a dunántúli megyék sümegi gyűlése határozatot hozott, hogy a pápai postamester „tartozik két szekeret tartani- lészen esztendeig való fizetése 200 forint és szénája...”, ezenkívül ő is mentes minden köztehertől (kvártély, élelemadás, forspont stb.).103 A postamesternek Esterházy Antal még külön védőlevelet is ad.104 De amikor a postamester menekülni kényszerül a császáriak elől a városból, elrejtett holmijait Bezerédi Imre egyik tisztje elemelte.105 Ez a „Pápán lakozó” győri Szabó Péter postamester egyébként jómódú ember volt, aki a pápai református egyháznak végrendeletében jelentős összegeket hagyományozott.
Végezetül zárjuk a pápai hétköznapokról szóló áttekintést egy éppen nem hétköznapi esettel, amilyen tudtunkkal Pápán sem azelőtt, sem azután nem fordult elő: 1706 márciusában máglyán elégettek egy öreg koldusasszonyt. Az ügy előzménye a következő volt: a cisztercita rend lakatlan zirci épületeinek s egyéb jószágainak adminisztrátora egy Pápán lakó német szerzetes, Sebastian Vilmos páter volt, aki 1706 februárjában értesíteni akarta a győri császári őrség egyik tisztjét arról, hogy Pápa lakosságának, sőt még őrségének egy része is hajlandó átállni a császáriakhoz. A levelet viaszgömbbe rejtve a koldusasszonnyal akarta elvitetni egy tallért ígérve neki. Az ügy kitudódott, s maga Bercsényi foglalkozott vele. Miután papról volt szó, a pátert Árva várába vitték fogságba - ahonnan rövidesen kiszabadult -, a koldus-asszonyt pedig, akinek nyilván sejtelme sem volt a dolog hátteréről, máglyára küldték.106 Azt persze nem tudjuk, hogy Pápa lakosai hányan jelentek meg a nem mindennapi látványosságon.