Hudi József
Pápa város önkormányzata 1848/49-ben
1847 november elején Veszprém megye két országgyűlési követe – a radikális liberális Hunkár Antal s a lojalitásra hajló Sebestyén Gábor – még abban a hiszemben jelent meg a pozsonyi diétán, hogy Magyarország zökkenők nélkül halad tovább a megkezdett reformok útján. 1848 áprilisában már mindketten tudták: lezárult a reformkorszak, letűnt a rendi világ, melynek romjain megkezdődhet a polgári Magyarország felépítése.1
Pápa városának lakói a kaszinókban, a főiskolai könyvtárban hozzáférhető újságokból, előfizetett hírlapok híradásaiból, mesterlegények, kereskedők elbeszéléseiből értesültek az európai polgári forradalmak kitöréséről, köztük a március 15-én kirobbant grazi és pesti forradalomról, mely utóbbi felgyorsította és radikalizálta az országgyűlés törvényhozó munkáját. Az utolsó rendi országgyűlés néhány hét leforgása alatt megszüntette a feudális kiváltságokat, felszabadította a jobbágyságot, s lerakta a polgári állami és társadalmi berendezkedés alapjait.2
A békés átmenet
A vértelen pesti forradalom híre 1848. március 16-án, a délutáni órákban ért Pápára. –Amint a marczius 15-iki engedmények híre Pápára eljutott, egyszerre minden ajkon a szabadság, testvériség, s egyenlőség nagy szavai hangzottak és három színű kokárdák/na/k, se hossza se vége nem volt- – írta a pápai bencés kolostor háztörténetének krónikása.3
A forradalom hírére közel 400 lelkes fiatal vonult a város főterére, ahol Kossuth arcképe díszelgett. A városi tanács – a várható tömegmozgalom fékentartására – az események elébe ment, s estére díszkivilágítást rendelt el. Este 8 órára már hatalmas tömeg gyűlt össze a Fő téren. Egy órával később az ún. Grófi útról (korábban Bajcsy-Zsilinszky, ma szintén Gróf út) megkezdődött az ünnepi felvonulás. A Fő térre vonult a mintegy 6.000 ember. Az első sorokban a diákok és a városi dalegylet tagjai meneteltek, nyomukban a polgárok és mesterlegények haladtak. A menet elején három zászló emelkedett a magasba: az egyik felirata a szabad sajtót, a másik Kossuthot, a harmadik a hazát éltette.4
A téren az ünnepséget a dalegylet a Szózat eléneklésével nyitotta meg, majd a polgári átalakulásban szerepet játszó nádorért mondtak hálaimát. Aztán kisebb csoportokra szakadozva, énekelve, ünnepi hangulatban járták a város utcáit.5 A főiskolai diákság Tarczy Lajos házánál is tisztelgett. A népszerű professzor házának falára – éljenzések közepette – plakátot helyeztek, amely a koporsóba zárt –cenzúrát ábrázolta.6 (A szabaddá vált főiskolai sajtó a következő napokban meg is kezdte a forradalmi sajtótermékek előállítását.)7 Onnan a bencés kolostorhoz vonultak, ahol a bencés gimnázium igazgatóját – eleddig volt nyomdai cenzort – gúnyoló beszédeket tartottak.8
Másnap, március 17-én a főiskola tanácsa a kicsapongások elkerülésére, a rend fenntartására önkéntes jelentkezőkből –társaik békés viseletére ügyelő őrsereg felállítását határozta el, és az igazgatót bízta meg a szervezéssel.9 A hallgatóknak fegyverük ekkor még nem volt. Műkedvelő elő-adások bevételeiből szerették volna a szükséges összeg egy részét előteremteni.10
A város tanácsa a közrend és közbiztonság fenntartására a kezdeti időszakban csak a fegyveres polgárság alakulatait vehette igénybe. A fegyveres polgárság igyekezett is eleget tenni feladatának. Társadalmi különállását hangsúlyozta, s nem volt hajlandó egyesülni a március 18-án szerveződött ideiglenes városi nemzetőrséggel, melynek az alacsonyabb néposztálybeliek is tagjai voltak.11
Az ideiglenes városi nemzetőrség fegyelmi szabályzatát március 22-én hagyta jóvá a megyei-járási tisztviselőkből álló ideiglenes megyei választmány.12 A polgárőrségi szabályzatot mintának tekintő –Fegyelmi Rendszer a szolgálati fegyelem megteremtésére helyezte a fő súlyt, s ezért szigorú pénzbüntetéssel sújtotta a kötelességszegőket.13 A súlyos fegyelemsértők felett az őrnagy elnökletével működő, 2 közlegényből, 2 altisztből és 2 tisztből álló fegyelmi bizottság ítélkezett.
A rendszeresen gyakorlatozó, éjszakai őrséget is ellátó ideiglenes nemzetőrség a polgárőrséggel karöltve fenn tudta tartani a rendet abban az átmeneti időszakban, amíg a törvényhozás be nem fejezte munkáját. Április közepéig a közbiztonság fenntartása ugyanis elsősorban a helyhatóság érdeke és feladata volt.
Veszprém megye politikai elitje az óvatosság és a kivárás taktikáját követte. Az 1848. március 13-án tartott közgyűlést követően az alispán sem kis-, sem pedig közgyűlést nem hívott össze. A központi és járási tisztviselőket bizalmas utasításokban értesítette a tennivalókról. Az újabb megyegyűlésre csak március 25-én került sor. A népképviseleti alapon összehívott megyei kisgyűlés a közbiztonság megszilárdítása érdekében nemzetőrség felállítására, a nép felvilágosítására járásonként ún. közcsendi bizottmányok felállítását rendelte el.14
Pápán – vármegyei tisztségviselőkből – március 26-án alakult meg a kerületi választmány , amely a megyei közgyűlés helyébe lépő Állandó Bizottmány megszervezéséig (május 2.) irányította a járás közigazgatását. Első teendői a pápai polgárőrség és nemzetőrség egyesítése volt. A pápai megyeházán március 26-án tartott –összeolvadási ünnepségen az ideiglenes nemzetőrség parancsnokává Willax Antal városbírót, a polgárőrség volt parancsnokát választották meg.
A városi tanácsnak 1848. március végén a nemzetőrség felszerelése és kiképzése, valamint az ország más városaihoz hasonlóan itt is terjedő antiszemita mozgalom megfékezése volt a legsürgetőbb feladata. Az ekkor közel 600 fős nemzetőrségnek 400 puskára lett volna szüksége. A fegyverek beszerzésével Grósz Ignác helybeli kereskedőt bízták meg.15
Az antiszemitizmus felerősödésének forrásául a kerületi választmány két tényezőt jelölt meg: a rézpénznek a kereskedelmi forgalomból való eltűnését és a szegény zsidók tömeges Pápára költözését. A feszültség csökkentése érdekében március 29-én elrendelte az idegenek kötelező nyilvántartását s az engedély nélkül itt tartózkodók kitiltását.16
A városi tanács tehetetlennek bizonyult. Április 6-án ismeretlen személyek falragaszokon követelték, hogy azokat a zsidókat, akik letelepedési engedéllyel nem rendelkeznek, űzzék ki a városból. Ellenkező esetben –vérontással fenyegetőztek. Az erőszakos hangok erősödése láttán Lőw Lipót rabbi április 9-én a zsinagógában tartott beszédében türelemre és béketűrésre intette híveit, nehogy okot szolgáltassanak a vérontásra.17
A magasra csapó indulatokat a városvezetésnek nem sikerült megfékezni: április 30-án a város népe azzal az ürüggyel, hogy az idegenek a megadott határidőre nem távoztak a városból, megrohanta a tehetősebb zsidók házait, s fegyvereiket elkobozta. A puskákat a fegyverőrség felszerelésére fordították.
A beígért vérontás azonban nem következett be, mert Széll József kormánybiztos megfenyegette a lakosságot: ha a letelepedési engedéllyel bírókat nem fogadják be, akkor erre karhatalommal fogja őket kötelezni.18
Az uralkodó által 1848. április 11-én szentesített törvények megszületését még ebben a félelemmel átitatott légkörben ünnepelte a város április 24-én (húsvét hétfőn). A városi tanács a zavargások elkerülésére – megyei utasításra – az ünnepség idejére megtiltotta a nyilvános bormérést.19 Ennek is köszönhetően az ünnepség rendben zajlott le. A Grófi út és az ún. téglaházak közötti réten közös istentiszteletet tartottak, melyen Koroncz László apátplébános, Liszkay József református és László Jónás evangélikus lelkész –békés együttélésre intve – ünnepi beszédben méltatta a társadalmi változásokat. Délben díszebéd volt a Griff fogadóban, estére újra fényben úszott a város. Hasonlóan ünnepelték a békés átalakulást a megye és az ország nagyobb településein is.20
A honvédelem szolgálatában
1848 májusában a városi tanács megkezdte a nemzetőrség törvényes előírások szerinti újjászervezését .
A nemzetőrségi törvény /1848:XXXII. tc./ gondoskodott arról, hogy a magyar kormány – önálló hadsereg híján – az ország belbékéjének és határvédelmének biztosítására rendelkezzék fegyveres karhatalmi alakulattal. A későbbiekben, a szabadságharc kitörésekor ezen alakulatok képezték az önálló magyar haderő magját.21
A törvény – a különféle településtípusoknál – eltérő vagyoni censushoz kötötte, kik azok, akik nemzetőri szolgálatra jogosultak és kötelezhetők. A vagyonos polgárok nemcsak a –közbéke fenntartásában voltak érdekeltek, hanem magukat könnyebben is el tudták látni fegyverzettel és egyenruhával.
Pápán, mint rendezett tanácsú városban a nemzetőrség soraiban csak azok szolgálhattak ezentúl, akiknek ingatlan vagyona (háza, földje) elérte a 200 pengőforintos értékhatárt, s akik nem álltak büntetőeljárás alatt. A törvény értelmében a városi tanács 1848. május 12-13-án íratta össze a nemzetőrséget. A törvényes kvalifikáció figyelembe vételével május 28-án 814 személyt – köztük 13 önkéntest – eskettek fel nemzetőrnek.22 A megyei hivatalos kimutatás szerint a 4 kapitányságra osztott nemzetőrségben – fellebbezések és kiigazítások után – 814 gyalogos őr szolgált 106 tiszt és tiszthelyettes irányítása mellett.23 A zsidókat, csakúgy mint márciusban, most is kirekesztették, de anyagi támogatásukra igényt tartottak.24
Május 22-én – a szokásosnál korábban – a református főiskola ünnepélyes tanévzárót tartott. A diákok közül jó néhányan nem hazafelé indultak, hanem egyenesen Pestre , hogy a szerb felkelők ellen szerveződő első honvédzászlóaljakba álljanak.25
Az első 10 honvédzászlóalj felállításakor a Veszprém megyeiek a 6. honvédzászlóaljba kerültek. A zászlóaljat viszonylag későn, csak június 3-án kezdték szervezni. A toborzás júliusban folytatódott. A 696 főnyi alakulat július 28-án indult a szerbek szenttamási tábora felé. Az önkéntesek között ott találjuk a nemzetőrségből a vagyoni cenzus miatt kizártak némelyikét is.26
A nemzetőrség újjászervezése, a honvédalakulatok megszervezése mellett folyt az adománygyűjtés a honvédelem költségeinek előteremtésére. Pápán 1848. június 5-ig mintegy 5000 pengőforint és jelentős nemesfémadomány gyűlt össze.27 Bezerédy Mihály uradalmi jószágkormányzó 26 font 1 egész 1/16 lat súlyú ezüstneműt ajándékozott a –haza oltárára , a földesurak, gr. Eszterházy Károly és Mihály együttesen 2000 pengőforintot. Még a belvárosi elemi iskola 3. osztályos tanulói is gyűjtöttek 2 forint és 25 krajcárt.28
Az adománygyűjtés befejezését követően a városi magisztrátus a követválasztást készítette elő. A rendezett tanácsú város – választókerületi beosztás szerint – önálló választókerület lett.29 Egykori feljegyzések szerint 1848. június 13-14-én a bencés kolostorban és annak udvarán folyt a korteskedés. Az első népképviseleti országgyűlésre egyedüli jelöltként Vermes Illés uradalmi ügyészt választották meg követnek. Ţ képviselte a várost a július 2-án megnyitott országgyűlésen.30
Tisztújítás: a városi önkormányzat átalakulása
A városi tisztújítás részletes lefolyását – a város 1848. évi jegyzőkönyvének és iratainak a pusztulása folytán – nem ismerjük, az önkormányzat szervezeti átalakulásáról ennek ellenére képet alkothatunk.
A városi tisztújítás a győri Hazánk tudósítója szerint 1848. június 14-16-án zajlott le. Ezen megválasztották az új tisztikart s a választott községet felváltó képviselőtestületet.
Az 1848. évi törvények a –rendezett első bírósági hatóságú községeket – így Pápát is – a szabad királyi városok mintájára szabályozták /1848:XXIV. tc./. A szabad királyi városokról alkotott, ideiglenesnek szánt törvény /1848:XXIII. tc./ a városi törvényhatóság hatalmát rendőri, bírói és magánjogi tekintetben a város összes lakójára és azok javaira kiterjesztette.
A polgári jogegyenlőség megvalósításával Pápán is megszűnt a nemesi önkormányzat (nemesi község), mely 1842 után is külön életet élt. Másik jelentős változás, hogy az immár egységes városigazgatás – az úriszék intézményének felszámolásával – felszabadult a földesúri gyámkodás alól. Közjogi értelemben is valódi várossá lett.31
A városi törvény a városnak 3 kategóriáját (kis-, közép- és nagyváros) különítette el, s ennek megfelelően állapította meg a városi önkormányzatok számszerű összetételét s a választójog gyakorlásának feltételeit. Az osztályozás alapja a népességszám volt: a 12.000 lakosnál kisebb városok tartoztak a kisváros, a 12.000-30.000 népességűek a középváros, az afelettiek a nagyváros kategóriájába.
A képviselőtestület létszámát kisváros esetén 30, középvárosban 82, nagyvárosban 157 főben minimalizálták. Középvárosban minden 400-400 lakos után választottak egy-egy további testületi tagot. A 12.332 lélekszámú Pápán a választók összeírását követően, jelölés nélkül, a szavazatok összeszámolása alapján 83 tagú testületet kellett választani. A város bármely betelepedési engedélyt szerzett lakosa képviselőtestületi tag lehetett.
A választójogot azonban – meghagyva a polgárok korábbi választójogát – részben vagyoni, részben foglalkozási censushoz kötötték. Pápán választójoggal bírtak mindazok a felnőtt férfiak, akik:
– 700 ezüstforint (eFt) értékű ingatlant mondhattak magukénak, vagy
– bejegyzett kereskedők, gyárosok voltak, iparosként legalább egy segédet tartottak,
– értelmiségiként (orvos, ügyvéd, sebész, tanár, művész, tudós) legalább évi 80 eFt lakbért fizettek, s legalább egy éve itt laktak, illetőleg
– akik már 2 éve itt éltek és 400 eFt jövedelmmel vagy tőkével rendelkeznek.
A tisztújítást a választójogúak összeírása, a legalább 10 tagú szavazatszedő bizottság megválasztása előzte meg. A tisztikarból a –törvényhatóságoknak részletes elrendezéséig a számadásos tisztségviselőket megerősítették hivatalaikban. A korábban választás alá nem eső tisztségek betöltését is választáshoz kötötték. A választást a –kijelölő választmány készítette elő és vezette le. A törvény az alábbi tisztségek választás általi betöltését említi: polgármester, főbíró, főkapitány, alkapitányok, tanácsbeliek, jegyzők, tiszti ügyészek, telekbíró, számvevő, tiszti orvos, fősebész, főmérnök. Pápán 1848 nyarán a tisztikar nem bővült ki: a korábbi tisztségeket töltötték be.32 Ezek: polgármester, városbíró, városkapitány, jegyzők, ügyész, számvevő, adóvevő, hadnagy, gyámatyák, malombíró, kvártélymesterek, vásárbírák.
Az ünnepi keretek közt lezajlott tisztújításon – melyben 842 választópolgár élt választójogával – a korábbi hatalmi elit erősítette meg pozícióit. A 12 tagú tanács élére ismét Willax Antal polgármester és Mikovinyi Ignác főbíró került, s további négy tanácstagot is bizonyosan megerősítettek tisztségében. A tanácsban hagyományosan is, most is a kézművesek voltak többségben, de mellettük a kereskedők is képviseltették magukat. 1848-ban először egy gyáros is tanácstag lett.33 Zsidók jelölése szóba sem kerülhetett, s a nemesség is alig vállalt szerepet a magisztrátusban. Két nemes származású elöljáróról tudunk: Sütő Ignác mészárosmestert városkapitánnyá, ifj. Osvald Dánielt pedig aljegyzővé választották.
A 83 tagú képviselőtestület teljes névsorát nem ismerjük, de az 1849. évi közgyűlések alapján összeállítható töredékes listáról megállapítható, hogy a testületbe a korábbi tanácstagok, illetőleg a választott személyek közül is többen bekerültek. Új arcként Vermes Illés uradalmi ügyész tűnik fel. Úgy látszik, hogy a testületet túlnyomórészt a polgárság soraiból töltötték fel.34
Mindent egybevetve arra a következtetésre juthatunk, hogy az 1848. évi tisztújításon a hagyományos mentalitás érvényesült: a korábbi politikai vezető réteg megtartotta hatalmi befolyását. A hatalmi harcban egyaránt megfigyelhető a rendi különállás megőrzésére való törekvés (nemesség és polgárság viszonya), valamint az egyenrangúnak el nem ismert társadalmi csoportok (zsidóság, paraszti sorban élők) kirekesztése. A –szabadság, egyenlőség, testvériség márciusban még oly szépen csengő jelszavai a politikai gyakorlatban negyedév leforgása alatt sötétebb árnyalatot kaptak.
Az 1849. júniusában megválasztott tisztikar és képviselőtestület változatlan összetétellel szolgálta végig a szabadságharcot. Mindössze egyetlen változás történt: 1849. január 1-jével – valószínűleg takarékossági meggondolásból – megszüntették a számadó vásárbírói és hadnagyi állást, s helyükbe hasonló feladatkörrel felállították az őrmesteri hivatalt.35
A tisztikart a vármegyei kis- és közgyűlési iratok, jegyzőkönyvek, valamint a város 1849. évi jegyzőkönyvei alapján rekonstruáltuk:36
Sorsz. Tisztség Név Foglalkozás Életkor Szolgálati idő
1. Polgármester Willax Antal tímármester 55 1848. VI. 16-tól
2. Városi főbíró Willax Antal tímármester 55 1848. VI. 16-ig
Mikovinyi Ignác ügyvéd 39 1848. VI. 16-1849. XI. 17.
3. Városi kapitány Sütő Ignác mészárosmester 41 1848. VI. 16-1848. VII. 5.
Pakrócz Ferenc kefekötő 49 1848. VII.-1849. V. 21.
Könczöl János ügyvéd ? 1849. VI. 2-1849. XI. 17.
Városi főjegyző Könnye Ferenc ügyvéd 40 1848. VI. 16-1849. XI. 17.
5. Városi aljegyzők Artner József ügyvéd 26 1848. VI. 16-1849. XI. 17.
ifj. Osvald Dániel ügyvéd 29 1848. VI. 16-1849. V. 19.
6. Városi ügyész Könczöl János ügyvéd ? 1848. VI. 16-ig
Györök György1 ügyvéd 33 1848. VI. 16-1849. V. 19.
ifj. Osvald Dániel ügyvéd 29 1848. V. 19-1849. XI. 17.
7. Városi számvevő Polgár János ügyvéd 32 1848. VI. 16-1849. XI. 17.
8. Városi adóvevő Proszt János ügyvéd ? 1847. X. 30-1849. XI. 17.
9. Gyámatyák Czéhmaszter F. kereskedő 37 1848. VI. 16-1849. XI. 17.
Woyta József építész 38 1848. VI. 16-1849. XI. 17.
10. Városi hadnagy2 Nagy István ? ? 1847. X. 30-1849. I. 1.
11. Városi őrmester ? ? ? 1849. I. 1-1849. XI. 17.
12. Malombíró Újházy József ? ? 1848. VI. 16-1849. V. 19.
13. Vásárbírák2 Mayer Sebestyén asztalos 42 1848. VI. 16-1849. I. 1.
Németh Ferenc ? ? 1847. X. 30-1849. XI. 17.
14. Kvártélymester3 Schablauer Fernc ? ? 1847. X. 30-1849. XI. 1.
Laky István ? ? 1847. X. 30-1849. XI. 1.
1 Helyéről hanyag munkája miatt elmozdították.
2 A hadnagy és (első) számadó vásárbíró funkcióját 1849. január 1-től az újonnan szervezett őrmesteri tisztség tölti be.
3 Feladatukat 1849. november 1-től az őrmester látja el.
Bár a táblázat a rossz forrásadottságok miatt nem lehet teljes, azonban így is alkalmas arra, hogy segítségével néhány megállapítást tegyünk:
1./ Először a magasan képzett személyek aránytalanul nagy számára figyelhetünk fel. Ez nemcsak azzal magyarázható, hogy Pápán, e regionális-kulturális központban értelmiségi túlkínálat mutatható ki. A fejlett városi adminisztráció, annak megnövekedett hatásköre, a szakszerű ügyintézés megkövetelte a jogi végzettséget.
2./ A hierarchia csúcsán még az idősebb generáció képviselője, Willax Antal állt, aki hagyományos módon – a napi gyakorlatban – szerezte meg igazgatási szakismereteit. A korábbi adatok arra vallanak, hogy színvonalasan, közmegelégedésre végezte munkáját. Helyettese, Mikovinyi Ignác azonban már képzett ember – az új generáció képviselője , aki jogi szakismeretekkel felvértezve kezdte közigazgatási pályafutását.
3./ Jelen pillanatfelvétel arra enged következtetni, hogy az 1848. évi tisztújításon nemzedékváltás történhetett, hiszen a kulcspozíciókba a középgeneráció tagjai kerültek.
4./ A hatalommegosztás a helyi katolikus társadalmon belül mehetett végbe, mivel – a bencés háztörténet utalása szerint – a szavazásban csak a katolikusok –vehettek részt. Közelebbit erről csak akkor tudhatunk meg, ha az események hátterét megvilágító újabb források bukkannak fel.
Fegyverek árnyékában
Az újjáalakított városi magisztrátus előtt sürgős teendők álltak. A Veszprém Megyei Állandó Bizottmány – Csány László kormánybiztos utasítására – a várható horvát támadás feltartóztatására július elején a megyei nemzetőrség 1/3 részét, azaz 4000 főt a baranyai Dráva-vonal védelmére rendelte. A szolgálati időt egy hónapban határozták meg.37 A pápai alakulat július 5-én indult a sellyei táborba, s anélkül, hogy harcba bocsátkozott volna, augusztus 15-én tért haza.38 A nemzetőrség felszerelésére a város az uradalmi pénztárból vett fel 1800 ezüstforint kölcsönt.39
A váltás – gr. Eszterházy Károly parancsnoksága alatt – augusztus 7-én indult Siklósra. Jellacic betörésének hírére azonban visszavonultak a nemzetőri csapatok, s szeptember 18-án már Pápán ünnepelték őket.40 Annak ellenére, hogy a kivezényelt alakulatok ellenséget nem láttak, mégis voltak veszteségeik. A rossz éghajlati és higiénkus viszonyok, a fejüket felütő járványok, a szokatlan testi és lelki megterhelés több áldozatot követelt.41
A városi tanács a nemzetőrség távollétében újabb és újabb honvédelmi feladatokat teljesített. 1848. július elején az átmenetileg itt állomásozó 1. honvédzászlóaljat, augusztus közepétől a 7. zászlóaljat kellett ellátnia. Augusztus végén pedig már az újonnan szervezett ún. –önkéntes nemzetőrség állományának feltöltéséről, a városra eső 66 nemzetőr kiállításáról kellett gondoskodnia.42
1848. szeptember elején a dunántúli kerület önkéntes nemzetőreit vonták össze a városban Kosztolányi Mór parancsnoksága alatt.43 1848. szeptember 11-én Jellacic átlépte a magyar határt, s ezzel kezdetét vette a nyílt önvédelmi harc. A pákozdi vereség után Bécs irányába hátráló Jellacic üldözésére a pápai nemzetőrséget is útnak indították október 4-én. Győrön , Sopronon át Parndorfig követték a horvátokat, de komolyabb harcba nem keveredtek velük. Felsőbb utasításra október 14-én Sopronba vonultak vissza – itt a város megtagadta ellátásukat –, majd 18-án megérkeztek Pápára, ahol a nép ünnepélyesen fogadja a különösebb harci babérokat nem szerzett nemzetőröket.44
A tanács közben 70 hátrahagyott sebesült vagy beteg horvát katona ellátásáról gondoskodott. Ezeket a Keszthelyen elfogott 500 horvát nemzetőr követte, akiknek őrizetét a városra bízták. A rosszul felszerelt katonákat a bencés gimnáziumban és az ún. Császár -majorban helyezték el. Élelmezésükről megfelelően gondoskodott a város lakossága.45
A városi tanács 1848. novemberében és decemberében a legtöbb energiát a honvédek sorozására és a rend fenntartására fordította. Az országgyűlés által ünnepélyesen megajánlott 200.000 fős hadseregből a megyére arányosan 3.086, a pápai járásra 743 újonc esett. A megyei Állandó Bizottmány határozata szerint a 19-22 éves hadkötelesek sorozása két kerületben: a veszprémiben és a pápaiban történt. A legényeket 4 éves katonai szolgálatra kötelezték, felavatásukkor – régi szokás szerint – –kézipénzt (Handgeld) fizettek nekik, hogy a szigorú katonaélet kezdete előtt utoljára még jól érezzék magukat.
A pápai sorozóbizottság Barcza József kapitány elnökletével november 20-án kezdte meg és december 23-án fejezte be munkáját. Ezalatt 1371 újoncot adtak át a pápai (s a menetközben átcsatolt két felső cseszneki) járásból a győri hadmegyének.46
A sorozás első két napján – november 20-21-én – Pápa városa 60 újoncot állított. (Közülük már korábban 12 ifjú beállt Kosztolányi önkéntesei közé. A megyei határozat alapján azonban őket is beszámították az újonclétszámba.) A legények között nagy lehetett a lelkesedés, mivel sorozáskor többen kifejezték azon óhajukat, hogy ők huszárok szeretnének lenni.47
A város 1848. november 20. és december 11. között kiállította a rá kirótt újonclétszámot: összesen 94 legényt soroztatott be honvédnek. A családosoknak, egyetlen fiúknak a megyei határozat alapján megengedték, hogy helyettest állítsanak maguk helyett.
A siker érdekében a sorozóbizottság a felső korhatárt nem vette szigorúan: a huszonéveseket is besorozta. A testmagasságot, fizikai állóképességet hasonlóképpen ítélték meg, aminek később súlyos következményei lettek: a katonai szolgálatra alkalmatlanokat haza kellett bocsátani az alakulattól, s helyettük másokat kellett állítani.48
December közepén, az ellenforradalmi ellentámadáskor az ellenséges császári csapatok átlépték a magyar határt. A karácsonyt félelemben töltötte a város népe. Némi reménységet jelentett, hogy 25-én délután bevonult a Perczel hadtest előörse, másnap pedig Perczel serege. A kezdeti lelkesedés azonban alábbhagyott, amikor 27-én – Windisch-Grätz győri bevonulásának hírére – a hadtest Gyimót felé, Komárom irányába elvonult. A város magára maradt.
Császári zászlók alatt
1848. december 29-én nagy rémület támadt a városban. Perczel –vereségének híréről beszéltek utcahosszat. Sokan a Bakonyba menekültek. December 30-án délután Petrichevich-Horváth János ezredes parancsnoksága alatt megszállták a várost a császári könnyűlovas, vadász- és gyalogos csapatok. A mintegy 1000 katona másnap Veszprém -Fehérvár irányába elvonult. A város az átvonuló császári csapatok ellenőrzése alá került .49
1849. január 3-án ismét egy ellenséges csapat vonult be, de 5-én már Győr irányába távozott.50 Megváltozott azonban a helyzet 10-e után, amikor a Marcaltőn állomásozó ellenséges alakulat két lovasküldöncét a Mednyánszky-féle gerillacsapat emberei elfogták. Január 13-án mintegy 200 főnyi – egy megerősített századnyi – császári alakulat Bakonybélben tűzharcba keveredett a visszavonuló gerillákkal. Közülük kettőt megsebesítettek, hármat pedig elfogtak. A foglyok közül kettőt Pápán, az Ótemető melletti Akasztó utcában elrettentésül kivégeztek.51
Bár a marcaltői csapatok parancsnokát Pápa város tanácsa – megtorlástól tartva – értesítette a postáért igyekvő lovasok eltűnéséről, az eset után a várost katonasággal rakták meg. Gróf Althan alezredes csak január 27-én vonult tovább csapataival, de helyőrségnek visszahagyott két gyalog- és egy lovasszázadot.52 Márciusban már csak önkéntes horvát nemzetőrök maradtak itt egy kapitány vezényletével.53
Veszprém megyében hivatalosan január 16-án rendezkedett be a megszálló katonaság, mely polgári biztosul Fiáth Ferencet nevezte ki a polgári igazgatás irányítására.54 A megyei Állandó Bizottságot feloszlatták, feladatát április 26-ig, a császári csapatok kivonulásáig a megyei hivatalnokokból összeállított ún. tisztiszék látta el.55
Pápán már korábban, január 13-án s az azt követő napokban bevezette a katonai közigazgatást gr. Althan alezredes.56
Első lépése a statárium kihirdetése volt. Megkezdődött és 24 óra alatt befejeződött a l akosság lefegyverzése , az összegyűjtött fegyverek Sopronba szállítása. Az egykori fegyveres polgárok, valamint a nemzetőrök szomorúan váltak meg fegyvereiktől. Puskáikat – a földesúr kezessége mellett – csak az uradalom erdészei tarthatták meg. (Később, külön utasításra, a fegyveres polgárok visszakapták díszkardjaikat.)57 A térparancsnok – karhatalom bevetésével fenyegetőzve – január 13-án írásbeli hűségnyilatkozatot követelt a városi elöljáróságtól az 1848. december 2-án trónra lépett ifjú Ferenc József császár számára.58 A katonai parancsnokság ellenőrzése alá vonta a városi polgárok, kereskedők mozgását is. Erre a legjobb módszernek az útlevelek katonai láttamozása bizonyult. A kötelezettségükről megfeledkezőket 10-100 pengőforint büntetéssel sújtották.59
Közvetlen a megszállást követően betiltották a nemzeti szimbólumok használatát. A templomtornyokra – a behódolás külsődleges kifejezésére – fölkerültek a fekete-sárga zászlók.60
Január folyamán a társadalmi nyilvánosság korlátozására is sor került. A társadalmi érintkezésben korábban meghatározó szerepet játszó kaszinót ugyan nem záratták be – mint Veszprémben –, de a különféle rendbontásért az egyesület elnökét tették felelőssé.61
A lakosság nemcsak a katonai terhek és a megalázó bánásmód miatt szenvedett, hanem a pénzforgalom és a hitelélet összeomlása miatt is. Az 1 és 2 forintos magyar bankjegyeket hivatalosan is be lehetett váltani, de az 5 forintos és annál nagyobb címletű Kossuth -bankókat csak a zsidó kereskedők váltották be nagy veszteséggel, hogy azután az Alföldön árura cseréljék. Március elején a helybeli kereskedők már szükségpénzt vezettek be: az osztrák egyforintost több darabra vágták, vagy 2 és 5 garasos papírpénzt (papírjegyet) adtak ki, melyet később készpénz gyanánt vettek vissza a vásárlóktól.62
A pénzügyi nehézségek a város hiteléletét és gazdasági életét is megbénították. A városi tanács a takarékpénztár működését már január 29-én felfüggesztette.63 A lakosság szabotálta az adófizetést, melyet 1848. november 1-től a –közös teherviselés elve szerint követeltek meg. Az ingatlanok adásvételét nem vallották be, s ezzel a tűzi és más pénztárak és közintézmények bevételei csökkentek.64 Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a helyhatóság márciusban elhatározta a házak házszámmal való ellátását.65
Bizonyosra vehető, hogy a városi tanács a katonai parancsnokság rendeletére – a közbiztonság fenntartása érdekében – –fejlesztette a közvilágítást: 30 állólámpát állíttatott fel a város különböző pontjain.66
A városvezetés a katonaság ellátására újabb és újabb kölcsönöket vett fel a kereskedőktől és a még működő városi pénztáraktól. A katonák beszállásolásáról és élelmezéséről két szállásmester: Schablauer Ferenc és Laky István gondoskodott.67
A katonai megszállás négy hónapja alatt a közbiztonságot elsősorban a megszállók veszélyeztették. Visszaélésekre már a fegyverek beszedésénél volt példa. Márciusban a tanács fokozta a város őrzését, mert a horvát nemzetőrök éjszakánként tízesével kezdtek megszökni.68 Ugyanakkor a városnak az alattomban beszálló vagy hazatérő katonákra is ügyelni kellett. Március 17-én tették közzé a császári biztos rendeletét, amely a beszállásolt személyek napi bejelentésére kötelezte a házbirtokosokat.69 A város lakói a különféle proklamációkról, rendeletekről a város kapujára kiszegezett példányokról és –dobszó útján szereztek tudomást. A császári hirdetmények felolvasására kötelezték a lelkészeket is.
A tavaszi hadjárat magyar sikerei következtében áprilisban már a visszavonuló császáriak és a menekülő császárhű hivatalnokok és egyházi főemberek zavarták meg a város rendjét.70
A magyar győzelmekről a városiak is tudomást szereztek, s némelyek titokban ellenállásra szervezkedtek. Április 10-én a horvát katonai parancsnok rosszallását fejezte ki amiatt, hogy a házfalakra egyesek –magyar neveket és –ingerlő felírásokat firkáltak.71
1849. április 26-án későn este a letartóztatott magyar mimiszterelnök egy ulánus csapat kíséretében érkezett Pápára, majd nyomukban nagy sietve Fiáth Ferenc megyei császári biztos, hogy másnap Sopron felé vegyék útjukat.72
Fiáth távozása sokakban azt a reményt keltette, hogy a város örökre megszabadult az idegen katonáktól. A felszabadultság érzésébe azonban félelem is vegyült: –-nem tudtuk kié vagyunk, vagy leszünk.73
Végkifejlet
A császári csapatok kivonulása után néhány hétig anarchikus állapotok uralkodtak Veszprém megyében. Az Állandó Bizottmány csak május 14-én ült össze ismét. Első teendői közé a megyei katonaság (pandúrok) létszámának növelését, a nemzetőrség újjászervezését, a közrend helyreállítását sorolta. Ugyanakkor végre kellett hajtatnia az újoncállítást: az előző évi hátralék felszámolásán kívül 771 honvédet kellett hadrendbe állítania.74
Pápán a tanács az átmeneti helyzetben óvatosságot tanúsított. A –magyar tábor közeledésére hivatkozva április 29-én többen sürgették, hogy a tornyokra magyar zászlókat tűzzenek ki. A –kérdés csiklandóssága miatt a tanácsosok 5:4 szavazataránnyal arra szavaztak, hogy egyelőre nem tanácsos a zászlókat felvonni. Előbb deputációt kell Győrbe küldeni, hogy meggyőződjenek: tényleg elvonultak-e a császári csapatok.75 Úgy a négy magyar zászló csak május első napjaiban kerülhetett fel a tornyokra.76
A városi tanács a viszonyok konszolidációja után a rend fenntartásán és az újoncállítás megszervezésén munkálkodott. Csakúgy, mint korábban, hetente 2-3 tanácsülést tartottak, melyeken egyre kevesebben jelentek meg. Közgyűlést csak rendkívüli esetben hívtak össze. Ilyen volt június 9-én, amikor a lemondott Vermes Illés helyébe –általános felkiáltással , távollétében választották országgyűlési követté az egyetlen jelöltet: Horváth Mihály kultuszminisztert.77
A pápai kerületi újoncállítási bizottság május 19-től június 1-ig felszámolta az előző évi hátralékot, s az új kivetésből már csak 80 sorozandó volt hátra. Június 25-én már csak 4 újoncot kellett kiállítani, hogy őket is a komáromi erődbe vigyék. Pápa városának az 1848. évi őszi sorozáshoz viszonyítva valószínűleg 24 újoncot kellett a hadszíntérre küldenie, ami nem jelentett gondot.78
A városvezetés 1849. júniusában azon az állásponton volt, hogy az Ausztriával szomszédos nyugati megyékkel meg kell nehezíteni a kapcsolattartást. A honvédelem érdekeire hivatkozva pl. a június 5-én tartott országos állatvásáron vett állatok továbbhajtását megtiltották Vas , Sopron és Zala megyék irányába.79
Egy héttel később egy, a közrendet súlyosan veszélyeztető cselekmény a polgárőrség újjászervezését tette szükségessé. Az ellenség közeledtének hírére június 13-án ugyanis tömeghisztéria tört ki. A feldühödött tömeg a –schwarzgelb érzelműnek tartott s a megszállás idején az ellenséggel együttműködő Reguli János német szabómester házára rontott, és brutálisan meggyilkolta. A csornai csata után a város katonai parancsnoka, Kmety György hadosztályparancsnok ezt követően ostromállapotot hirdetett ki, melyet csak 18-án szüntetett meg.80
A június 16-án megtartott tanácsülésen a kétségbeesett polgármester, Willax Antal benyújtotta lemondását, de a tanács nem fogadta el. Ekkor úgy határoztak, hogy hasonló esetek elkerülésére a céhek közreműködésével polgárőrséget szerveznek.81 Június 30-án pedig a nemzetőrség újjászervezését határozták el, és az őrszolgálat szabályozására statutumot is alkottak.82
(Erre szükség is volt, hiszen az ihászi csata /jún. 27./ után sebesült honvédekkel telt meg a város.)
Június 23-án Pápa még 50 napszámost küldött a komáromi erődítési munkákhoz, de ekkor már az orosz intervenció s a terjedő kolera tartotta rémületben a lakosságot.83 A közhangulatot jól kifejezi, hogy a városi tanács az –általános ingerületre , a –lelki elcsüggedésre hivatkozva június 27-én rendeletet hozott az állandó harangozás betiltására. Ezentúl csak a szokásos déli harangozást engedélyezte.84
Az általános félelem azonban nem volt alaptalan. 1849 júliusában valóban megjelent az ellenség és kegyetlenül megsarcolta a várost. Július 17-én reggel Putter Sándor , a Győrből érkező katonaság mellé kirendelt polgári biztos jelent meg a városházán, és 6 előkelő és vagyonos túszt követelt, akik életükkel és vagyonukkal kezeskednek a császári katonaság – mintegy két század – békés bevonulásáért és kívánságaiknak teljesítéséért. Az elöljáróság tagjai és az egybegyűlt polgárok a városi tanács nevében Willax Antal polgármestert és Könnye Ferenc főjegyzőt, a polgárság képviseletében pedig Bischitzky Józsefet , Stieder Jánost , Röszler Józsefet , ifj. Kelcz Józsefet , Grósz Ignácot és Schmidt Jakabot nevezték ki a küldöttség tagjaivá.
A Kálvária felőli legelőn táborozó katonaság így akadálytalanul bevonult a városba, parancsnoka a polgári biztossal együtt pedig előadta követelését: a város adjon 500 forspontot (500 kétlovas szekeret), legalább 1500 akó bort és 500 akó pálinkát. Egyúttal bejelentette a statárium bevezetését, betiltotta a magyar bankjegyek forgalmazását, a magyar címer használatát, s a kalapokról is le kellett venni a kedvelt fehér csatokat.
A városi lakosság a fejleményekről csak délután, a városházán tartott népgyűlésen értesült. Minthogy az alkudozások nem vezettek eredményre, a lakosok beletörődtek sorsukba, s elhatározták, hogy a kívánt mennyiség költségeit birtokarányosan viselik.85 Július 18-án 27, 19-én 9 napszámos és kádár szorgoskodott a hordók javításánál és feltöltésénél s amint elkészültek, átadták a követelt italmennyiséget a katonaságnak.86 A tanács később pontos jegyzéket készített azokról, akiktől a sarcot beszedték. Abban reménykedtek, hogy később mindezt az államkincstár megtéríti vagy beszámítja a hadiadóba.87
A város lakói még el sem felejtették a hadisarc élményét, amikor a komáromi várparancsnokság rendelt el sorozást .
A császáriak távollétében az újoncozást Klapka György tábornok és Újházy László kormánybiztos 1849. augusztus 5-én kiadott nyílt rendelete írta elő. A rendelet végrehajtására a megyei Állandó Bizottmány augusztus 12-én összehívott városi népgyűlése hozott döntést.88
A várost három körzetre osztva augusztus 12-13-án írták össze a tanácsi kiküldöttek a 19-30 éves hadköteleseket.
Az összeírás a lakosság ellenállásával találkozott. A jelentések szerint főként a zsidó szülők rejtették el fiaikat és cselédjeiket az összeírók elől. Ţket karhatalom bevetésével kötelezték arra, hogy a végső határidőre, augusztus 14-én délután öt órára előállítsák az elbújtatottakat.89
A sorozásra a pápai vármegyeházán augusztus 14-én a Varga Imre őrnagy vezette sorozóbizottság előtt került sor.90 A hadkötelesek közül öten a jelenlévő kormánybiztoshoz, Mátéfy Antalhoz folyamodtak felmentésükért. A családfenntartókat, s azokat, akiknek testvére már katonáskodik, a városi tanács felmenteni javasolta, másoknak azonban nem adott igazolást.91
A korábban besorozott, de maga helyett mást állító 17 zsidó legény is igazolást kért a várostól, nehogy ismét –sorshúzás alá vegyék.92
A sorshúzáson bizonyos hiányosságok is kiderültek. Az asztaloscéh például nem írta össze az összes hadkötelest. Ezek –öszveszedéséről a kiküldött nemzetőrök gondoskodtak.93 A sorozás másnapján a kormánybiztos a Pápáról és környékéről besorozott 160 újonccal és a katonai kísérőkkel Komárom várába távozott. A város –ismét magára hagyatván , a tanács elrendelte, hogy ezentúl az üléseken a képviselők is minél nagyobb számban jelenjenek meg, nehogy a felelősség néhány ember vállára nehezedjék.94
A szabadságharc bukásával az újabb császári hadisarcra valóban nem sokáig kellett a városiaknak várniuk. A Győrben állomásozó császári csapatok parancsnoka augusztus 27-én délután Schwarz kapitányt és Putter Sándort küldte Pápára egy lepecsételt levéllel. A késő este összehívott tanács –megilletődve hallgatta, hogy Vallencsics alezredes parancsa értelmében a városnak –a legújabb időkben tanúsított forradalmi érzelmeiért 5 nap leforgása alatt egy teljes hadikórház felszerelését és 1.000 akó bort kell adnia.95
A városi tanács másnap teljes létszámban összeült. Az ülésen Martonfalvay Elek helyettes főszolgabíró és Kőrösy Lajos járási esküdt is megjelent. Hosszabb tanácskozás után úgy döntöttek, hogy a tárgy fontosságára tekintettel közgyűlést hívnak jössze. Ugyanakkor Willax Antal polgármestert, Könczöl János kapitányt és Voyta József képviselőt megbízták azzal, hogy Vallencsics alezredesnél próbáljanak meg addig is engedményt kicsikarni.96
A Győrből visszatért küldöttség az augusztus 29-én tartott közgyűlésen arról számolt be, hogy az alezredes mérsékelte a hadisarcot: 1.000 helyett 500 lepedővel is megelégedett, a kórház felszereléséhez szükséges eszközöket is elengedte, a kivetést a megye többi helységére is kiterjesztette, sőt még a beadási határidőt is meghosszabbította.97
A szükséges lépések megbeszélése végett Könczöl János városi kapitány egy járási szolgabíróval azonnal Veszprémbe utazott. Legnagyobb meglepetésükre a várbeli megyeházát üresen találták: a megyei tisztviselők – félve a császáriak bosszújától – már napokkal korábban szétszéledtek.98
A sikertelen kiküldetés kész helyzet elé állította a városi tanácsot: ha nem teljesíti a hadisarcot, a katonai karhatalommal találja szemben magát. Augusztus 30-án a tanács és a megyei tisztviselők vegyes tanácsülést, –közös ülést tartottak. A vita arról folyt, a sarc hányad részét vállalja a város. Lélekszám szerint 1/20-ad része esnék rá, ezzel azonban aligha elégedne meg a katonaság. Úgy a város a sarc 1/5 részét ajánlotta meg. A jelenlévő polgári és katonai biztos nyomására végül kénytelenek voltak vállalni az 1/3 részét.99
A legnagyobb meglepetésre Vallencsics alezredes még ezt sem fogadta el, és szeptember 1-jén az egész mennyiséget követelte, ami tételesen 1.000 akó bort, 500 szalmazsákot, ugyanannyi lepedőt, nyári takarót, fejvánkost; 400 pár bakancsot, 200 törülközőt, 1.000 inget, ugyanennyi gatyát jelentett.100
A kétségbeesett városvezetés már csak abban bízott, hogy időt nyerhet, s ezalatt a megye támogatását is megszerzi. A kivetett mennyiség 1/3 részét azonnal útnak indították Győrbe , a hátralék 4 héten belüli beadására pedig írásbeli kezességet vállaltak.101 Vallencsics azonban nem méltányolta a városiak kérését: a borok leadására 8, a ruhaneműekére 21 nap határidőt adott, s kilátásba helyezte, hogy a tanáccsal szemben –kényszerítőbb eszközeit is alkalmazni fogja.102
Pápa város elöljárósága szeptember 1-jén a kivezényelt 2 századnyi katonaság fenyegetésére teljesítette a követelést. A város felett sötét fellegek gyülekeztek. A polgárok rettegéssel tekintettek az ismeretlen jövő felé.