Solymosi László

Adatok Pápa város középkori történetéhez

Köztudottan rendkívül nehéz helyzetben van Pápa város középkorának kutatója. A pápai Esterházy-család - a földesuraság - levéltárának középkori oklevelei megsemmisültek, a város egyetlen középkori intézményének levéltára sem maradt fenn. Szerencsére a környékbeli birtokosok levéltárai is őriznek a településre vonatkozó forrásokat, sőt a kör tovább tágítható. Tekintettel a középkori forrásanyag rendkívüli szórtságára, ránk hagyományozódásának többnyire ismeretlen voltára, elvileg bárhol találhatók fontos, nemcsak másodlagos, hanem olykor elsődleges adatok. Ennek a szerteágazó és egy ember számára befejezhetetlen kutatásnak az oroszlánrészét Kubinyi András végezte el. A fáradságos munkával feltárt adatok segítségével mesteri módon rajzolta meg a középkori Pápa fejlődésének ívét, s jelölte ki a település helyét a magyarországi városfejlődésben: a Buda - Székesfehérvár, valamint Nagyszombat - Pozsony - Sopron régiók közti térségben Pápa a közvetítésben és ellátásban, a gazdasági életben, a kereskedelmi tevékenységben vezető funkciót látott el.¹ Az alábbiakban ehhez a reális képhez kívánok néhány kiegészítést tenni.

Minden település életében fontos az első hiteles említés, a település nevének első jelentkezése az írott forrásanyagban. Az első előfordulás a létezés - kivételesen a keletkezés - bizonysága. Pápa esetében sokáig élt az a felfogás, hogy nevét először III. Honorius pápa 1225. február elsején kiadott oklevele örökítette meg, amely felszólította II. András királyt, hogy Smaragd pápai főesperes (archidiaconus de Papa) Nyitra megyei adományát a hatalmaskodó Fábián vitéz ellenében biztosítsa a jogos tulajdonos, a pannonhalmi apátság számára.² Hogy mennyire véletlenszerű volt ez az említés, azt kellően érzékelteti, hogy Smaragd mester és adománya később több oklevélben is szerepelt, de egyházi tisztségére - pápai főesperességére - többé nem hivatkoztak.³ Újabban Nádasdy Lajos vetette fel azt a lehetőséget, hogy a zselicszentjakabi bencés apátság 1061. évi alapítólevelében szereplő pápai malom (molam in Papa) a Veszprém megyei Pápára vonatkozik.⁴ Ez a lokalizálás azonban bizonytalan, mert több Pápa nevű hely létezett a középkorban. Nem véletlen, hogy az alapítólevél legutóbbi kiadása nem kísérelte meg az adat azonosítását.⁵ Kristó Gyula a Somogy megyei Kálmáncsa közelében fekvő Pápát tekinti a somogyi monostor malma színhelyének.⁶ Ennek igen nagy a valószínűsége, de a Veszprém megyei Pápát sem lehet teljes biztonsággal kizárni az azonosításból.⁷ Ezt a bizonytalan adatot természetesen nem köthetjük Pápa város írásos múltjának kezdeteihez. A kétséges 1061. évi és a biztos 1225. évi előfordulás között azonban van olyan adat, amely vita nélkül Pápa legkorábbi említésének tekintendő.

II. András király 1213 végén vagy 1214 elején követséget küldött Boril bolgár cárhoz (1207-1217), hogy a bolgár-magyar szövetséget dinasztikus kapcsolattal erősítse meg. A feladattal Tamás székesfehérvári prépostot és királyi kancellárt, valamint hű emberét: János ispán (comes) Hektor nevű fiát bízta meg. A követek küldetésüket sikerrel teljesítették, a bolgár uralkodó udvarából magukkal hozták Boril cár leányát, Béla királyfi (a későbbi IV. Béla) leendő jegyesét. II. András Hektort szolgálataiért - szokásához híven - bőkezűen megjutalmazta. Neki adományozta a hat ekényi (kb. 360 kat. hold) Nóráp nevű földet, amely korábban a soproni vár joghatósága alá tartozott, és az új adományra, valamint Hektor Gemir nevű birtokára (predium) adómentességet biztosított. Hektort a király parancsára az új szerzemény birtokába a területileg illetékes győri püspök iktatta be. Az 1214. évi adománylevél rögzítette az adománybirtok határait is. Eszerint a nórápi föld Hektor Nóráp, illetve a királyi udvarnokok Joansoka nevű falujával, a veszprémi várnépek földjével és a Myroth folyóval volt határos. A határleírás utakról is szólt, egyiknek az irányát is megadta: ez az út Pápáról vezetett (venit de Papa) Nórápra.⁸ János fia Hektor, a Veszprém megyei Nóráp falu földesura, okosan járt el: megszerezte a királytól a falujával szomszédos soproni várföldet.⁹ Az 1214. évi oklevél voltaképpen a Pápától délre fekvő Nóráp településre vonatkozik, de mellékesen Pápáról is szól. Így 1214-ből való a Veszprém megyei Pápa legkorábbi említése. Ez az első előfordulás korántsem késői, a legtöbb település ennél később bukkan fel a forrásokban. Természetesen a középkori Pápa léte az első említésnél jóval régebbi.

A települések életében meghatározó volt a földesúr személye. A középkori Pápa története ebből a szempontból két korszakra osztható: a település előbb a király, majd magánbirtokos(ok) földesurasága alá tartozott. A két korszak a Zsigmond-korban váltotta egymást, amikor a királytól magánföldesúri kézbe került a település. A királyi uralom időszaka szintén két periódust ölelt fel: Pápa eleinte királyi udvarnokok otthona és központja, később királyi hospesek (szabad állapotú személyek) lakóhelye és kiváltságolt települése volt.

Az első periódus kezdetei Szent István király korára nyúlnak vissza. Az államalapító király az uralma alatt álló területeken második törvénykönyve tanúsága szerint vár-, illetve udvarszervezetet hozott létre, s az utóbbi birtokszervezet népességét hovatartozásának megfelelően udvarnoknak hívták.¹⁰ A királyi udvarnokok termelőmunkát végeztek, miként későbbi latin nevük (panisdator) 'kenyéradó' jelentése érzékletesen mutatja, alapvetően élelemmel látták el a királyi udvart.¹¹ Pápa a hozzá tartozó településekkel együtt a királyi udvarszervezetek egyikét alkotta. Korai létrejöttét közvetve három tényező bizonyítja. Mindenekelőtt a pápai templom kiváltságos helyzete, hogy a korai királyi kápolnákra jellemzően nem a megyéspüspök, hanem az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. A templomot Szent István vértanú tiszteletére építették. Végül Pápa főesperesi székhely volt.¹² Szent István protomártír korai tiszteletéről Esztergom, Győr és Sóly róla elnevezett temploma tanúskodik.¹³ Közülük a Veszprém közelében fekvő Sóly falu kápolnáját örökítették meg a legkorábban: Szent István király 1009-ben a veszprémi püspökség számára a sólyi kápolnánál (in Sool apud capellam Beati Stephani prothomartiris) állította ki oklevelét.¹⁴ Sóly vagy más néven Betereg faluban királyi udvarnokok laktak.¹⁵ A település királyi kápolnája akkor vesztette el kiváltságos egyházjogi helyzetét, amikor 1221-ben II. András a veszprémi székesegyháznak adományozta.¹⁶ A sólyi példa a pápai udvarház, udvarszervezet és a pápai Szent István vértanú tiszteletére emelt királyi kápolna korai létét erősíti meg.

Pápa történetének a kezdeteknél nem kevésbé izgalmas kérdése, hol húzódott a királyi korszak két periódusának a határa, vagyis mikor lett a királyi udvarnokok lakta helységből hospesek kiváltságolt települése. Az utóbbi létezésére az első adat 1339-ből származik: ekkor említenek először Pápán kiváltságos helyzetű lakosságot, királyi hospeseket.¹⁷ Ez az adat nyilvánvalóan késői, jóval korábban jelentek meg Pápán az első hospesek. Ennek hozzávetőleges időpontját adatok híján közvetett módon határozhatjuk meg. Egyfelől a hospesek régióbeli megjelenésének, másfelől a pápai udvarszervezet változásának vizsgálata segíti a datálást.

Pápa térségében először 1268-ban esett szó királyi hospesekről. Ebben az évben IV. Béla megbízásából Péc-nembeli Dénes hercegi udvarbíró irányításával tíztagú bizottság az 1267. évi dekrétum (5. tc.) szellemében felülvizsgálta Veszprém megyében a nemesek birtokpanaszait, és ítéletével az ajkai nemeseknek visszaadta azt a két ekényi földet, amelyet az (ajka)rendeki királyi hospesek elfoglaltak tőlük.¹⁸ Néhány évvel később, 1275-ben a Noszlop közelében fekvő Bogdán település lakói a közeli Csöl falu hospesszabadságát nyerték el.¹⁹ A kiváltságolásnál Lőrinte-nembeli Lőrinte bogdáni földesúr Csöl falu tulajdonosának, Rátót-nembeli Roland nádornak a példáját követte. Mindkettőjük előtt végső soron a királyi birtokon élő hospesek jogállása volt a minta. Ezt a jogállást kívánták megszerezni a kedvezőtlenebb helyzetű földesúri népek, lehetőleg helyben, vagy ha másként nem sikerült, lakóhelyük elhagyása (rendszerint szökésük) után másutt.

A hospesszabadság vonzása, megszerzésének vágya nem hagyta érintetlenül a pápai udvarszervezet lakóit sem. A királyi udvar két jegyzője: Pós mester és testvére, Benedek, 1266-ban azt kérte IV. Bélától, hogy adományozza nekik az Uzsal nevű királyi udvarnokföldet, amelyen egykor táladó udvarnokok (datores scutellarum wdhuvornicalium) éltek. Miután az uralkodó Farkas pápai királyi udvarnokispántól az udvarnokok századosai jelenlétében (presentibus centurionibus suis) megtudta, hogy a Bakony alatt (Nagytevel határában) fekvő Uzsal több mint három ekényi (kb. 180 kat. hold) földterületet foglal magába, és rajta két udvarnokcsalád (mansio) lakik, akik évente egy uncia (= hat pondus) pénzjáradékot fizetnek a pápai királyi éléstár számára (ad pastus nostros de Papa), teljesítette a kérést. Követségben végzett szolgálataikért a kérvényezőknek és Mihály nevű testvérüknek adományozta Uzsal földjét. Szerzeményük birtokába királyi parancsra Farkas udvarnokispán a bakonybéli apát jelenlétében iktatta be őket.²⁰ Az oklevél jól tükrözi a változást. A pápai udvar- vagy udvarnokszervezet, amelyet analógia nyomán udvarnokispánságnak is nevezhetünk, változatlanul összefogta a pápai udvarházhoz és annak éléstárához tartozó (a királyi adományok révén egyre fogyó) udvarnoki földeket és azok lakóit, köztük - miként más oklevelek tanúsítják - az udvarnokok elitjét, az udvarnokok szabadjait.²¹ A szervezet élén udvarnokispán áll, akit az igazgatásban, adószedésben és bíráskodásban az udvarnokok elöljárói: a századosok vagy száznagyok segítenek. A keretek még a régiek voltak, de a tartalom az új.²² Az uzsali udvarnokok már nem archaikus módon adóztak. Nem speciális készítményeikkel - fatálakkal - látták el a pápai udvarházat. Az uzsali táladók kihaltak, távoztak vagy szolgálatot váltottak. Mindenesetre helyükön olyan udvarnokok laktak, akik korszerű módon adóztak, természetbeni kötelezettségek helyett pénzt adtak. A hospesekre jellemzően pénzt fizettek, de pénzadójuk nagyobb volt: az uzsali udvarnokok kétszer annyit adtak, mint a bogdáni hospesek.

Az egymással összefüggő és egymást erősítő két folyamat: egyfelől a királyi és magánföldesúri hospesek megjelenése Pápa térségében, másfelől az archaikus királyi vár- és udvarszervezetnek a tatárjárás előtti években meg-indított és a pápai udvarnokispánságban is megfigyelhető korszerűsítése arra enged következtetni, hogy Pápa települést sem hagyta érintetlenül a változás, és IV. Béla uralkodása idején, valamikor a XIII. század derekán Pápán telepítési akció (és feltehetően udvarnokfelszabadítás) révén hospestelepülés jött létre. A változás ellenére Pápa udvarnokközpont jellegét és szerepét továbbra is megőrizte, sőt királyi eladományozásáig valószínűleg megtartotta, de területén helyet kapott az a hospesközösség, kiváltságolt település, amely ettől fogva a városias fejlődés hordozója és mozgatója lett.

A hospesek, magyarul vendégek vagy telepesek, személyes szabadsággal (pl. költözési joggal, birtokszerzési képességgel) és bizonyos önkormányzattal rendelkeztek, közösségüket választott bíró és esküdtek irányították. Az első pápai bírót 1339-ből ismerjük, míg a bíró munkáját segítő 12 esküdtet 1383-ban említik először.²³ Az önkormányzati tevékenység, a település kormányzása bizonyos szinten együttjárt az írásbeliséggel, az pedig előbb-utóbb megkívánta, hogy az önkormányzatnak saját pecsétje legyen kiadványai hitelesítésére. Pápa városa - a megyében valószínűleg egyedül - már a középkorban eljutott erre a szintre. Ennek bizonyítéka két véletlenül fennmaradt pápai oklevél: az egyik 1477-ből, a másik pedig 1491-ből.²⁴ Mindkettőt a pápai bíró adta ki, név szerint nem említett polgártársaival együtt (az előbbit az esküdtekkel és a polgárokkal, az utóbbit a többi polgárral közösen). Mindegyik a város belső életének egy pillanatát örökítette meg, miközben a város és földesura kapcsolatát is érintette.

Mészáros Máté pápai bíró, az esküdtek és a polgárok 1477-ben azt rögzítették, hogy Hidászi Gergely polgártársuk ördögi indíttatásból hallatlan dolgot követett el: eretnek lett. Ezért halált érdemelt volna, de félelmében javait hátrahagyva, még idejében megszökött a városból. Mivel ítélkezni nem tudtak felette, hagyatékából Kapucsi Benedek pápai várnagy jogosan három vég posztót lefoglalt magának.²⁵ A szűkszavú oklevél néhány következtetéssel kiegészíthető. Hidászi Gergely posztókereskedő lehetett, aki útjai során Csehországban vagy másutt megismerkedett az eretnekségnek számító huszita tanokkal. Szökésével megmenekült a biztos haláltól. Hagyatéka viszont nem lett a városé, rajta Pápa földesura, illetve a várnagya és talán a város osztozott.²⁶

Az 1491. évi oklevél kibocsátásának előzménye és egyben oka a németek városbeli pusztítása volt. Habsburg Miksa római király (a későbbi császár) Hunyadi Mátyás király halála után megkísérelte a magyar trón megszerezését. Tekintélyes seregével 1490. október 4-én indult el Bécsből. Sopron, Kőszeg, Szombathely, Körmend és Veszprém érintésével Székesfehérvárig nyomult, majd ennek elfoglalása után visszafordult, és hadának jelentős részével december végén elhagyta az országot, miután őrséget hagyott hátra az elfoglalt vagy átengedett várakban és városokban.²⁷ Miksa ezúttal másik útvonalat választott: seregével október végén Körmend felől érkezett Veszprém megye területére, majd december derekán Pápán keresztül távozott onnan.²⁸ Ennek következménye volt az a pusztítás, amelyre egyedül a város 1491. évi oklevele utalt.²⁹ Szapolyai István nádor, a város földesura nyilvánvalóan azután intézkedett, hogy II. Ulászló magyar király seregei visszafoglalták 1491 nyarán Miksa hódításait.³⁰ Parancsot adott a városnak a németek által felégetett és lakóiktól elhagyott házak újjáépítésére. Csőszi András bíró teljesítette a földesúr óhaját, öntevékeny polgárok révén gondoskodott a károk hely-reállításáról. Hogy miként, arról szólt az 1491. évi oklevél. Tompa Benedek pápai polgár egyike volt azoknak, akik vállalkoztak a házak újjáépítésére. Saját kérésére a várostól a Szent László utcában (in vico Sancti Ladislay) kapott egy házhelyet, hogy azon Szent György napjáig (1492. április 24-ig) házat építsen. A telek helyét a kortársak számára egyértelműen meghatározta az oklevél. A házhely nyugati szomszédja Király Tamás, keleti pedig Csapó Benedek volt, míg vele szemközt délen a Szűz Mária tiszteletére emelt kolostor (claustrum Beate Virginis) állt. A telek átruházása örökösödési joggal együtt történt, vagyis a telket Tompa Benedek utódai örökölhették.³¹ A városi tanács a földesúr, de egyben a polgárság érdekét is érvényesítette: mindkettő számára fontos volt, hogy a lakatlan teleknek minél előbb legyen adófizető gazdája. A földesúrnak azért, hogy járadékot kapjon utána, a polgárságnak pedig, hogy többen osztozzanak a városra kivetett adón.

Az 1491. évi oklevél révén Pápa középkori története új egyházi intéz- ménnyel gazdagodott: a Szent László utcai Szűz Mária-kolostorról eddig nem volt tudomásunk. Helye régészeti kutatással remélhetőleg meghatározható.³² Rendi hovatartozásáról viszont csak feltételezéseink lehetnek. Mivel a városban a középkorban létezett Szent László titulusú ferences kolostor, nem valószínű, hogy a Szűz Mária-kolostor is ferencrendi lett volna, hacsak fel nem tételezzük, hogy egy és ugyanazon kolostorról van szó, csak időközben megváltozott a titulusa, védőszentje.³³ Ennél azonban biztosabbnak látszik, ha más rendhez - és itt elsősorban a városban birtokos pálosok jöhetnek szóba - kapcsoljuk a Szűz Mária-kolostort.³⁴

A vállalkozó kedvű Tompa Benedekről szerencsére több adat maradt fenn. Valószínűleg háztulajdonos polgárként kapta meg 1491-ben az említett házhelyet. Jó két évtizeddel később, 1514-ben a Piac utcában 65 forintért újabb házat szerzett.³⁵ A hazai polgársághoz hasonlón megtakarított pénzét ő is szőlőbirtokba fektette. A vásárhelyi apácák somlói szőlőhegyén, a pápai polgárok kedvenc bortermelő vidékén, ahol 1542-ben Pápáról a plébános, négy pap és 39 világi személy birtokolt szőlőt, Tompa Benedek is szőlőbirtokos lett.³⁶ 1516-ban 34, 1521-ben pedig 3 aranyforintért vásárolt szőlőt a maga és családja: Anna nevű felesége és gyermekeik: János, Katalin és Anna számára.³⁷ Hét év alatt 102 forintot fektetett ingatlanba. Tompa Benedek a tehetősebb pápai polgárok közé tartozott, akárcsak kortársa, Kalmár Mihály, aki száz forintért léhérti telket vett zálogba Arácsi István nemestől. A felek halála után a zálogbirtoklást fiaik 1520-ban szüntették meg, amikor Arácsi János száz forintért visszaváltotta a telket Kalmár Jánostól.³⁸

Mindkét pápai oklevelet tartalmukkal összhangban a város pecsétjével erősítették meg. Az oklevélszöveg alá nyomott kerek viaszpecsét 1477-ből kissé hiányosan, de jó állapotban megmaradt, míg a másik oklevélről lepergett. Kerek nyomának méretei azonban egyértelművé teszik, hogy a város mindkét alkalommal ugyanazt a pecsétnyomót használta. Sőt, a város 1589. évi kiadványának Somfai Balázs által felfedezett papírfelzetes pecsétje is ezzel a középkori pecsétnyomóval készült.³⁹ Ughy István grafikus a két pecsét eredetije és a korábbinak 1990-ben készült fotója alapján egyértelműen rekonstruálta Pápa város legkorábbi pecsétjét. Eszerint a pecsét térdeplő alakot ábrázol balra fordulva, hosszú ruhában, imára kulcsolt kézzel, feje felett dicsfénnyel és három kővel. Mellette balról félhold, jobbról hatágú csillag látható. A térdeplő személy mellett balra lent, a pecsét köriratába nyúlóan és azt megszakítva elhelyezett háromszögletű kis címerpajzson két, egymással szembeforduló kígyó látható nyitott nyolcashoz hasonló alakban.⁴⁰ Ughy István grafikus utóbbi felfedezése révén megoldódott az a rejtély, amelyet a kis címerpajzs ábrázolása okozott. Eddig a pajzson a város címerét (két, egymást keresztező jogar) vagy a helyesen Szent István vértanúval azonosított alak attributumát (két, keresztbe tett pálmaág) vélték felfedezni.⁴¹ A kígyóábrá-zolás felismerése a pajzson kínálja a megoldást: a kis címerpajzs a Garai-család címere. Ezen ugyan rendszerint egyetlen kígyó látható, ami nem zárja ki az azonosítást, de van Garai-címer két kígyóval is. Idősebb Garai Miklós nádor (1375-1385) négyszögletű címerpajzsa két, egymástól elforduló, kifelé néző kígyót ábrázol.⁴² A kis címerpajzs tehát a Garai-címer két kígyós változata.

Pápa város középkori pecsétje két fő alkotóelemből áll. Egyfelől kiváltságos templomának védőszentjét, Szent István vértanút ábrázolja feje felett attributumával, a mártírhalálára, megkövezésére utaló három kővel, másfelől földesurának, a Garai-családnak a kígyós címerét tartalmazza. A védőszent az egyik legelterjedtebb városi pecsét-, illetve címertípusnak megfelelően a várost jelképezi, némiképpen annak szabadságát is érzékelteti, míg a Garai-címer azt fejezi ki, hogy a város a Garai-család tulajdonába tartozik, annak joghatósága alatt áll és egyben védelmét is élvezi.⁴³ A pecsét körirata tulajdonosát, a várost nevezi meg. A latin körirat a város jelentésű civitas szót használja: S(igillum) civitatis Papensis, értelme: Pápa város pecsétje.⁴⁴

A Garai-címer a városi pecséten annak következménye volt, hogy a Garai-család a város földesura lett. Zámbó Miklós tárnokmestertől Zsigmond király 1389-ben Pápa városát kiváltotta a zálogból, majd továbbadta a királynék védelmében meghalt idősebb Garai Miklós fiainak: ifjabb Miklósnak és Jánosnak.⁴⁵ Pápa első ismert pecsétje tőlük származik. A pecsétadományozás időpontját, illetve a pecsétnyomó készítésének idejét közelebbről segít meghatározni, hogy a város pecsétjét 1427-ben említették először. Ebben az évben ifjabb Garai Miklós nádor (1402-1433) megparancsolta pápai várnagyának, hogy a pápai Kövér-család vagyonáról készítsen leltárt, és azt a várnagyi pecsét mellett lássák el a város pecsétjével is.⁴⁶ Pápa város első ismert pecsétjét így 1389 és 1427 között kapta, valószínűleg 1400 táján, mivel akkortájt Pápa település minősítése város (civitas) volt, nem pedig mezőváros (oppidum). Később ugyanis rendszerint - még a város 1491. évi oklevelében is - mezővárosnak nevezték a falutól és a valódi várostól egyaránt különböző városias települést.⁴⁷ A pecsét köriratába a korabeli minősítésnek megfelelően került a civitas szó. A városi tanács 1589-ben még ezt a pecsétet használta. Ragaszkodott hozzá, cseppet sem zavarta, hogy már régóta nem a Garai-család a település földesura. Valószínűleg ez volt a város első pecsétje. Ezt megelőzően, ha valamit pecsétes oklevélbe kívántak foglalni, bizonyára a település plébánosához fordultak. A plébános aligha zárkózott el az ilyen kérés teljesítésétől, hiszen maradt bizonyíték arról, hogy a környékbeliek ügyeiben vállalt hasonló feladatokat. Mátyás pápai plébános 1358-ban saját pecsétjével megerősített oklevelében tanúsította, hogy Hektor fia Péter és Miklós fia György két lerombolt malomért jelenlétében egy márkát fizetett a bakonybéli monostor apátjának.⁴⁸ A saját pecsét birtokában a városi tanács - miként két oklevele mutatja - az írásbeliség terén a város ügyeiben önállóan járt el. A közeli Vásárhely mezőváros tanácsának - pecsét híján - nem volt ilyen lehetősége. Ezért a somlói szőlőügyletekről saját pecsétje alatt a település földes-ura, a vásárhelyi apácakonvent állított ki oklevelet, tanúként vagy az oklevél társkiadójaként név szerint megemlítve benne a vásárhelyi bírót és a 12 esküdtet.⁴⁹

Veszprém megyében a középkorból egyedül Pápának maradt ránk pecsétje és városi tanácsának két kiadványa. A saját pecsét birtoklása, a városi ok- levelek léte, a Szűz Mária-kolostor létezése, a város tehetős polgárainak tevékenysége az eddigi ismereteket kiegészítve és velük összhangban mind azt tanúsítják, hogy a középkor végén Pápa volt a régió legjelentősebb városias települése.

Függelék

Oklevélszövegek (1358-1521)

1.

Pápa, 1358. október 6.

Mátyás pápai plébános tanúsítja, hogy Hektor fia Péter és Miklós fia György Szent Mihály ünnepének nyolcadán (október 6-án) kiegyenlítette tartozását, miután jelenlétében két lerombolt malomért egy márkát fizetett a bakonybéli monostor apátjának.

Nos Mathyas plebanus de Papa significamus tenore presentium quibus expedit universis, quod anno Domini Mo CCCo Lo octavo in octavis beati Michaelis archangeli, quod Petrus Ectoris et Georgius filius Nicolai fili [!] Ectoris pro pretio duorum molendinorum demolitorum unam marcam predictis octavis quoram nobis solvere tenuissent domino abbati monasterii beati Mauriti [!] confessoris de Bel, dictis octavis advenientibus predicti nobiles dictam unam marcam solverunt, ut debebant. Nos vero predictos nobiles vigore nostrarum litterarum reddidimus expeditos et modis omnibus absolutos, ne scrupulantia inter eos excreatur super solutionem unius marce. Datum anno et loco prenominato.

Papíroklevél (185 x 50 mm), hátlapjára nyomott természetes színű, háromszögletű pajzs alakú (25 x 32 mm) pecsét töredékével. DL 41.363 (MNM Törzsanyag).

2.

Pápa, 1477.

Mészáros Máté pápai bíró, az esküdtek és a polgárok tanúsítják, hogy miután Hidászi Gergely polgártársuk eretnek lett, és a várható halálbüntetéstől félve, javait hátrahagyva megszökött a városból, Kapucsi Benedek pápai várnagy jogosan három vég posztót lefoglalt magának.

Nos Matheus Mezarus iudex de Papa, iurati ceterique cives eiusdem damus memorie, quod concivis noster Gregorius Hydazy ex instigatione dyabolica fraude perpetrasset aliquod opus illicitum utputa heresim, propter quod merito mori dignus fuisset, his peractis ratione timorum res et bona sua relinquit de medio nostri clandestine recedens, circa quas nos sepe am monuimus causa iustitie, quam minime curavit. His vero auditis egregius Benedictus Capwczy castellanus castri Papa fecit aufferri tres pecias panni secundum meritum iustitie. In cuius rei memoriam perpetuamque firmitatem presentes concessimus litteras nostras sigilli nostri munimine autentici roboratas. Datum in Papa anno Domini millesimo quadringentesimo septuagesimo septimo.

Papíroklevél (220 x 120 mm), szöveg alá nyomott kerek (26,5 mm átm.), természetes színű, kissé hiányos pecséttel. Körirata: + S(IGILLVM) CIV[ITAT]IS PAPENSIS. DL 61.817 (Kisfaludy-cs. lvt.). Kivonata: Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa. Levéltári Közlemények 62(1991), 98.

3.

1491.

Csőszi András, Pápa mezőváros bírája és a többi polgár tanúsítja, hogy miután földesuruk, Szapolyai István nádor parancsot adott a németek által felégetett és lakóiktól elhagyott pápai házak újjáépítésére, Tompa Benedek pápai polgárnak a Szent László utcában saját kérésére adtak egy telket, hogy azon Szent György napjáig (1492. április 24-ig) házat építsen. A házhely nyugati szomszédja Király Tamás, keleti pedig Csapó Benedek volt, míg vele szemközt délen a Szűz Mária kolostor állt.

Nos Andreas Chwzy iudex opidi de Papa ceterique cives eiusdem memorie commendamus tenore presentium quibus expedit universis, quomodo dominus noster generosus videlicet Sthephanus de Zapolya comes perpetuus terre Zepusiensis ac regni Hungarie palatinus nobis mandaverat ac mandat, ut nos in persona eiusdem sue in domus illas opido Pape habitas et existentes, que mediante Alemanorum conbustione forent desolate ac per earum pristinis possessoribus [!] dimisse, ut traderemus in manus cuiuscumque, qui niterentur super eiusdem officium quoddam facere et qui suam domum usque festum sancti Georgii martyris intrare ac edificare recusarent. Quare is Benedictus Thompa civis eiusdem opidi Papa nostram veniens in presentiam locum unum pro edificatura unius domus inpetravit, nosque eidem in persona eiusdem domini nostri generosi prenotati, auctoritate sua eidem dedimus et concessimus locum unum in vico Sancti Ladislay existentem, super quem idem Benedictus unam struxit domum. In opposito autem illius domus a parte meridionali fondatum [!] est claustrum Beate Virginis, a parte vero occidentali existens Thomas Kyral, orientali vero parte Benedictus Chapo. Igitur prefatum locum eidem Benedicto Thompa dedimus et contullimus libere ac nullo contradicente perpetue et irrevocabiliter de filiis filiorum ac heredum per heredes sigillo nostro ratas et consigillatas more solito. Anno Domini millesimo quadringe[n]tesimo nonagesimo primo.

Papíroklevél (215 x 215 mm), szöveg alá nyomott kerek (26,5 mm átm.), zöld színű pecsét kis töredékével. DL 102.246 (Batthyány-cs. lvt.).

4.

Vásárhely, 1521. január 3.

Katalin apátnő, a vásárhelyi apácakonvent, valamint Vásárhely mezőváros bírája és 12 esküdtje tanúsítja, hogy vásárhelyi Csonka Balázs és édesanyja három aranyforintért eladta a Somlóhegyen fekvő fél szőlejét Tompa Benedek pápai polgárnak és Ágota nevű feleségének, illetve gyermekeiknek: Jánosnak, Katalinnak és Annának. A szőlőt keletről devecseri Cser Kelemen, délről vásárhelyi Borsó Mihály, északról pedig Tompa Benedek szőleje, míg nyugat felől a szüreti út határolta.

Nos religiosa domina Katherina abbatissa et totus conventus sanctimonialium monasterii beati Lamperti episcopi et martyris de Wasarhel necnon Stephanus Chewz iudex oppidi nostri predicti ceterique iurati tali nomine sonantes: Thomas Marthon, Blasius Gerghkowach, Valentinus Weres, Benedictus Sawanyo, Valentinus Paller, Benedictus Marthon, Simon Kathona, Iohannes Angyal, Ambrosius Lwkach, Vincentius Byro, Iohannes Fylep, Nicolaus Kowach memorie commendamus tenore presentium significantes quibus expedit universis, quod Blasius Chyonka filius Clementis Zabo de Wasarhel una cum matre sua Wrsula vocata filia condam Colomani Chyonka de Wasarhel coram nobis ac prefatis iudice et iuratis nostris personaliter constituti sponte et libera voluntate fassi sunt in hunc modum, quod ipsi quandam vineam mediam partem in promontorio prefati oppidi nostri Wasarhel Somlyoheghye vocata existentem, cui a parte orientali Clementis Cher de Dewecher, a parte meridionali vinea Michaelis Borso de Wasarhel, a parte occidentali via vindemialis, a parte vero aquillonari Benedicti Tompa de Papa vinee vicinarentur et adiacerent, circumspecto predicto Benedicto Thompa una cum coniuge sua domina Agatha vocata ac filiis eorundem videlicet Iohanni scilicet et filiarum [!] Katherine et Anne in oppido Papa commorantibus eiusdemque heredibus et posteritatibus universis in et pro florenis III auri vendidissent, tradidissent et perpetuo inscripsissent, quos iam ab eisdem plene et integre recepissent, imo coram nobis vendiderunt, tradiderunt et perpetuaverunt tali quidem vinculo et condicione mediante, quod si temporum successu quispiam fratrum aut consanguineorum ipsorum antedictorum videlicet Blasii Chyonka ac domine Wrsule matris eiusdem impedire, molestare aut litis fatigentiam prefatos Benedictum Thompa ac dominam Agatham coniugem suam aut suos heredes et posteritates aliquos ratione et pretextu predicte vinee impedire aut molestare vellit, tunc talis contra prefatos Benedictum Thompa ac dominam Agatham coniugem suam ac suis heredibus et posteritatibus universis in pretio et vallore ipsius prefate vinee ante litis ingressum eo facto convincat convictusque habeatur harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Ex Wasarhel de cenobio predicti conventus feria quinta proxima post festum circumcisionis Domini anno eiusdem millesimo quingentesimo vigesimo primo.

Hártyaoklevél (295 x 190 + 50 mm), selyemfonaton függő pecsétje elveszett. DL 47.397 (MNM Törzsanyag).