Valter Ilona

Az észak-magyarországi mezővárosok és Pápa fejlődésének rokon vonásai és különbözőségei

Az észak-magyarországi mezővárosok közül Pásztó, Gyöngyöspata és Gyöngyös fejlődésével történt az összehasonlítás.

1. pont: az összehasonlítás kiindulópontját a földrajzi helyzet vizsgálata jelentette. Mindegyik szóbanforgó település két eltérő adottságú táj: a síkság és a hegyvidék találkozási pontján fekszik. Pápa a Bakony-hegység és a pápai síkság találkozásánál, Pásztó a Mátra-hegység és a Cserhát között, a Zagyva folyó völgyében, amelynek folytatása a Nagy-Alföld, Gyöngyöspata és Gyöngyös a Mátra-hegység aljában, az Alföld északi peremén található. Mindegyik település úgynevezett vásárvonalon fekszik, ott, ahol általában kialakulnak a városok, a két különböző táj termékcseréje következtében.

2. pont: vizsgáljuk meg a települések Árpád-kori kialakulását. Pápa igen korán, 1061-ben megjelenik a forrásokban.¹*

Főesperesi központ volt, egy viszonylag nagy terület központja, mint udvarnokispánság és esetleg királyi udvarház. A pápai udvarnokispánságnak feltehetően vára is volt, sőt - Kubinyi András véleménye szerint - egy királynői birtokközpont sem zárható ki.² Igen sajátos, de természetes, hogy Pápa környékén több mint tucatnyi helységről lehet kimutatni, hogy királyi (királynői) szolgálónépek lakták, amelyeknek feladata a pápai királyi udvarház ellátása volt. A város közigazgatási területén a középkorban számos kisebb település jött létre és állt fenn hosszabb-rövidebb ideig.³ Ez egy történeti és települési sajátosság.

Pásztó környéke a honfoglalás után fejedelmi, majd a királyi család birtokába került. A XII. század elején - feltehetően királyi alapításként - monostor létesült Pásztón, amelyről az első írásos adat II. Béla király 1138-as okleveléből származik.⁴ Egy másik XII. század eleji adat szerint egy Cerbanus nevű velencei klerikus, Dávid pannonhalmi apát (1131-1151) engedélyével a pásztói apátság könyvtárában görög egyházatyák műveit latinra fordította.⁵ Ennek az adatnak nyomán a történeti irodalom görög (bizánci) monostorként tartotta számon a pásztói monostort.⁶ Az 1965-1969 között végzett régészeti kutatás kimutatta, hogy nem bizánci monostor volt itt, hanem a bencések telepedtek meg. A monostort 1190-ben átvették a ciszterciek, akiket III. Béla király telepített itt le.⁷ Egy magaslaton állott a monostor, amelyet körbevett a Mátrából eredő Kövicses-patak egy ága, az ún. Malom-patak. Az apátság közelében állott a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt plébániatemplom, körülötte pedig az Árpád-kori falu.

Gyöngyöspata. Anonymus szerint Árpád nagy földet adott Ednek és Edömennek a Mátra-erdőben, ahol unokájuk, Pata később várat építtetett. Valóban, az innen eredő Aba-nemzetségé volt a vidék.⁸ A gyöngyöspatai temp-lom közelében emelkedik a Póc-tető nevű hegy, melynek tetején feltártak egy korai várat, egy ún. vörös sáncot. A főesperességek megszervezése után itt volt a főesperesi templom, amelynek alapjait 1973-ban Kovács Béla feltárta.⁹ A főesperes kb. egy megyényi területen képviselte püspökét, az ispáni vár fegyveres erejére támaszkodva. A vár alatt a falu területe, a vár körül elterülő várföldek a XIII. század elejéig királyi tulajdonban voltak.¹⁰ A település a Hatvan-patak két partján, a vár alatt alakult ki és középen épült fel a falu első temploma. A szép gótikus templom műemléki helyreállítása kapcsán elvégzett régészeti kutatás során megtalálták a gótikus templom északi részén e korai templom alapjait. A falu földjeinek jelentős részét II. András király 1234-ben az Aba nemzetséghez tartozó Demeternek adta, aki királyi étekfogó mester volt. A birtokot Demeter leszármazottai, a Nekcseyek bírták a XV. század elejéig. A várban lévő főesperesi templomot a tatárok 1240-ben elpusztították, így a főesperes egy időre leköltözött a megnagyobbított plébániatemplomba. Ez a településnek is nagyobb jelentőséget biztosított.¹¹

Gyöngyös a Mátraaljával együtt az Aba-nemzetség birtokában volt. Neve 1261-ben fordul elő először. A település az Aba-nemzetség Csobánka-ágának birtoka volt a XIII. században, és az 1270-es években igen gyorsan fejlődött. Növekedését Csobánka két fiának: Jánosnak és Péternek 1274/75 tájára tehető osztozása még inkább elősegítette.¹² 1275-ben Jánost Gyöngyösinek nevezték, és ő minden bizonnyal Gyöngyöst tette meg birtokai központjául. Későbbi lakhelyét, birtokközpontját, a Gyöngyös melletti Bene-várat ekkor kezdték építeni.¹³ A település magja a mai Fő utca volt, amely orsó alakban kiszélesedve fogta közre a Szent Bertalan-templom román kori elődjét, a Gyöngyös-patak partján, annak folyásával párhuzamosan.

Összefoglalva: a vizsgált települések kialakulásánál és kezdeti formájánál éles különbségeket látunk. Pápa az Árpád-korban területileg széttagolt preurbánus település volt, ahol a királyi (királynői?) udvarház és az udvarnokispáni székhely mellett hetipiacot tartottak, az ipari szükségleteket pedig a környék szolgálónépei látták el. Fontos szerep jutott a Tapolca-patak malmainak.

Más volt a helyzet Pásztón, ahol a monostor és a plébániatemplom mellett alakult ki a település. Termékcsere már ekkor is lehetett. Komoly ipari termelés folyt az apátságban, ahol 1100 körülre keltezhető üveghutát és kovácsműhelyt tártunk fel. Némileg hasonló Pápához Gyöngyöspata kialakulása. Ez is főesperesi székhely volt, de a szolgálónépek falvai nem olvadtak bele a területébe, mert jóval távolabb települtek eredetileg is (ld. a mai Szücsi, Szántó, Halász, Solymos, Fedémes falvakat). Gyöngyös a többiektől eltérően kezdettől fogva földesúri birtok volt, míg a többiek mind királyi birtokon alakultak ki.

3. pont: mi vezetett a mezővárosi fejlődéshez és mikor lettek a tárgyalt települések oppidumok?

Ahogy az oklevélből kitűnik, a pápai népek - vagy legalább is egy részük - hospesszabadsággal rendelkezett a XIV. század közepén. Elég széleskörű, szinte városias hospesjoguk lehetett, mert például a maguk nevében és nem egy királyi tiszttartó által képviselve pereskedtek. 1383-ban a pápai tanács bíróból és 12 esküdtből állt, tehát jelentős változást hozott, hogy Zsigmond király a birtokot 1389-ben a Garaiaknak adta, néhány Pápához tartozó faluval együtt. Eddig Pápát possessio-nak, vagy villa-nak nevezték, Garai János viszont 1398-ban civitas-nak nevezte Pápát.¹⁴ A széleskörű önkormányzattal, városias tanáccsal rendelkező Pápát már nehéz lett volna villának nevezni, hiszen ennek csak királyi birtoklás esetén volt értelme. 1401-től az oppidum kifejezés vált általánossá. Magánföldesúri oppidum volt. 1408-ban még nem volt a Garaiaknak itt vára, ezután épült fel. Albert király halála (1439) után viszont állandóan szerepelt az oklevelekben.¹⁵ A mai barokk várkastély helyén állott.

Pásztón a ciszterci monostor kegyuraságát 1265-ben V. István ifjabb király a Rátót nembeli Istvánnak, az ifjabb királyné főlovászmesterének adta. 1270-ben elrendelte, hogy az apátság népeinek bírája is Rátót nembeli István legyen.¹⁶ A Rátót-nemzetségből származó Pásztói, Tari és Kazai Kakas-család Pásztó és környéke sorsát évszázadokra meghatározta. A településre kedvezően hatott a földesúri kézbe kerülés. Fejlődése a XIII. század végén felgyorsult. Már III. Endre idején, 1298-ban vásártartási joga volt, piacát említik.¹⁷ Később a „Pokoljáró” Tari Lőrinc, királyi pohárnokmester, Zsigmond király egyik leghűségesebb híve 1407-ben oppidum rangot szerzett Pásztónak.¹⁸ Zsigmond e mezőváros polgárainak ugyanolyan jogot és kiváltságot biztosított, mint ami a budai polgárokat megillette.

Gyöngyöspatát a XV. század elejéig a Nekcseyek bírták. Nekcsey Demeter Károly Róbert tárnokmestere volt. A király festőjével, a bolognai Hertul mes-terrel készíttetett Bibliáját most Washingtonban őrzik. A kódex első lapján ábrázolt templommodell megegyezik azzal a képpel, melyet a Nekcsey Demeter által kibővített patai templomról az ásatások alapján rajzolhatunk. 1403-ban Zsigmond király a nánai Kompoltyaknak adta Patát, majd Guthi Ország Mihály szerezte meg. 1460-ban kapott a település oppidum rangot Mátyás királytól, miután csapatai nagy nehezen kifüstölték a huszitákat a patai várból.¹⁹ Erre az időre esik a plébániatemplom nagyarányú gótikus átépítése, kifestése.

Gyöngyös a XIV. század elején az Aba-nembeli Csobánka unokáinak birtoka volt, akik 1301-ben megosztoztak rajta.²⁰ Ez a nagyon fontos oklevél plasztikusan kirajzolja elénk a település akkori képét. A Csobánka-unkokák Csák Máté oldalán harcoltak a rozgonyi csatában, 1312-ben, ezért Károly Róbert megfosztotta őket birtokaiktól. Gyöngyöst és környékét 1327-ben a Kacsics-nembeli Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta, akinek további szolgálataiért a király Gyöngyöst Buda városéval azonos kiváltságokkal ruházta fel és oppidum rangra emelte 1334-ben.²¹ Majdnem 100 évig volt Gyöngyös a Szécsiek kezében és ez a korszak nyugodt fejlődést jelentett a város életében.

4. pont: a mezővárosok élete.

Pápa úthálózati csomópont volt, jelentős kézművességgel, igen fejlett malomiparral. Szombati hetipiaccal rendelkezett. Messze tájról vonzotta a kereskedőket. A városokra, mezővárosokra jellemzően volt ferences kolostora, ispotálya, plébániai iskolája.²²

Pásztó, Gyöngyöspata, Gyöngyös szintén fontos kereskedelmi útvonal mentén feküdt. Ez a Budáról Kassán át Lengyelországba vezető nemzetközi útvonal. Egy 1399-ben kelt adat szerint a kompolti vám elkerülése végett a kereskedők Budáról Pásztón és Gyöngyösön át mentek Egerbe és útközben vásárt csaptak a pásztói piacon.²³ Útközben érinteniük kellett Gyöngyöspatát is, mert arra vezet az út. Pásztó vásártartási jogáról már egy 1298-as oklevélben is szó volt. Gyöngyös évi vásárai a három templom búcsújához kapcsolódtak. Alapítási idejüket nem ismerjük, de mindenesetre e vásárok is utalnak a városnak az árucsereforgalomban betöltött szerepére. A hetipiacot szerdán tartották, de napi piac is volt.²⁴ A kézművesek aránya Pásztón megfelelt egy átlag mezővárosénak. Egy 1480-ban kelt oklevélben 38 lakos nevét sorolták fel, ebből 8 iparos: 2 kovács, 2 szabó, 1-1 képíró - azaz festő -, 1 molnár, szűcs, varga. Eléggé differenciált iparosodást mutató kép.²⁵ Gyöngyösről 32-féle iparág ismert. Itt az iparon belüli munkamegosztás igen fejlett volt. Még olyan luxusszakmára is van adat, mint az ötvösség.²⁶ Ezt igen magas szinten művelhették. Bizonyíték rá az a páratlanul gazdag és magas művészi szintet képviselő ötvösanyag (gótikus kelyhek, keresztek stb.), amely a gyöngyösi Szent Bertalan-plébánia birtokában ránk maradt. Mindez Gyöngyös középkori kézművességét az átlagos mezővárosi szint fölé emeli.

Az Alföld-széli mezővárosok mindegyikében igen jelentős szerepet játszott a szőlőművelés. Pásztó, Gyöngyöspata, Gyöngyös a mátraaljai szőlőkultúrához tartozott a középkorban is. A szőlő termesztése visszanyúlik a középkorba, sőt az Árpád-korba. Ezt bizonyítja a közigazgatásilag most Pásztóhoz tartozó Mátraszőlős, amely ugyancsak a későközépkorban jelenik meg oklevelekben, de a régészeti kutatás tanúsága szerint a kora Árpád-kortól létezett.²⁷ Gyöngyöspata is a szőlőtermesztésnek köszönhette kiemelkedését. A falu feletti Előmál-dombon XVI. századi szőlőművelő eszközöket talált elrejtve Szabó János Győző.²⁸ Ezt a dombot szőlőművelő helyként már egy 1460-as oklevél is említi. A XIV-XV. században a magas termelési szintre fejlődött mezővárosi polgárság szőlőkultúráját, bortárolását a lakóházzal egybeépített tárolópince jellemezte. Ezek a pincék a lakóház alatt voltak, sokszor 2-3 szintesek, hogy a bort jól temperálják. Erre igen nagy szükség volt, mert ekkor a bort még nem tudták kezelni, csak temperálással tartósították.²⁹ Pásztón, a Fő utca házai alatti pincékből 46 gótikus eredetű, a legtöbbjük többszintes, és az utca felé nyílott eredetileg a rámpás lejáratfal, ahol a hordót legurították.³⁰

A városiasság fokmérője például a koldulórendi kolostor megléte. Gyöngyösön a ferences kolostort a Szécsiek alapították, a XIV-XV. század fordulóján. Tőle mintegy 100 méterre állott a gótikus Szentlélek-kápolna, amely beginaházhoz tartozott. A lakott területen kívül, annak szélén állott a Szent Erzsébet-ispotály. Az elmúlt években restaurálták. Az elvégzett műemléki kutatás szerint a templomot a XV. század elején építették.

Pásztón a török időkig - 1552-ig - ott voltak a ciszterciek. Ide kolduló rendi szerzetesek nem települtek. Pásztó ispotálya földesúri alapítás, a Pásztói-család egyik tagja alapította. A Szentlélek-ispotály papjáról egy 1487-es oklevél beszél.³¹ A városszéli temetőben ma is a gótikus Szentlélek-kápolna található. A mezővárosi fejlődésből adódó lakossági lélekszámnövekedés vezetett a plébániatemplomok nagyobbítására Pásztón, Gyöngyöspatán, Gyöngyösön. Ez utóbbi az egyik legnagyobb gótikus csarnoktemploma volt a középkori Magyarországnak, tengelypilléres, különleges alaprajzzal. Az elmúlt években végzett tatarozási munka közbeni kutatás óriási dupla - ikerablakszerű - gótikus ablakokat hozott napvilágra a tengelypilléres szentélyen. A gyöngyöspatai gótikus templom is nagyméretű és igényes kialakítású, hiszen Gyöngyöspata Heves megye második legnagyobb mezővárosa volt Gyöngyös után. Mindegyik mezővárosnak volt iskolája. A pásztói iskolamester háza a kutatás és helyreállítás nyomán szinte hiánytalanul előttünk áll. 1428-as oklevél említi a pásztói tanítót.³² Gyöngyöspata plébániai iskolájából fennmaradt egy graduálé, amelyből a gyerekek az éneket tanulták. A XVI. század közepén másolta az iskolamester, középkori minta alapján, XII. századi kottaírásmóddal. Anyaga a nemzetközi gregorián zene magyar változata.³³ Gyöngyösön is volt iskola a középkorban. A településről külföldi egyetemeken járók száma itt volt a legnagyobb.³⁴

5. pont: a települések formája.

Ez különbözik leginkább Pápától, főleg azután, hogy ott a vár kiépült és átalakította, meghatározta a város képét.

Pásztó települési magja, mint láttuk, az a domb, amelyen az apátság állott a plébániatemplommal. Ennek keleti és déli oldalánál folyt a Malom-patak. Az Árpád-kori falu északnyugatról és keletről vette körül a dombot. Az árutermelés fejlődése létrehozta a piacot, és a Hatvanból vezető főútvonalon kiépült a XV. század elején a mezőváros. 1444-ből ismert a Hatvani utca (a mai Fő utca) és a Magyar utca neve. A középkori mezőváros fő útvonala az észak-déli irányú Hatvani utca volt, amely párhuzamosan haladt a mai Kossuth utca elődjével. Keskeny, sikátorszerű köz kötötte össze a két utcát és a Malom-patak folyása mentén egy másik utca vezetett át a kulturális központból (monostor, plébánia-templom, iskola) a gazdasági központba: a piacra, amely a két utca keresz-teződésénél adódó kiöblösödésben lehetett.³⁵

Gyöngyöspatán a templom állt a középpontban. Itt kiszélesedett a Hatvani-patak mindkét partján elterülő, lényegében piac utcás település.

Gyöngyös is piachelyből fejlődött. Települési viszonyairól a Csobánka-unokák: László, Dávid és Sámuel 1301. évben történt osztozó oklevélből nye-rünk határozottabb képet. Gyöngyöst három részre osztották. A topográfiai pontosításhoz a patak, a templom és a kápolna említése nyújt lehetőséget. A patakot - melynek Kis- és Nagy-patak ága volt - a Gyöngyös-patakkal azonosíthatjuk, az egyház azonos a Szent Bertalan-plébániatemplommal, a Corpus Christi-kápolna a mai Szent Orbán-templommal. A XIII. század végi településmagot tehát itt, a plébániatemplom és a kápolna között, a patak partján kereshetjük. Ez a hely fontos közlekedési csomópont: a patakvölgyben délről északnak tartó utat itt keresztezte a pásztó-kompolti országút, itt átkelőhely is volt. Az oklevélből többutcás falu képe bontakozik ki: az egyik útvonal a patak partján volt, a másik vele párhuzamosan futott. Ez utóbbi lehetett a helység első utcája, mely orsóalakban kiszélesedve fogta közre a templomot. Ezt az utat tekinthetjük ősinek, amikor még - a XIII. században - egyutcás, piactérré szélesedő, ún. utcapiacos típusú település volt. Az 1301-es oklevél azt az állapotot tükrözi, amikor már kezdett kialakulni a keresztutcás településszerkezet. A plébániatemplom körül szabad térség volt. A VIV. századtól, az oppidum rang elnyerése után ugrásszerűen fejlődött a település. A benei várhoz vezető és Eger felé elágazó út kereszteződésénél, a városon kívül felépült a Szentlélek-templom és ispotály, a délkeleti szélen a ferences templom és kolostor, nem messze tőle a beginaház a Szentlélek-kápolnával. Így a középkori Gyöngyöst keletről, délkeletről és délről három templom határolta, nyugaton pedig a Corpus Christi-kápolna.³⁶

Gyöngyös hasonlít legjobban Pápára. Különbség az, hogy itt a vár - Bene-vár - távol volt a várostól. Gyöngyös sohasem volt fallal körülvéve, bár az 1334-es kiváltságlevélben erre engedélyt kapott. A négy égtáj felé nyílóan megvolt viszont a négy városkapu, és a várost árok és sánc övezte.

Szerény munkámban talán sikerült rámutatnom a földrajzi és történeti helyzetből adódó hasonlóságokra és különbözőségekre, Magyarország két különböző vidékén kialakult mezővárosok esetében.