Varju Dezső
Tegnap nem a magam nevében szóltam, inkább Major Jenő barátomat idéztem. Most a magam gondolatait szeretném elmondani.
Úgy érzem, hogy Hermann Istvánék és a város vezetői kiszabadították a szellemet a palackból ennek a könyvnek a megjelentetésével. A város lakos-sága, a helytörténészek valami olyasmire gondoltak, hogy volt egy Kapossy „Pápa város egyetemes leirása” című könyv, most azt modernizált formában ki kell adni, Pápa város történetét, fejlődését nyomon követve a század eleje óta. Az itt hallott előadások azonban azt bizonyították, hogy ebben a kötetben megjelent tanulmányok csak a kezdetet adják. Egy sereg kiegészítéssel, analógiával gazdagodott a város története. Ez szinte kötelezővé teszi, hogy ne álljunk meg itt, hanem az elhangzott előadások, kiegészítések is jelenjenek meg, kapcsolódjanak ehhez a kötethez. Érzi az ember a hiányát a meg nem jelent fejezeteknek. Nagyon hiányoltam Bodolay Gézának, a szerkesztőbizottság tagjának jelenlétét. Pápa irodalmi életéről sok mindent el tudott és el kellett volna mondania. Az egyházak története is hézagos, a katolikus egyház részéről nagyon fontos tanulmány hiányzik.
Szó esett Pölöskei professzor pápaiságáról. Ő az 50-es évekig, a Pápai Református Kollégium államosításáig volt annak diákja, én pedig a 30-as években. Akkor a Pápai Kollégiumban nagyon erős volt a népi mozgalom hatása. A népdaléneklést szervezetten Szij Rezső indította el, később Bodolay Géza vette át az „Éneklő Csoport” vezetését. Csodálatos dolog volt, mikor este a konviktusi vacsora után összegyűltünk és hetente három alkalommal egy-két órán át énekeltünk. Nagyon sok népdalt tanultunk meg, és ezeket előadtuk a Képzőtársaságban. Megemlítették itt Hegyi Imre nevét is. Ő egyik oszlopos tagja volt az éneklő csoportnak. Itt, a kollégiumban kapta azt az indítást, amit aztán később, mint néprajzos - miután tizenegynéhány esztendőt letöltött szovjet fogságban - tovább folytatott. A csoport tagja volt Kiss József is, a nemrég elhunyt jeles Petőfi-kutató. A kollégium vezetése a Képzőtársaság 100 éves évfordulójára 1942-ben a népi írók közül Veres Pétert és Németh Lászlót hívta meg előadónak.
A Nemzeti Alaptanterv (NAT) a jelenlegi elképzelések szerint a tananyag-nak csak 50 %-át írja elő központilag, a másik 50 %-ot a szaktanároknak kell megalkotniuk helyi tanterv formájában. Ezt én így igen problematikusnak érzem, így nem is tudnám támogatni. A Pápa történetét feldolgozó tanulmánykötetből és az előadásokból - ha a NAT a mai formájában valósul meg - sokat felhasználhatnak a helyi tantervekben.
Azt kell mondanom, ilyen még nem fordult elő Pápa történetében és nem hiszem, hogy valaha is megtörténik, hogy ennyi élő, alkotó történész jöjjön el ide és adjon elő a város közönsége előtt. Ez csodálatos dolog! Itt láthattunk példát arra, hogyan válik szét a tudományos és az iskolai munka. Most a tudósok szólalnak meg, akik összegyűjtik az adatokat, és a tudomány törvényei szerint kritikailag megrostálják azokat. Utána a pedagógusokra vár, hogy átadják azokat a tanulóknak, a következő generációknak, és ezzel válik a tudomány életté. Kinek-kinek tehetsége, hajlama, egyéni sorsa dönti el kiből lesz kutató és kiből pedagógus. Jó példát láthattunk Kristó professzor úr előadásában, hogyan közelít meg egy ilyen problémát, mint Pápa eredete - a tudós. Ez példát szolgáltat a tanároknak is a tudományos megközelítés mikéntjéről. A helytörténészekhez szólnék: úgy érzem, Kristó professzor előadásában nagyon fontos hivatkozás volt a helynevekre. Ez perdöntő lehet egy adott pillanatban. A kötetben megjelent tanulmányokban, erre nem tudtak kellően támaszkodni azok írói. Holott egészen biztos, hogy ha ezeket a hely-történeti adatokat, tehát a helyneveket is figyelembe veszik, jobban meg lehetett volna közelíteni Pápa három vagy négy falujának elhelyezését topográfiailag, lokalizálni őket valamilyen formában. Lényeges előrelépés nincs arra vonatkozóan, hol volt Bellerszeg, meg a többiek. A helytörténészek talán segíthetnének ennek eldöntésében a helynevek tudományos igényű összegyűjtésével. Van ugyan egy ilyen kiadvány, de úgy érzem, ez nem töltötte be azt a szerepét, amelyre Kristó professzor hivatkozott Somogy megye esetében.
A tanulmányok legsoványabb részének az 1945-1970 közötti időszak feldolgozását tartom. Éreztem a görcsöt a feldolgozóban: „Uram Isten milyen kevés forrás áll rendelkezésünkre”, néhány adat, az is egyoldalú. Az akkori pártok jelentéseire általánosságokban mozgó írásokra kellett támaszkodniuk, hogy valami képet adjanak Pápa 1945 utáni fejlődéséről. A helytörténészek azzal tudnak legtöbbet segíteni, ha azok, akik itt éltek a városban, a szülőkön, rokonságon keresztül közvetlenül kapcsolódtak Pápa életéhez, az így nyert adatokat előbányásszák és tanulmányokban megjelentetik. Igényes kép Pápa legújabbkori fejlődéséről csak ezek alapján képzelhető el! A korábbi felszólalások azt mutatták: a helytörténészek vették a lapot.
Köszönöm a figyelmet.