Engel Pál

Szöget ütött a fejembe nekem is, amikor többször elhangzott a kötet bírálata vagy értékelése kapcsán, hogy ezt a kötetet a pápaiak nem tudják olvasni, mert nehéz. Úgy gondoltam, hogy saját tapasztalataimat e téren érdemes elmondani. Ahogy én látom, itt két alapvetően különböző műfajról van szó. Egy tudományos feltáró tevékenységről, aminek az eredménye lehet tanulmánykötet, tanulmányfüzér, lehet a végén monográfia, de mind a kettőnek az a lényege, hogy ez szűk közönséghez szól, amely szakmailag képzett és egy ilyen szöveget be tud fogadni. Ez terjedhet a történelemtanárokig és esetleg egy-két megszállott laikusig, aki bedolgozta magát a szakmába, mert szereti, mert érdekli, noha egyébként esetleg bőrgyógyász. Egyébként ez elvileg szakmai közönségnek szól. Úgy is van megírva - Angliát kivéve egész Európában, a nyugati kultúrában nem szokás, hogy egy ilyen könyvet jól írjanak meg, nem is lehet jól megírni, mert adatok halmazát kell beletenni, ha ezek nincsenek benn, akkor nem ér semmit, mint tudományos munka. Ez más műfaj, mint amikor valamit az érdeklődő szélesebb közönség számára megírnak, valamilyen történeti témát - ahogy mondani szokták - népszerűsítenek.

Úgy hozta a sorsom, hogy pár évvel ezelőtt kénytelen voltam a magyar középkort vázlatosan, megspékelve az európai középkorral, a Magyarok Európában sorozat keretében megírni. Most, hogy egy olyan feladatot kaptam, hogy ugyanezt külföldi piacra szakszerűen írjam meg, azt tapasztalom, hogy nincs egy mondatom szinte, de semmiképpen nincs egy bekezdés a népszerűsítő célzatú szövegben, amit át tudnék venni egy szakmai jellegű középkor-összefoglalásban. Egyszerűen másképp ír az ember, teljesen másképp kell megírni, ahhoz, hogy azt normális emberek el tudják olvasni, tehát olyanok, akik nem történelemmel foglalkoznak.

Nem látom feltétlen szükségesnek, hogy szülessen egy Pápa-monográfia, mert végül is ez majdnem az, ami elkészült, csak egyes fejezetek kimaradtak belőle az ismertetett okokból. Ezeket lehet pótolni, újabb leleteket lehet közölni további tanulmányokban, tehát egy második, esetleg harmadik tanulmánykötet szép lassan lefedi mindazt, amit Pápa történetéről tudomá-nyos szinten tudni lehet és érdemes. De teljesen más feladat - és nem kötődik ezeknek a kutatásoknak az előrehaladásához - hogy valaki, egy jó tollú történelemtanár, újságíró, bárki más, akinek van annyi történeti ismerete, hogy meg tudja magyarázni, mi az, hogy mezőváros olyannak, aki még életében nem hallotta ezt a fogalmat, ennek alapján összefoglalja és írjon egy értelmes Pápa-könyvet, amiben el kell mesélni, a város történetét. Ez teljesen más feladat. Egyet értek Kristó Gyulával, hogy nem volt hajlandó megcsinálni vagy megcsináltatni Szeged történetének egykötetes összefoglalását. Szükség lenne rá, mert öt kötetet normális szegedi nem fog elolvasni, normális pesti sem. Tehát kezükbe kell adni egy 200-300 oldalas könyvet, amiben a szerző elmeséli, hogy nézett ki Szeged az elmúlt 1000 évben. Ez azonban nem a szakember feladata.

Ugyanez vonatkozik Pápára is, de ezt nem szabad összekeverni ezzel a feladattal, tehát nem azt kell mondani az érdeklődőknek, hogy legközelebb a szerzők majd jobban megírják, mert ezt a műfajt nem lehet jobban megírni. Ez egy más műfaj, ezt meg kell csinálni. Ehhez nem kell történésznek lenni - ismétlem, nyugaton ezt újságírók csinálják - ha valaki beledolgozta magát annyira, hogy megérti amit a tudósok leírtak, akkor azt el tudja mesélni, sőt sokkal jobban el tudja mesélni, mert tudja, hogy mi az, amit meg kell magyarázni. Legjobb ha pl. biológus csinálja. Köszönöm.