Köntös László

A konferencia vége felé közeledve, egyre többünkben megfogalmazódik a „hogyan tovább” kérdése. A tennivalókhoz - amelyekről sokat hallottunk az elmúlt percekben - hadd tegyek hozzá én is egyet. Hallgatva az előadásokat és a hozzászólásokat, egyre inkább nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a tovább-lépés egyik fontos mozzanata mindenképpen a Pápai Református Gyűjte-ményekben található anyag feltárása lesz.

Rengeteg szó esett a források hiányáról. A helyzet az, hogy itt a szomszédunkban a Református Kollégium, amelynek a földszintjén található az említett gyűjtemény. Az itt tárolt anyag feltárása bizonyára újabb forrásokkal és adatokkal gazdagíthatná ismereteinket. A feltételes mód használata sajnos azért indokolt, mert az elmúlt évtizedek sanyarú körülményei alig-alig tették lehetővé a szakmai munkát. A Gyűjteményeknek, amelyek a pápai református kulturális intézmények közül megmaradásával egyedül képviseli a kontinuitást, hosszú évtizedeken keresztül a puszta létükért kellett küzdeniük, s alig-alig maradt terük és energiájuk a tulajdonképpeni hivatásuk betöltésére. Ezért is értékeljük igen nagyra mindazok munkáját akik a nehéz évtizedekben őrizték építették a könyvtárat, levéltárat, múzeumot, s itt végzett kutatásaikkal is hozzájárultak városunk történetének még jobb megismeréséhez.

Örömmel mondanám, hogy a jövőben a Gyűjtemények munkatársai, a református egyház történészei szívest-örömest résztvesznek a további kutatásokban. Most is azonban, mint az előbb, feltételes módot kell használjak: ha lennének kutatóink és történészeink. Noha nem kívánom egyházunk minden nyomorúságát az elmúlt negyven esztendőre kenni, az tény, hogy egyre égetőbben hiányzik az az egyházi hátterű szakmai bázis, amelyre egy olyan intézmény mint a Gyűjtemények támaszkodhatna. Egyházi intézmény vagyunk ugyan, de azt hiszem itt az ideje, hogy túllépjünk azon a beszorítottságon, amelyre a történelmi körülmények kényszerítettek bennünket. Úgy gondolom, hogy a Gyűjtemények Pápa város kulturális életének is része, s tárt karokkal várjuk a kutatókat. A magunk részéről mindent megteszünk azért, hogy ezt a munkát tovább gazdagítsuk, s köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik eddig is figyelemmel kísérték Gyűjteményünk életét.