Hermann István

Utószó

Alig két éve jelent meg a városunk történetét tárgyaló Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig című kötet. Pápa lakossága, a tudományos közvélemény érdeklődéssel vette kezébe a várostörténet legújabb kötetét. Pápa Város Önkormányzata, személy szerint dr. Kovács Zoltán polgármester úr mindig is fontosnak érezte a munka folytatását. Erre ösztönöztek bennünket azok a jogos kritikai észrevételek is, amelyek különféle fórumokon megfogalmazódtak a kötet kapcsán.

Íme Tisztelt Olvasó most a folytatást tarthatja kezében! Szerves folytatása ez a kötet az előzőnek, de nem tekintette feladatának a hiányzó részek megíratását. (Itt elsősorban a katolikus egyház történetét és a pápai zsidóságot bemutató fejezetekre kell gondolni, de többen hiányolták a városi kultúra, a világi iskolák, színjátszás stb. történetét bemutató részeket is.) Nem lehet mindent egyszerre elkészíteni. Emberöltők lemaradásának pótlására évtizedek kellenek. Ráadásul a kultúra, a tudomány helyi lehetőségei az önkormányzatok pénzügyi kondícióinak romlásával együtt nehezednek.

1995 tavaszán került sor a Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig című kötet tudományos bemutatására. A tudományos tanácskozást élénk érdeklődés kísérte. A város lakossága, a helytörténészek, érdeklődő fiatalok megtöltötték a Somogyi József Galéria dísztermét. Kiváló szaktudósok, történészek és néprajzosok jöttek el, mondták el kiegészítéseiket, újabb kutatásaik eredményeit. De aktívan részt vettek a vitákban a pápai helytörténészek is. Ők ugyan elmondták, hogy a könyv nehezen olvasható, tudományos munka, de megértették, hogy a várostörténeti kötet célja nem szórakoztató olvasmány nyújtása, hanem a tágabb értelemben vett országos történet egy szeletének bemutatása volt.

A kötetben megjelent tanulmányok túlnyomó többsége nem a könyvbemutatás igényével, hanem Pápa város történeti irodalmának gazdagítása szándékával született. Olyan új kutatási eredmények kerültek bele, amelyek árnyalják városunk első említésének évszámát. Egyértelműen sikerült bizonyítani a városi pecsét meglétét, sőt a fennmaradt lenyomatok és a rekonst-rukciós rajz tisztázta azokat a címer ábrákat, amelyek a XIX. század vége óta legkiválóbb heraldikusainknak okoztak fejtörést. Jónéhány tanulmány a várostól messzebb fekvő területek párhuzamaiban általános várostörténeti, városfejlődési tendenciák bemutatására is vállalkozott.

Hasznos volt tehát az a két nap, amit Pápa város története megismer-tetésére szánt a város vezetése. Hiszen a jelen kötettel immár végérvényesen sorozattá vált a Tanulmányok Pápa város történetéből! Őszintén remélem, hogy lesznek újabb kötetek, hogy azok a történészek akik megismerték a várost, annak lakosságát nem feledkeznek meg rólunk akkor sem, amikor más irányú kutatásaik alkalmából városunk történetét kiegészítő, pontosító adatokra bukkannak. Hiszen városunk még Magyarországon belül is mostoha helyzetben van a forrásadottságok tekintetében. A háborúk viharai, pusztításai egyetlen középkori, koraújkori levéltári egységét sem engedték fennmaradni, de mint a tanulmányokból kiderül a későbbi korokban nem sokkal jobb a helyzet. Minden adatot utalást meg kell becsülnünk, hogy a folyamatos kutatás, feltárás eredményeképpen teljesebbé, legenda mentesebbé tehessük városunk történetét.

A tanácskozás fontos volt azért is, mert kijelölte a régészeti kutatások irányát is. Jelezve, hogy a Szent László utcában kell keresni egy templom (vagy kápolna) és egy kisebb méretű kolostor maradványait. Újabb és újabb részletek kerülnek elő a középkori főesperességi templomból, amelynek végleges feltárása és bemutatása legkésőbb a Fő téri rekonstrukció része kell, hogy legyen. De talán a millecentenárium évében is siettetni kellene a honfoglalás kori, kora középkori emlékek kutatását feltárását Pápa környékén.

A két tanulmánykötethez kapcsolódóan a kutatók szinte minden forrást kiaknáztak amiről tudtuk, hogy városunkhoz kapcsolódik. Most ezek össze-gyűjtése, megjelentetése lenne a legfontosabb feladat. Egy olyan várostörténeti olvasókönyv összeállítása, amilyenről Somfai Balázs hozzászólásában beszélt. Amely eredeti nyelven, magyarul és ha szükséges fakszimilében is közölné a dokumentumot, amelyet a további kutatás és nem utolsósorban az oktatás is tudna hasznosítani. (Hiszen a génius loci nemcsak iskoláinkban, hanem a városban is megérinti azokat akik a Dunántúl egykori Athénjébe jönnek.) Meg kell azonban szívlelni azoknak a véleményét, akik a várostól, sőt a Dunántúltól távoli levéltárak anyagában is remélnek pápai vonatkozású okleveleket iratokat. Módszeres kutatás kellene ezen levéltári anyagok átnézésére, hiszen így tudná, majd az utókor a város okmánytárát az asztalra tenni.

A várostörténeti kutatások folytatása mellett fontos feladat a régebbi történeti irodalom hozzáférhetővé tétele is. Ebben a sorozatban - reprint kötetként - jelentek meg az elmúlt időszakban és reméljük jelennek meg a jövőben is azok a kötetek, amelyek a város történetével foglalkozók nélkülözhetetlen kézikönyvei. Talán elősegíti a katolikus egyháztörténeti rész megírását is, Kiss István 1908-ban megjelent A pápai plébánia története című munkájának újabb kiadása. Terveink között szerepel Bognár Imre Ede kiváló településföldrajzi monográfiájának megjelentetése is. (Bognár Imre Ede: Pápa város településföldrajza, Pápa, 1943.)

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtára és Levéltára szinte kimeríthetetlen tárháza a városra vo-natkozó anyagoknak, de a pápai plébánia irattára a Historia Domusok kötetei, (Nagytemplom, Ferences templom, Pálos-Bencés templom, Irgalmas rendi kórház) az anyakönyvek is bőséggel rejtenek nélkülözhetetlen anyagokat a kutatók számára. (A Szent István Római Katolikus plébánia az egyháztörténeti kutatások elősegítésére elhatározta a Historia Domus kötetek kiadásának elindítását.)

Azzal a gondolattal zárom mondanivalómat, hogy rajtunk pápaiakon is, helytörténészeken is múlik, hogy mennyit tárunk fel múltunkból, szeretett városunk történetéből.