2.

899.

Magyar - keleti frank béke- és szövetségkötés

Az alábbi békekötés politikai hátterét a frank birodalom belső hatalmi harcai képezik. Arnulf császár Észak-Itáliában Berengár királlyal került szembe, aki Itália császárságára tört. Arnulf küldöttsége 899 tavaszán járhatott a magyaroknál, és köthette meg a szövetséget, ezen felül pénzt és szövetféléket is küldött ajándékba. A frankok ellenfelei, a morvák minderről értesítették a pápát is. Theotmár salzburgi érsek (874-907), aki a levelet írta, 887 és 907 között a német birodalom főkáplánja is volt, tehát a császári kancelláriát is irányította, igyekszik uralkodóját tisztára mosni a morvák vádjaival szemben, hiszen pogány néppel pogány módra szövetséget kötni nem éppen dicséretes dolog a keresztény császár számára. A politikai háttér azonban azt sugallja, hogy a szövetségkötés mégiscsak létrejött, így került eme forrásszöveg is békeszerződéseink közé.

Ami azt illeti, hogy az említett szlávok[3] azzal vádoltak bennünket, hogy mi a magyarokkal megsértettük a katolikus vallást, és kutyára vagy farkasra és más istentelen és pogány dolgokra esküt tettünk és békét kötöttünk velük, továbbá, hogy pénzt adtunk nekik, hogy menjenek Itáliába: ha a Te színed előtt tárgyaltatnék közöttünk ez az ügy, akkor az Isten előtt, aki mindeneket ismer, még mielőtt megtörténnének azok, és teelőtted, aki őhelyette gyakorlod az apostoli teendőket, nyilvánvalóvá válnék az ő hamisságuk, és bebizonyosodna a mi ártatlanságunk. Mivel ugyanis [a magyarok] a tőlünk távol lakó keresztényeinket mindig fenyegették, és szerfölötti üldözéssel gyötörték, azért semmit érő értékű pénzt ajándékoztunk nekik és csupán lenből való ruháinkat, hogy valamelyest megszelídítsük vadságukat, és hogy üldözésüktől nyugton maradhassunk.