3.

900.

Magyar - itáliai békekötés

A mostani forrás az előző dokumentum előzményeként indult eseménysor lezárásáról tudósít.

Az Arnulffal békét kötött és szövetségre lépett magyarok 899 tavaszán Pannónia déli részén áthaladva betörtek Lombardiába, ott keményen fosztogattak, majd egészen Milánóig és Paviáig nyomultak előre. Ezután a haddal ellenük indult Berengár király elől a Brenta folyóig húzódtak vissza, ahol végül szeptember 24-én meg is ütköztek: a csatában az itáliai sereg döntő vereséget szenvedett, amit a magyarok újabb fosztogató útjai követtek, most már a Pó folyótól délre. Végül a király – idézett forrásunk szerint – pénzen vásárolta meg a békét.

Az idézett krónikaszöveg szerzője János diakónus, Pietro Orseolo velencei dózse káplánja volt, ilyen minőségében 995 és 1002 között több diplomáciai megbízatást is teljesített. Krónikája a kezdetektől 1008-ig öleli fel Velence történetét.

A magyarok pogány és igen kegyetlen népe Itáliába jött, gyújtogatva és rabolva mindent elpusztított, az emberek legnagyobb részét leöldöste, de sokakat fogolyként életben is tartott. … Ez a háborgatás Itáliában és Velencében egy évig tartott. Berengár király[4] tehát túszok és ajándékok adásával rávette az említett magyarokat, hogy Itáliából vonuljanak ki mindazzal a zsákmánnyal együtt, amit szereztek.