7.

934.

Magyar - bizánci békekötés

A nyugati irányú kalandozások lendületét rövidebb időre megtörte a 933-as merseburgi vereség. A következő évben a kalandozások új irányba fordultak: Bizánc ellen indult sarcoló hadjárat. Miután Simeon bolgár cár halálát követően fia, Péter szövetségre lépett Bizánccal, a magyarok a besenyőkkel szövetkezve támadtak a birodalomra. Más források szerint egy bolgár város falai alatt zajlott az első összecsapás, ahol a magyarok döntő vereséget mértek a bizánci seregekre. Ezzel szinte ellenállás nélkül vonulhattak egészen a fővárosig, végigpusztítva mindent, ami útjukba került. Idézett krónikaszövegünk, mely György barát 842-ig terjedő krónikájának 842-től 948-ig terjedő kiegészítéséből való, igyekszik szépíteni az eseményeket. Valójában, amint ez a többi forrással való összevetésből kiderül, a bizánciak a fogolykiváltásra szánt összeg mellett évi adó fizetésére is kötelezhették magukat, aminek fejében a magyarok 9 évig nem támadtak újra Bizáncra.

Az indictio hetedik évében,[5] április havában történt a rómaiak[6] ellen a türkök[7] első hadjárata, akik a fővárosig száguldván minden thrák[8] lelket zsákmányul ejtettek. Elküldetett tehát Theophanes patrikios[9] proto-vestiarios[10] és paradynasteuon,[11] hogy egyezséget kössön velük. Theophanes csodálatos módon és okosan járt el velük szemben, amit csak akart, keresztülvitte, és részükről okosságáért és leleményességéért sok dicséretben és csodálatban részesült, Romanos császár[12] pedig tanúságot tett nagylelkűségéről és emberszeretetéről is, amennyiben nem kímélt semmi pénzt a foglyok kiszabadításáért.