10.

1031.

Magyar - német békekötés

A németekkel Magyarország Szent István uralkodásának első évtizedeiben békés viszonyban volt. 1024-ben a szász dinasztiából való II. Henrik halálával azonban megváltozott a helyzet. A száli frank II. Konrád hatalmi eszközökkel terjeszkedő politikát képviselt, és tervei közt szerepelt, hogy Itália, Burgundia, Cseh- és Lengyelország mellett Magyarországot is hódoltatja. 1026-ban a megüresedett bajor hercegségbe fiát, Henriket ültette be, ezzel Magyarország határai mentén ellenséges lett a légkör. 1027-ben császárrá koronázták, ekkor már Bizánccal akart szövetséget kiépíteni Magyarország ellen, a zarándokoknak öltözött és nálunk áthaladó követeket azonban István visszafordította. A bajorok ezután provokációkat hajtottak végre a határ mentén, mire a magyarok betörtek a mai Kelet-Ausztriába, Ostarrichi mark területére. Erre Konrád mozgósította a birodalmi erőket, és 1030 nyarán hadat indított Magyarország ellen. István a felperzselt föld taktikáját alkalmazta ellene: a nyugati határfolyók mocsarain és mesterséges védművein igen nehezen átvergődő császári hadak előtt a Rábáig minden területet kiürítettek, így a sereg itt már éhezett. A császár kénytelen volt visszafordulni, a magyar csapatok Bécsig üldözték őket, és a várost is bevették. A hadjáratot lezáró békét 1031 nyarán kötötték, melynek értelmében a Lajta-Fischa köze és a Morva folyó nyugati oldalán egy területsáv Magyarországhoz került.

A békekötésről három rövidebb szemelvényt is közlünk.

A császár[17] a folyókkal és erdőkkel annyira védett országba betörni nem tudván, azonban mégis az őt ért sérelmet az ország határai mentén fosztogatással és gyújtogatással eléggé megtorolván hazatért azzal a szándékkal, hogy alkalmasabb időben fogja szándékait megvalósítani. Fia, Henrik[18] azonban, aki akkortájt még igen ifjú volt, Egilbert freisingi püspök befolyásolására fogadta a békét kérő István király küldöttségét, majd csupán az ország előkelőinek tanácsára, apja tudta nélkül beleegyezett a békekötésbe. Jogosan és bölcsen cselekedett, mivel egy jogtalanul bántalmazott, azonfelül kegyet kérő királyt fogadott barátságába.

1033.[19] Ugyanezen évben Henrik király és a bajor herceg Magyarországra jött, majd, miután a magyarok királyával békét kötött, visszatért övéihez.

Az 1031. évben: Konrád császár fia: Henrik király és bajor herceg, valamint István magyar király kölcsönös esküvéssel békét kötött.