14.

1071.

Magyar - bizánci békekötés

1071-ben Magyarországot déli irányból váratlan besenyő támadás érte. A krónika szerint a bizánciak kezén lévő Nándorfehérvár besenyő határőrei voltak a fosztogatók, ezért Salamon király és unokatestvérei: Géza és László hercegek – akikkel a király egyébként nem volt túlságosan jó viszonyban – Szalánkeménben megállapodtak, hogy megostromolják a határvárost. Hajókkal sikerült is átvinni a seregeket, és ostromgyűrűt építettek ki Nándorfehérvár körül. A felmentésre küldött besenyő csapatokat is megverték, végül két hónapos ostrommal, melynek során ostromgépeket is bevetettek, sikerült a várost megadásra kényszeríteni. A fellegvárat védő görög parancsnok szabad elvonulást kapott, majd megindultak a béketárgyalások. Abból a tényből, hogy Dukas Mihály a békét nem Salamon királlyal, hanem a sokkal emberségesebbnek ismert Géza herceggel kötötte meg, az Árpád-fiak közt újabb konfliktus támadt.

A békekötés ellenére a harci cselekmények nem álltak le. 1072-ben a bizánciak visszafoglalták Nándorfehérvárt, mire Salamon és Géza újabb hadjáratot indított déli irányba. Ennek során nemcsak a határvárost foglalták vissza, hanem egészen Niš városáig nyomultak előre. Újabb békekötésre nincs adatunk, de a történészek feltételezése szerint ez 1074 folyamán valószínűleg megtörtént. Ennek lehet egyik jele, hogy Dukas Mihály koronát küldött Gézának, mely a későbbiekben a Szent Korona alsó része lett.

Meghallotta a görög császár[29] Géza herceg[30] emberségét, és követeket küldött hozzá, hogy békét és barátságot kössenek, a herceg erre visszabocsátotta neki mind a foglyokat és mindazokat, akik lejöttek a várból.